24. fejezet. VÉGE!

Ahogy az erős kezek ráznak magamhoz térek. Ijedten, rémülettel teli szemekkel nézek körbe az ismerősnek, ám mégis idegennek tűnő szobában. A bútorok ismerősek, a hely is, de mintha modernebb és időtállóbb lenne körülöttem minden. Tudom, hogy jártam már itt, de nem tudnám megmondani mikor. Jeges félelem cikázik át a testemen mikor meglátom Sam szemeit az enyémbe fúródni, ám tekintete nem olyan mint amilyenre emlékeztem. Most lágy, féltő, és aggódással teli. Hirtelen nyilall a fájdalom a fejembe. Az éles kín addig gyötör még emlékezésre nem késztet.


" Hűvös, nedves padlón ülök, a kábulat amit az előző adag kokain okozott kezd elszállni a testemből, ezért újult erővel lövellem magamba a káros anyagot, hogy testem végre ismét elmerüljön a súlytalanság talaján. Elmém végre szárnyalhasson. Ne kelljen korlátozni, se politikai érvekkel, se etikai tanulságokkal, se erkölcsi szabályokkal. A nirvánát, a paradicsomot akarom, amit ilyenkor élhetek csak meg. Nem kell a példamutató, nagy erkölcsű társdalom tagja lennem. Ami kiszipolyozza az emberi lelkeket. Végre kreativan alkothatom meg a gondolataimat.. Az utolsó emlékképem az, hogy Samnek, a gonosz FBI ügynöknek mégis sikerül, az utolsó pillanatban a közelembe férkőznie, de mind hiába. A világot, addigra már megmentettem a teljes pusztulástól. "

Most, hogy itt fekszek, egy ágyon, nyoma sincs az erőszakos FBI ügynöknek. Egy aggódó férj csak, aki értem, a narkós feleségéért imádkozik.

Nem emlékszem, hogy mikortól élek álomvilágban és vajon mik  a valós elemek az életemben, de nem bánom. Tudom, hogy képes lennék megváltani a világot, hiszen az információk a fejembe vannak, csak tudni kell onnan szó szerint kioperálni őket. Hiszem azt, hogy a narkó is azért jött az életembe, aljas módon bekúszva, hogy bizonyos kapukat kinyisson előttem. Igen ám, de amint kinyitott egy értékes kaput, be  is csukott egy még értékesebbet. Igy jutottam arra a szintre, hogy mámorban éltem meg az álmaimat. Ébren álmodtam. A képzeletemben alkottam meg azt amit az életben nem tudtam. Sam aki mindig elvette tőlem a drogot volt a gonosz FBI-os, aki  meg akart ölni. A metafora igaz.  Bret volt a képzeletem hercege, az akit még kislányként megálmodtam magamnak. Persze keveredve a vadságommal.
 Egy az egyben metaforikusan éltem meg a drog hatására az életemet. Egy ágyban feküdve, csövekkel és narkóval, de éltem. Talán jobban mint bárki más. A képzeletem szárnyaival olyan helyekre repültem ahova ép eszű ember nem léphetett volna. Olyan mélységeket és magasságokat láthattam, amik elengedhetetlen kellékei a tisztánlátásnak.
Ám ami a legfontosabb, megtanultam , hogy semmi nem az aminek látszik, és minden éremnek két oldala van.
Honnan tudjuk, hogy nem az álmainkat álmodjuk? Mi változna, ha valaki most azt mondaná, amit az éjjel álmodtál az a valóság, és amit most élsz meg az az álomvilág!?  Elég sok minden igaz! Hát én ezért inkább maradtam az álomvilágban és éltem. Mint sem éltem álomvilágban. Érted? Nem? Nem baj!!! Nem is kell, hogy érts. Nem akarom , hogy érts. Azt akarom az értsen aki érti, és azt szórakoztasson akit szórakoztat. Ezért írtam meg. Tanulságnak, mesének, thrillernek, romantikusnak, izgalmasnak, unalmasnak, megbotránkoztatónak, ki mit lát benne. Egyben azonban biztos vagyok. Érzéseket váltottam ki belőled. Bármilyet is, de érzéseket.  Irigyelsz? Ne tedd, Dühös vagy? Ne legyél! Tetszett? Ne tetsszen!

