22. fejezet

Amint kicsit összeszedem magam és a gondolataimat, gyorsan visszasietek a konyhába. Nem könnyű a két férfival szemtől szembe beszélni az előbbi szituáció után, de azért megbirkózok a feladattal. Megbeszéljük a munka részleteit. Bret még azt is elárulja, hogy a jövő hétre ideér a teljes gyártó sor, meg a maradék pár ember akit leszervezett. Kellemesen megesszük az ebédet, ami tegnapról maradt, majd a laborban teszünk veszünk Simonnal. Tényleg ügyes, vág az esze mint a borotva, és hála istennek, nem is nagyon kell utasítgatni, szinte rögtön tudja mi a dolga. Észre se veszem, de órák telnek el munkával. Arra eszmélünk csak fel, hogy kedvesem vacsorázni invitál minket.

Semmi extra kaja nem vár ránk, egy kis tojás, szalonna, meleg tea, pirítós és zöldségek, na meg persze egy kis felvágott. Jó ízüen falatozunk és beszélgetünk, amikor hirtelen fények vakítják el a szememet.A hangzavar ami kintről beszűrődik már már elviselhetetlen. Robajok, kiabálás. Másodpercek töredéke alatt fekete ruhás alakok öntik el a házat, pisztolyt szegezve a fejünkhöz. Megszólalni sem tudok a rémülettől. A félelem izzadságcseppjei a homlokomon gyöngyöződnek. A szám meg-megremeg. Kétségbe esetten pillantgatok körbe körbe. Ezúttal Bret szemében is félelmet látok. Simon rezzenéstelen arccal áll egy helyben és várja az ítéletet. Nem szól senki semmit. Az előbbi robajnak és zajnak már nyoma sincs, a helyét átveszi a néma csend és a hullaszag. Várunk, idegtépően, csak várunk.Hosszú óráknak tűnik, pedig csak pillanatok telnek el mire megjelenik egy Magas szikár kissé öreg, de magabiztos fazon.

-Rea Adams?.-inkább kérdezi mint mondja! Megfordul a fejemben, hogy azt mondom neki fogalmam sincs kicsoda az a Rea Adams, de Bretre nézve ő bólint egyet.

-Igen én vagyok. Basszus, még jó, hogy a hangomon nem hallani, hogy totál be vagyok tojva. Már megint kezdődik minden előröl. Esküszöm az életem, jobb mint egy hollywoodi Oscar díjas film forgató könyve.De miért pont valami köcsög harcos baszós filmet kellett a sorsnak rám sóznia. Egy pornónak jobban örülnék, de még egy romantikus vígjáték is jobb lenne.


-Kalasnyikov tábornok vagyok!Át kell fésülnünk a házát!


Na itt van az a pont ahol nem bírom tovább, az abszurditás meg még ennek a tábornoknak a neve már sok és egyszerűen elröhögöm magam. Kalasnyikov tábornok, hát ez beszarás. Mindenki engem néz, hogy mi az istenen miatt viháncolok.

-Kalasnyikov? Most komolyan mondja?.-röhögök a képébe.-Ugye csak viccel! A könnyeimtől már nem látok, csak halványan érzékelem, hogy még az emberei szája széle is megremeg a nevethetnéktől. Bret arca viszont kétségbe esett.

-Nézze el, neki tábornok. Sajnos nem olyan rég, még kórházban is volt! ott vannak a papírok a fiókban. Teljes emlékezet kiesése van a hölgynek. Én is azért jöttem, hogy ellenőrizzem, de sajnos még mindig nem emlékszik semmire.-Bret hangja hivatalos és FBI hangnemben és zsargonban beszél.

-Akkor mit keres itt Simon Fleming?-kötözködik tovább a tábornok, miközben én még mindig kuncogok.


Kalasnyikov??? Bakker, ilyet, hát ezt nem hiszem el! Szerencsétlen ember. A suliban jogosan basztatták a tanárok, hogy puskázott! Na ezen még jobban röhögök. A körülöttem lévők már tényleg azt hiszik elmeháborodott vagyok. De , hát olyan vicces neve van.

-Simon, személyes jó barátom, még  Amerikából. Őt kértem meg, hozzon ide a hölgy házához. Mi az FBI kértük, hogy ide települjön gyógyulni, hogy nehogy rátaláljanak. A feletesse biztosított, hogy önöknél a legjobb kezekben lesz, ezért most nem értem mi ez a hirtelen razzia? -Bret hirtelen vált át megint , olyan magabiztos, és elszánt. Igazi FBI ügynökként kezeli a helyzetet. Tudom, hogy fele sem igaz annak amit mond, de még én is megkérdőjelezem, hogy esetleg nem e valóban így van.


-Így van. A felestessem tájékoztatott a hölgy védelméről, de gondolom, megérti, hogy meg kellett néznünk, hogy önök mit keresnek még mindig itt.

