13 . fejezet

Az sms elküldése után ismét elgondolkodok egy kicsit. Fogalmam sincs hol kezdődött ez az egész Őrület.  Sajnos időm nincs végig gondolni, hiszen mindjárt itt vannak az ügyvédek és Mr. Hardy. Neki kell állnom készülődni, de előtte azért még eszembe jut valami. Kirongyolok a szobámból, hogy szóljak Stevenek mielőtt elfelejtem.

-Steve, ha elmentek akkor beszélni szeretnék veled!

-Rendben.-kiabálja vissza és teszi a dolgát tovább.

A irataimat kikészítem ,felveszek egy kicsit elegánsabb blúzt  és egy sötét farmert, majd csendben várom az érkezőket. Hál istennek mindenki pontos ,így pontban hétkor el is kezdhetünk tárgyalni.

Meg kell mondjam mindig is utáltam a hivatalos dolgaimat intézni.  

Most is úgy érzem magam, mint valami termék akit áruba bocsátanak. Sajnos a világ elkurvásodott. Mindenki és minden pénzbe kerül! Gyakorlatilag képesek vagyunk eladni a lelkünket is és én is pont erre készülök. 

Próbálom a költségeket lefaragni, hogy a később piacra kerülő gyógyszerem elérhető legyen mindenki számára. Kisebb nagyobb sikerrel ki is alkudok egy megfelelő árat a labor bérlésére. Miután a labor kérdéssel végzünk, az ügyvédek közül páran távoznak. Most már csak Mr. Hardyval kell megegyeznem. 

Hosszú óráknak tűnik mire végre megállapodunk ki milyen arányban részesül. Persze az öregnek sok minden nem tetszik. Még több pénzt akarna kicsikarni belőlem, de én igyekszem tartani magam az elképzelésemhez, miszerint egy mindenki számára elérhető csodaszert varázsoljak majd az emberiségnek.  Mikor elmennek, már a hócipőm ki van az egésszel, ezért rábeszélem Stevet, hogy a beszélgetésünket  egy kis alkohol társaságában tegyük meg. Nem kell sokáig győzködnöm. Ismer egy jó kis helyet, így gyorsan átöltözöm. Akaratlanul is szexire veszem a figurát, egy nagyon rövid kis fekete nadrágot és egy fehér trikót kapok magamra, majd belebújok a kedvenc magassarkúmba. Mikor a nappaliba lépek Steve vágyakozó tekintettel mér végig rajtam. Látszik rajta, hogy nehezére esik nem a fenekem és a melleimet bámulnia. 

Baszki Rea, de idióta vagy, még kínzod is szegényt. Bár a vallomása óta szóba se hozta a mit érez irántam monológot.

-Indulhatunk szép hölgy?

-Természetesen.-hajlok meg előtte.

A  hely roppant hangulatos ahova Steve hozott, nem nagy szám, de pont ettől tökéletes. Nem volt kedvem most flancolni. Inkább egy kis csöndes kocsmáéra vágytam. Ő tudta, hiszen a hely eszméletlenül barátságos. A félhomály ami a teremben uralkodik, pont kedvezően hat az érzékeimre, a halk muzsika kifejezetten jól esik a lelkemnek. Gyorsan rendelünk. És mivel éhesek is vagyunk böngésszük az étlapot!

-Te mit ennél?-kérdezi Steve.

-Őszintén? Valami jó kis  kaja kéne, ha már ír sört rendeltünk.  Mondjuk csülök, vagy valami. Steve ugyanis egy ír kocsmába hozott. Tudja mennyire imádom az ír kajákat és söröket.

-Oké, nézd , van itt sült csülök, burgonyával meg salátával, ír barna mártással.

-Szuper!

Amint megjött a pincérünk le is adtuk a rendelésünk másik felét is, majd végre mind a ketten jóízűen belekortyoltunk a sörünkbe.

-Miről akartál beszélni?

-Ja, igen! Figyú, szeretném hogy elmeséld nekem ezt az egész őrületet, ami körülöttem zajlik, a kezdetektől, egészen mostanáig.

-Hosszú lesz!

-Nem baj, amíg van sör meg csülök, hallgatlak.

-Rendben.

Steve belekezdett az életem mesélésébe, azokba a dolgokra, amelyekből én csak töredék infórmációt kaptam eddig. Ahogy mesélt úgy estem ámulatból ámulatba.