Éld meg! Tedd, csináld! Őrület? Az,ugye! Őrület, semmi más az egész mint őrület. Az egész arról szól. Őrület, hogy nem keresel eleget, őrület, hogy nem vagy vékony, őrület, hogy túl vékony vagy, Őrület, hogy göndör a hajad, őrület, hogy vékony a hajad.......

Őrület! Minden erről szól...Az Őrületről.

De vajon mit is jelent az Őrület? Egyrészt amit olvastál, hiszen valjuk be Őrület amit olvastál, ahogy már mondtam, jó is volt, meg nem is, izgi is, meg nem is..Stb. Másrészt viszont, az Őrület: Elmebaj, agybaj, őrültség, tudatzavar, elmezavar, elmebetegség, téboly, tébolyodottság, tébolyultság, elmebaj. Magyarán ezek az életünk mozgató rugói. Hát csodálkoztok azon, hogy ilyen Őrült életet éltek.

Igen, ti! Én már nem. Én a magam kis álomvilágában, élek! Nincs agybaj, nincs, tébolyda, nincs elmebaj. Nincs semmi, csak amit én akarok. A tudat! Én! A legbelsőbb én!
A fejezetek száma is mutatja(24+2 fejezet=26=8) Az erő már bennem van, volt és lesz! Az erő, amivel a tudatom mozog!


Mi a tanácsom? Merd elhinni, hogy nem vagy átlagos! Senki sem az! Átlagosnak az mondja magát, aki nem is ismeri magát. Ismerni kell ahhoz, hogy Tudj, és tudás ahhoz, hogy erőd legyen! Tudás, erő, önismeret! A sorrend igazából fájdalom szempontjából mindegy. Fájni fog mikor magadra ismersz!

23/2

Napokkal később....


"Meg nem erősített források szerint, az új drog ami az utcákra özönlött nem is drog, hanem egy gyógyszer. Sem az összetevőiben sem a hatásában nem tud belekötni az állami hatóság. Az összetevői teljesen legális anyagokból készültek, a hatása viszont felér a kokain és az extazy hatásával. laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy gyakorlatilag minden halálos kimenetelű betegséget már egy párnapos kúrával gyógyít."

-Rea, hallgasd már a híreket!-szól rám Bret, miközben, én épp a kanapén döglök.

-Minek, tudom! Most mindenki keresi a terjesztőt!-válaszolok unottan. Tényleg nem érdekel semmi.


Befejeztük aminek neki álltunk. Sikerült. Most még egy kicsit bujkálok, majd visszamegyek az államokba. Nincs semmi értelme itt fagyasztani a seggemet. El jött az ideje, hogy éljek.

-Rea!!!Hallasz te egyáltalán?-kérdezi Bret.

-Bocs, elkalandoztam! Mit mondtál?

-Csak azt, hogy Simon hívott. Az államokban mindenki keres, szóval egyenlőre ne menjünk vissza.

-Bakker, nem engem keresnek, azt keresik aki készítette. Nem tudják, hogy én voltam, nyugodj már meg! Azt fogják hinni valaki akivel eddig együtt dolgoztam folytatta a művemet, mivel nekem kiesett minden. De! Mi lenne ha....-gondolkodom el!. Megvan! Visszamegyünk. Élő egyenes adásban! Hívj fel valakit. Visszamegyünk és nyilatkozok a tv-ben. Elmondok mindent, hogy meg akarták akadályozni, de én megcsináltam. A nép lesz a legnagyobb testőröm. Nem tudnak majd bántani attól fogva.

-Hülye vagy! Neked teljesen elment az eszed!? Baszki, nekem ne kezd el megint a hülye megvédem magam korszakodat mert esküszöm agyon csaplak!

-Bret, nyugodj meg és gondold végig. Ha nyilatkozok, és elmondok mindent a népnek. Ki merne egy egész világ szeme elől eltüntetni. Senki. És amúgy is. Teljes káosz van ország szerte. Megváltozik a világ! Az lesz amit reméltem! Két év és eltűnik a gonoszság, az ármánykodás, a rosszindulat és az összes negatív érzelem! Képesek leszünk örülni és fenntartani magunkat! Összeomlik a gazdaság, egyenlően fel lesznek osztva a javak! Higgy már benne az istenit! Mit hittél miért csináltuk meg! Nem az egészség volt az első számú ok! Gondold végig mi történik, ha nincsenek betegségek! Ha mindenki boldog és egészséges életet élhet! Örökké!

-Túlnépesedés!-mondja határozottan Bret.

-Nem, nem érted. Nem lesz az. Körfolyamat lesz! Az idős elalszik. A lelke fárad, azon nem tudok változtatni. És az ő helyükre születnek majd újak!

-Nem értelek. És ez miért jó?

-Majd meglátod, de előtte! Mielőtt eljönn a nirvána. Amit megjósoltak nekünk, még az utolsó csatát meg kell vívni! Elhitetni az emberekkel az igazságot! Mert a hazugságot eddig mindig akadálytalanul elhitték. Az igazságot is el fogják hinni, ha csak fél igazat mondunk nekik. Ugyanis azt könnyebb mindig elhinni.

Figyelj, elmagyarázom: Ez a gyógyszer, igazából egy módosított DNS molekulákkal megtűzdelt boldogsághormon. Aki jobb kezes volt eddig például, az most majd bal kezes lesz, ugyanis az agyának a másik féltekéjét fogja használni. Azért betegek az emberek, mert nem tudják az agyuk teljes kapacitásával leküzdeni a gondolatokat. Mert hát ugye minden fejben dől el. A gondoltaiddal irányítod a tested, tehát a gondolatoddal szülöd meg a betegségeket is. De ha van egy szer ami változtat a gondolataidon, az agyad rezgésein, hullámhosszán, más irányban fogsz gondolkodni, nem a betegségen. És amire nem gondolsz az nem lesz. Ez ilyen egyszerű.


-Rea, gondolod, hogy ez működik?


-Bebizonyítottam már , hogy működik.


-Hát én nem emlékszem rá.-mondja Bret cinikusan.


-De, a bulink és Simon. A szer! Gondolkozz. Eddig mikor volt olyan, hogy a szeretett nőn megosztozz valaki mással, mikor voltál ennyire nyugodt utoljára? Nem látod, hogy teljesen megváltoztál. Féltesz, és ez jó, ezek szerint tényleg őszintén mellettem állsz, de arra is rájöttél, hogy attól még igenis, van más is aki így érezhet irántam, és te is érezhetsz más iránt is szeretetet. A hűség csak egy kultúra része. Nem ösztönös az embernél. Sőt , pont az ellenkezője az ami ösztönös.

-Jó-Jó! Igazad van. Most mi legyen?

-Kérlek szervezz nekem meg egy interjút a CNN-nel. Teljes titokban. Aztán indulunk, ha már tudjuk, hol és mikor kell ott lennünk.


Bret azonnal elvonul intézkedni én meg mivel nincs más dolgom ,bámulom a különböző hírcsatornákat és nézem a világhálót, hogy hogy reagálnak a gyógyszeremre az emberek. A legnagyobb áttörés Londonban van. Ezek szerint ott használnak az emberek a legtöbben drogokat! Hiszen a dílereken keresztül jutottak hozzá az én anyagomhoz is.


"Huszonnégy óra alatt a bűzözések száma a felére csökkent. A balesetek száma is 56%-os csökkenést produkált. A pénzügyi szektorokban  kétségbe esés uralkodik. A világ fizető eszközei rohamosan csökkennek.
Nem tudják még hova áramlik a valuta és a deviza, de egyszerűen kezd eltűnni. Ha nem állítják meg a folyamatot, a világ mint különálló államok és országok megszűnnek létezni és vissza áll a cserekereskedelem. A ENSZ és a NATO már vizsgálja ki állhat a világrengető történet hátterében, de biztos források szerint még csak találgatnak. Az első számú gyanúsított ötletét is elvetették, miután kiderült, hogy a kutató már hónapok óta teljes amnéziában szenved és az orosz hegyekben egy FBI ügynök őrzi a biztonságát. Az orosz hadsereg főtábornoka látogatást tett  Rea Adamsnél, de semmi gyanús körülményt nem véltek találni.



-A hölgynél tett látogatásom alatt megbizonyosodtam, hogy nem , hogy egy ilyen jellegű terrorcselekményt, de még egy teát sem tud elkészíteni. Mentálisan beszámíthatatlannak állapítottuk meg-nyilatkozta Kalasnyikov tábornok."