-Minden azzal a középiskolai házi dolgozatoddal kezdődött. Emlékszel miről írtál? A gének stimulálásáról. Egyetlen egy hibát követtél el amikor megírtad. Feltetted az internetre, vagyis onnan gyűjtöttél hozzá anyagot. A CIA-nak viszont volt, illetve van egy olyan csoportja, akik szintén a genetikai stimulációra szakosodtak. Na már most ennek a bizottságnak van egy felügyelő bizottsága, ők viszont azt kutatják, hogy a világon, hol és ki,  mikor alkot valami olyat ami az ő birtokukban nincs még meg. Ekkor vetett rád szemet a CIA. Akkor vesztetted el a szüleidet és ők küldték oda az isten háta mögé Emmát, hogy nézze meg ki is vagy te valójában. Emma azt a feladatok kapta miután téged felkutatott, hogy szedjen össze a kutatásaidról illetve rólad minél több információt. Megtette, majd kicsábított ide, hogy a tudásodat kamatoztassák. Ezért volt az, hogy Emma apja, aki mellesleg nem az apja, és Emma különben tíz évvel idősebb nálad, fizesse a tanulmányaidat. Majd mikor az évek során folyamatosan kutattál, nem mellesleg a CIA-nak, akikről fogalmad sem volt, megkerülted őket Mr. Hardyval, amikor kifejlesztetted a NASA-nak a dopping szert. Ugyebár a gyógyszerrel meg nem nagyon haladtál. Ezért Emma szakított veled, és te magadra maradtál. A titkosszolgálat, a CIA úgy döntött nem adnak több pénzt a kutatásaidra, de akkor mi az FBI már egy ideje figyeltünk téged, Mr. Hardynak köszönhetően. Így botlottál belém. Én afféle testőr illetve informátor voltam. Majd hirtelen megtörtént az áttörés a kutatásodban, aminek a költségeit nem Mr. Hardy hanem az FBI finanszírozta. Ekkor  a CIA ismét kivetette hálóit! Mivel tudták, hogy csalódtál Emmában ezért küldték Bretet és a csapatát, csakhogy az az idióta bemászott az ágyadba és elvesztette az eszét. Ugye a buliján találkoztál Emmával ami végül oda vezetett, hogy megszöktél. Mellesleg jól is tetted, mi is próbáltunk megszöktetni tőlük. Mi voltunk a reptértől hazafelé az idézőjeles támadóid. Sőt még otthon amikor kijöttél, és rád fogtam a fegyvert is Brettől akartunk csak megmenteni. Soha nem akartunk bántani, mindig is a te biztonságod volt fontos, de azt se akartam, hogy ezekről a dolgokról tudj. Belátom már hiba volt, hiszen ha az elején elmondjuk kiben bízhatsz nem kerülsz ilyen helyzetbe. Hogy őszinte legyek senki nem hitte , hogy képes vagy befejezni a gyógyszert, nem is sejtettük, hogy már ilyen stádiumban van a dolog. Alulbecsültünk, mikor azt hittük nem védeted le a tanulmányi jegyzeteidet, illetve a kutatási eredményeket.De megtetted!

Csak hallgatom amit Steve mond és csodálkozom. Végre nagyjából tudom az egész történetet, bár egy valami még mindig foglalkoztat.

-Steve! És hol van most Bret?

-Meghalt! Én lőttem le! Sam viszont még él és nagyon veszélyes, szóval lécci ne játszd majd az erős vagyok csajt és ne találkozz vele.

-Nem fogok!

Szomorú , hogy az ember életéről mások döntenek. Mások mondják meg mikor alszunk. Mások mondják meg mikor eszünk. Másoktól függ, hogy fűtünk, illetve hogyan élünk. Vajon miért? Mert hagyjuk! Ezt a mocskos kurva világot mi teremtettük ilyenné. Azt is megmondom , hogyan. Amikor mi azt mondtuk évszázadokkal ezelőtt, hogy kit érdekel, hogy be kell gyújtani fával minden helységben, akkor volt egy nagyravágyó ember aki azt mondta csináljunk egy rendszert és csak egy helyen kelljen begyújtani fával. Na ő meggazdagodott abból, hogy mi megvettük az ő ötletét. Tehát, a világ arról szól, hogy mered e vállalni a gondolataidat és tenni értük, vagy nem. Csak annak van eldöntve a sorsa, aki hagyja. Aki hagyja , hogy megmondják neki, dél van ebédelni kell.Ki mondta? Ki állítja hogy azért mert dél van ebédelni kell! Azért mert valaki kitalálta azért nem kell ebédelni. Én szeretnék akkor enni mikor éhes vagyok. Akkor fürödni mikor koszos vagyok. És akkor aludni amikor fáradt vagyok! Én akarom irányítani a testem , a lelkem, az életem.Elárulok egy titkot, semmibe nem kerül, ha tudod ki is vagy és hova tartasz, illetve miért! Ok és okozat cél és eredmény!

Steve valószínű hülyének néz ahogy elmerengve kortyolgatom a sörömet, mert erősen kalimpál a fejem előtt.

-Bocs, elgondolkodtam, igyunk valami töményet!- most akarok inni, hiszen kicsit lezsibbadtam, egyrészt Stevetől, másrészt a saját kitekert agyszüleményemtől is.

Az este folyamán a sokadik tömény és sör is lecsúszik a torkomon. Jókedvűen énekelgetünk és táncolunk a kocsmába egészen addig míg egy lassú számot kezdenek el játszani. Steve ösztönösen simul hozzám. A fejemben egy kis hang folyamatosan mondogatja: nem szabad Rea ne engedj a csábításnak. Persze hiába. A testem elárul és ösztönösen simulok a karjaiba. Érzem az arcszeszének kesernyés illatát. A fejem a mellkasán pihen, a szíve dobogása nyugtatólag hat rám. Csak csendben ölelkezünk, simogatjuk egymást. Steve egyszer csak az államnál fogva kényszerít, hogy a szemébe nézzek, majd lágyan és gyengéden kezdi el becézgetni az ajkaimat. Furcsa bizsergés fut át a testemen. Csókja egyszerre gyengéd és erős, szenvedélyes és magabiztos, ellenben oltalmazó. Érzem, ahogy nyelve kutakodni kezd a számban. Megadom magam! Hosszú percekig csak csókol, majd a fülembe súgja:-Menjünk, akarlak!