Muszáj elkapcsolnom mert megint kitör belőlem a nevetés. Beszámíthatatlan? Baszki ha csak ennyi kellet, hogy kiröhögjem a neve miatt, mi lett volna, ha még egy kicsit elő is adom magam. Na mindegy. nincs kedvem tovább nézni a sok maszlagot és hazugságot amit összehordanak, az igazat már megtudtam és ez a lényeg! Működik!

Unatkozom. Bret még mindig az irodában intézkedik, nem akarom zavarni. Felhívom Simont, de semmi újjal és érdekessel nem tud szolgálni. teszek veszek a házban. Összeütök egy gyors vacsorát. Ma még nem is ettünk. Hihetetlen, de valahogy nem is hiányzik. Az élvezet miatt eszem nem az éhség miatt. Ez is már egy szint. a sült krumpli és a fűszeres csirkehús illata szalad szét a házban Samet is előcsalogatva.

-Isteni illat van! Még nincs meg minden de eszem és folytatom, alakulok baby!-bújik hozzám egy csókra.

Megkajálunk és ő ismét eltűnik a birodalmában, én meg a mosogatás után ismét unatkozom. Kapcsolgatom a tv-t nézelődök.

Hirtelen két erős kéz ragadja meg a torkomat. Sam!

23. fejezet/1

Az átszeretkezett éjszaka után egyikünk sem fáradt, így  elindulunk a közeli kis kocsmába, ahol Simon szerint fergeteges buli van kilátásban. 

Bár kötve hiszem, hogy hajnali két órakor még találunk ott bárkit is. Még sem tudom a srácokat meggyőzni, hogy inkább maradjunk és folytassuk azt amit befejeztünk.  


-Rea, ne legyél már perverz. Majd ha a hazajöttünk folytatjuk.-mondja Bret nyivákoló hangon, nevetve, engem utánozva.

-Baszd meg. Én még akarlak!-bújok oda mint egy kiscica, hátha ezzel meggyőzhetem. De nem, Simon kerek perec közli, higgyem el jól járok ha elindulunk végre. 

Beadom a derekamat. Beteszem a formás kis seggem a dzsipbe és már száguldunk is a falu felé, ahol nem kis meglepetésemre rengeteg fiatal cigizik . Bentről meg dübörög, valami jóféle hause zene. 


-Egész jó a buli ahogy elnézem.-adok hangot az észrevételemnek. 


-Én mondtam macsesz.-bújik hozzám Simon egy csókra, majd Bretnek is nyom egy zsibbasztót a vállába. Amolyan bocs, hogy lesmárolom az asszonyt gesztusként.
Bret vihog egyet és közli, húzzunk be mert befagy a seggünk. 


-Menjünk, de azt azért tudjátok, hogy holnaptól gőz erővel meló van. Elég volt a hülyeségből. Max szexre leszek hajlandó megállni.-vigyorgok én is. 


Bent fiatalok tömkelege van beállva a különféle drogoktól, de nem érdekel. Most nem a világot akarom megmenteni. Most bulizok. Neki is állok riszálni, amíg a fiúk a piákat hozzák és asztalt keresnek, ami mellett én ellötyöghetek. Nem is kell sokáig várjak, Gyorsan lehúzok egy vodkát, mert hát itt más nincs és táncolok tovább. A két lovagom meg csak bámul. Fogalmam sincs meddig táncolok, amikor Bret a zsebemben kezd el matatni.  


-Mi van?-kérdezem. 


-Hoztál még? Kiment a hatása! Ez ilyen rövid ideig hat!


-Igen, mivel egészséges is egyben. Ott van a táskám első zsebében. -közlöm és már táncolok is tovább. Simonnak mutogatom a csípőmozgásomat!


Gyorsan beveszünk még egy kicsit, de a szer azonnal hatni is kezd. Így mese nincs, ők is neki állnak végre táncolni, vagy valami olyasmi.Mert amit ez a két hülye csinál az nem tánc. 
Már kint világos van mikor vissza indulunk a házhoz. Hazaérve azonnal kifosztjuk mind a hűtőt. Éhen akarok halni. Jól bekajálunk. Majd egy DVD-t kezdünk el nézni, amit persze megint nem látunk mert végig szexeljük, majd kiterülve alszunk a vastag szőnyegen betakarózva a vastag puha plédekbe. 

Még félálomba vagyok mikor látom, hogy Simon hozzám bújik. 


-Istenem, hogy te micsoda nő vagy. 


-köszi, de ha nem hagysz aludni, meglátod milyen őrjöngő tigris is tudok lenni. -motyogom. 


-Arra kíváncsi lennék!

Még ki se mondja, amikor hirtelen a lábam között megérzem hosszú ujjait belém fúródni. Jól esik, hagyom, még ez belefér. Nem tudom mi van velem, és így hogy Bret gyakorlatilag megosztozik rajtam büntetlenül élvezhetem kényeztetését. ahogy ujjait ki behúzza bennem, egyre inkább fogy a levegőm. Csókjai vadak, erőszakosak. A keze feszíti odalent az izmaimat. Végül nem bírom tovább. muszáj hangot adnom, hogy igen is tetszik amit csinál és nem bánom, hogy folytatja. Lehúzza rólam a takarót és a fülembe suttog. Szinte parancsolóan adja az utasítást.

-Térdelj. 


Megteszem, Abban a pillanatban ahogy hátulról belém hatol, elönt a mámor. Már a nevem se tudom megmondani. A szemeim szinte vérbe forognak az élvezettől. Az víz patakokba folyik rólam. A hangom próbálom visszafogni. Van valami különös bizsergés a levegőben attól,hogy Bret alig egy karnyújtásnyira hangosan horkol mellettünk.

Simon, lökései egyre erősebbek. Érzem ahogy az élvezetem nedvétől egyre sikamlósabbá válik a bejáratom. Amikor a hajamnál fogva húzza hátra fejemet egy csókra az adja meg a kegyelem döfést. állatias morgás szakad fel a tüdőmből. A térdem megremeg és szinte félholtan esek össze. Simon a hátamra vetődik, még egy utolsót lök és ő is eléri a poklok poklát. Mert hogy nem egy mennyei sétán vagyunk túl az tuti. Ez az ördög műve volt. Eszméletlen. Vad, szenvedélyes, izgalmas és Bűnös.

22. fejezet

Amint kicsit összeszedem magam és a gondolataimat, gyorsan visszasietek a konyhába. Nem könnyű a két férfival szemtől szembe beszélni az előbbi szituáció után, de azért megbirkózok a feladattal. Megbeszéljük a munka részleteit. Bret még azt is elárulja, hogy a jövő hétre ideér a teljes gyártó sor, meg a maradék pár ember akit leszervezett. Kellemesen megesszük az ebédet, ami tegnapról maradt, majd a laborban teszünk veszünk Simonnal. Tényleg ügyes, vág az esze mint a borotva, és hála istennek, nem is nagyon kell utasítgatni, szinte rögtön tudja mi a dolga. Észre se veszem, de órák telnek el munkával. Arra eszmélünk csak fel, hogy kedvesem vacsorázni invitál minket.

Semmi extra kaja nem vár ránk, egy kis tojás, szalonna, meleg tea, pirítós és zöldségek, na meg persze egy kis felvágott. Jó ízüen falatozunk és beszélgetünk, amikor hirtelen fények vakítják el a szememet.A hangzavar ami kintről beszűrődik már már elviselhetetlen. Robajok, kiabálás. Másodpercek töredéke alatt fekete ruhás alakok öntik el a házat, pisztolyt szegezve a fejünkhöz. Megszólalni sem tudok a rémülettől. A félelem izzadságcseppjei a homlokomon gyöngyöződnek. A szám meg-megremeg. Kétségbe esetten pillantgatok körbe körbe. Ezúttal Bret szemében is félelmet látok. Simon rezzenéstelen arccal áll egy helyben és várja az ítéletet. Nem szól senki semmit. Az előbbi robajnak és zajnak már nyoma sincs, a helyét átveszi a néma csend és a hullaszag. Várunk, idegtépően, csak várunk.Hosszú óráknak tűnik, pedig csak pillanatok telnek el mire megjelenik egy Magas szikár kissé öreg, de magabiztos fazon.

-Rea Adams?.-inkább kérdezi mint mondja! Megfordul a fejemben, hogy azt mondom neki fogalmam sincs kicsoda az a Rea Adams, de Bretre nézve ő bólint egyet.

-Igen én vagyok. Basszus, még jó, hogy a hangomon nem hallani, hogy totál be vagyok tojva. Már megint kezdődik minden előröl. Esküszöm az életem, jobb mint egy hollywoodi Oscar díjas film forgató könyve.De miért pont valami köcsög harcos baszós filmet kellett a sorsnak rám sóznia. Egy pornónak jobban örülnék, de még egy romantikus vígjáték is jobb lenne.


-Kalasnyikov tábornok vagyok!Át kell fésülnünk a házát!


Na itt van az a pont ahol nem bírom tovább, az abszurditás meg még ennek a tábornoknak a neve már sok és egyszerűen elröhögöm magam. Kalasnyikov tábornok, hát ez beszarás. Mindenki engem néz, hogy mi az istenen miatt viháncolok.

-Kalasnyikov? Most komolyan mondja?.-röhögök a képébe.-Ugye csak viccel! A könnyeimtől már nem látok, csak halványan érzékelem, hogy még az emberei szája széle is megremeg a nevethetnéktől. Bret arca viszont kétségbe esett.

-Nézze el, neki tábornok. Sajnos nem olyan rég, még kórházban is volt! ott vannak a papírok a fiókban. Teljes emlékezet kiesése van a hölgynek. Én is azért jöttem, hogy ellenőrizzem, de sajnos még mindig nem emlékszik semmire.-Bret hangja hivatalos és FBI hangnemben és zsargonban beszél.

-Akkor mit keres itt Simon Fleming?-kötözködik tovább a tábornok, miközben én még mindig kuncogok.


Kalasnyikov??? Bakker, ilyet, hát ezt nem hiszem el! Szerencsétlen ember. A suliban jogosan basztatták a tanárok, hogy puskázott! Na ezen még jobban röhögök. A körülöttem lévők már tényleg azt hiszik elmeháborodott vagyok. De , hát olyan vicces neve van.

-Simon, személyes jó barátom, még  Amerikából. Őt kértem meg, hozzon ide a hölgy házához. Mi az FBI kértük, hogy ide települjön gyógyulni, hogy nehogy rátaláljanak. A feletesse biztosított, hogy önöknél a legjobb kezekben lesz, ezért most nem értem mi ez a hirtelen razzia? -Bret hirtelen vált át megint , olyan magabiztos, és elszánt. Igazi FBI ügynökként kezeli a helyzetet. Tudom, hogy fele sem igaz annak amit mond, de még én is megkérdőjelezem, hogy esetleg nem e valóban így van.


-Így van. A felestessem tájékoztatott a hölgy védelméről, de gondolom, megérti, hogy meg kellett néznünk, hogy önök mit keresnek még mindig itt.

-Azért vannak itt.-kuncogom, mert , ahogy ránézek elkap a röhögés-mert én megkértem őket. Nem akarom az ünnepeket, az emlékeim nélkül és még egyedül is tölteni. A személyes vendégeim. De ha ez probléma, akkor szólok a felettesének, hogy csak engem látnak szívesen itt, és a barátaimat nem, így hát készítsék elő az elutazásomat. Mondom, úgy kenem vágom a hivatalos szöveget mint a filmekben. Azt hiszem pályát tévesztettem. Ezek szerint volt haszna, a sok hazugságelméletes könyveknek meg a viselkedés kutatásnak. Olyan könnyű a tudatlanokat átverni.


-Elnézést, hogy megzavartuk Önöket. Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet. És még egyszer elnézést a kellemetlenségekért.


Mire észbe kapok távoznak is! Olyan gyorsan amilyen gyorsan jöttek. Lerogyok a székre és ismét kitör belőlem a röhögés. Nem bírom abba hagyni. Végül már Simon és Bret is röhög. Nagy sokára csillapodunk csak le. Megbeszéljük, hogy ezek után ez marad majd a fedő sztorink. Kiderül, hogy Bret nem hazudott, tényleg így lépett meg , hogy velem lehessen.

-Rea, kérhetnék valamit?.-kérdezi Simon félve.

-Persze, ha fizetés előleg kell, akkor az is megoldható!.-vágom rá egyből. Én is voltam fiatal, meg hát ugye az apja beteg.

-Nem nem pénz! Hallottam, hogy te csináltál olyan szert ami hasonlít az amfetaminhoz, de nem káros és hát, szóval, az a helyzet...


-Simon! Buli lesz?

-Nem! Csak ki szeretném próbálni!


-Hát akkor próbáljuk, még én magam se próbáltam soha!Bret?


-Mi bajunk lehet! Hozok Piát, ti addig kotyvasszatok!


-ÁÁÁ, azt csak én kotyvasztom, ti hozzatok piát.

Elmehetnénk, a kocsmába, ma buli van, csak fiatalok és jó kis zene.-lelkesedik Simon.


-Menjünk!-vágjuk rá Brettel együtt.


A laborban gyorsan lefuttattam a dolgokat, felérve bevágtam a kistányért a mikróba és pillanatok alatt kész volt a legális extazy!


A sörrel is megérkeztek a fiuk. Mindenki kapott két két szemet, egy üveg sörrel és indulhatott a buli.


A pirula percek alatt megteszi a hatását. Érzem, ahogy az energia végig száguld az ereimben, és boldogságot szállít a testem minden pontjára. A fülem súg, a fejemben lévő információk milliója most valahogy elveszik, egyszerűen, csak egy nő vagyok. Boldog ,vidám, kívánatos. A nappaliból szóló zene szinte csalogat. Nem késlekedem, mosolyogva szökkenve libbenek át a konyhából a hang irányába. Nem érzem a saját súlyomat. Lebegek. A szívem dobogása adja meg a zene ritmusát. Minta egyszerre dobbanna a motorom a hangszóróból játszó együttesével. Táncolok. Lassan, de még is ütemesen. Simon és Bret az ajtó félfának támaszkodva istennőként néznek rám. Minden mozdulatomat csodálattal és kéjesen nézik. Bret lassan megindul felém, Simon a kanapéra ülve mozizik rajtunk. Bret hozzám simulva mozog velem egyszerre. Simon tátott szájjal figyel minket.

Bret lassan érzékien mozog velem, óvatosan nyalja végig nyelvével az ajkaimat. Szám szétnyílik nyelvem kinyújtom , majd lassan összegabalyodva tekeregnek immár együtt tovább, akár csak mi. Bret egyszer csak Simonhoz fordul!

-Gyere.-szól rekedten, de egy pillanatra sem enged el. Simogatja a fenekem , a mellem, miközben tekergünk, egyre jobban egymáshoz simulva. Simon lassan sétál felénk. Az arcán lévő mosoly arról árulkodik, hogy most Ő is boldog. Várom már, hogy hozzám simuljon, de nem így tesz. Bret izmos hátának feszül, kezeivel, az én  Breten nyugvó kezeimet simogatja. Velünk ringatózik a zenére. Bret megfordul köztünk, hogy mindegyikőnk jobban lássa a másikat. Simon, hosszú ujjai végig szántanak Bret nyakán, majd hirtelen mozdulattal átpördül körülöttünk és a hátamhoz simul.A nyakamat csókolja, körbe körbe. Forgunk vonaglunk mind a hárman. Egyszerűen nem tudunk megálljt parancsolni a testünknek a szívünknek. A két férfi mellkasát simogatom, ahogy egymás mellett mozognak az ütemes zenére. Bret és Simon nyelve összegabalyodva fedezi fel egymást. Nem lep meg, nem vagyok ideges nyugodt vagyok. Szép lassan vetkőztetem őket. Kívánom mind a kettőt, de ha jól látom, ők is egymást.
Kéjesen nyaldossuk le egymásról a ruhákat, a meztelen részeket csókokkal borítjuk. Kezeink szorgossan ingerlik a másikat.

A két fiú a kanapéra térdeltet, rossz kislány voltam, nem kell kimondani a játékhoz tartozó szavakat. Egyértelmű mit játszunk. tudjuk mi a dolgunk. Megadóan térdelek fel  Bret alám mászik Simon a fenekem fölé tornyosul. Bret csókol miközben ujjaival belém hatol. Simon a fenekem ingerli. Alig érnek hozzám már robbanok. Hosszú hosszú óra telik el úgy hogy isten se tudja hányszor égek el a pokolban. miközben ők engem kergetnek az őrületbe én hol az egyikükből, hol a másikukból szopogatom ki a kielégülés léét! Végül, mikor már remegünk egymás teste után egy nagy kupacban forr össze a testünk. Azt hinné az ember, hogy nem tudunk egyszerre mozogni. Hát nem így van! Mit valami precízen megírt szimfónia egyszerre nyöszörögve és tömködve jutunk el a beteljesülés felé. izzadtan csapzottan boldogan, hogy aztán egy kis sör után mindent kezdjünk előröl.