-Azért vannak itt.-kuncogom, mert , ahogy ránézek elkap a röhögés-mert én megkértem őket. Nem akarom az ünnepeket, az emlékeim nélkül és még egyedül is tölteni. A személyes vendégeim. De ha ez probléma, akkor szólok a felettesének, hogy csak engem látnak szívesen itt, és a barátaimat nem, így hát készítsék elő az elutazásomat. Mondom, úgy kenem vágom a hivatalos szöveget mint a filmekben. Azt hiszem pályát tévesztettem. Ezek szerint volt haszna, a sok hazugságelméletes könyveknek meg a viselkedés kutatásnak. Olyan könnyű a tudatlanokat átverni.


-Elnézést, hogy megzavartuk Önöket. Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet. És még egyszer elnézést a kellemetlenségekért.


Mire észbe kapok távoznak is! Olyan gyorsan amilyen gyorsan jöttek. Lerogyok a székre és ismét kitör belőlem a röhögés. Nem bírom abba hagyni. Végül már Simon és Bret is röhög. Nagy sokára csillapodunk csak le. Megbeszéljük, hogy ezek után ez marad majd a fedő sztorink. Kiderül, hogy Bret nem hazudott, tényleg így lépett meg , hogy velem lehessen.

-Rea, kérhetnék valamit?.-kérdezi Simon félve.

-Persze, ha fizetés előleg kell, akkor az is megoldható!.-vágom rá egyből. Én is voltam fiatal, meg hát ugye az apja beteg.

-Nem nem pénz! Hallottam, hogy te csináltál olyan szert ami hasonlít az amfetaminhoz, de nem káros és hát, szóval, az a helyzet...


-Simon! Buli lesz?

-Nem! Csak ki szeretném próbálni!


-Hát akkor próbáljuk, még én magam se próbáltam soha!Bret?


-Mi bajunk lehet! Hozok Piát, ti addig kotyvasszatok!


-ÁÁÁ, azt csak én kotyvasztom, ti hozzatok piát.

Elmehetnénk, a kocsmába, ma buli van, csak fiatalok és jó kis zene.-lelkesedik Simon.


-Menjünk!-vágjuk rá Brettel együtt.


A laborban gyorsan lefuttattam a dolgokat, felérve bevágtam a kistányért a mikróba és pillanatok alatt kész volt a legális extazy!


A sörrel is megérkeztek a fiuk. Mindenki kapott két két szemet, egy üveg sörrel és indulhatott a buli.


A pirula percek alatt megteszi a hatását. Érzem, ahogy az energia végig száguld az ereimben, és boldogságot szállít a testem minden pontjára. A fülem súg, a fejemben lévő információk milliója most valahogy elveszik, egyszerűen, csak egy nő vagyok. Boldog ,vidám, kívánatos. A nappaliból szóló zene szinte csalogat. Nem késlekedem, mosolyogva szökkenve libbenek át a konyhából a hang irányába. Nem érzem a saját súlyomat. Lebegek. A szívem dobogása adja meg a zene ritmusát. Minta egyszerre dobbanna a motorom a hangszóróból játszó együttesével. Táncolok. Lassan, de még is ütemesen. Simon és Bret az ajtó félfának támaszkodva istennőként néznek rám. Minden mozdulatomat csodálattal és kéjesen nézik. Bret lassan megindul felém, Simon a kanapéra ülve mozizik rajtunk. Bret hozzám simulva mozog velem egyszerre. Simon tátott szájjal figyel minket.

Bret lassan érzékien mozog velem, óvatosan nyalja végig nyelvével az ajkaimat. Szám szétnyílik nyelvem kinyújtom , majd lassan összegabalyodva tekeregnek immár együtt tovább, akár csak mi. Bret egyszer csak Simonhoz fordul!

-Gyere.-szól rekedten, de egy pillanatra sem enged el. Simogatja a fenekem , a mellem, miközben tekergünk, egyre jobban egymáshoz simulva. Simon lassan sétál felénk. Az arcán lévő mosoly arról árulkodik, hogy most Ő is boldog. Várom már, hogy hozzám simuljon, de nem így tesz. Bret izmos hátának feszül, kezeivel, az én  Breten nyugvó kezeimet simogatja. Velünk ringatózik a zenére. Bret megfordul köztünk, hogy mindegyikőnk jobban lássa a másikat. Simon, hosszú ujjai végig szántanak Bret nyakán, majd hirtelen mozdulattal átpördül körülöttünk és a hátamhoz simul.A nyakamat csókolja, körbe körbe. Forgunk vonaglunk mind a hárman. Egyszerűen nem tudunk megálljt parancsolni a testünknek a szívünknek. A két férfi mellkasát simogatom, ahogy egymás mellett mozognak az ütemes zenére. Bret és Simon nyelve összegabalyodva fedezi fel egymást. Nem lep meg, nem vagyok ideges nyugodt vagyok. Szép lassan vetkőztetem őket. Kívánom mind a kettőt, de ha jól látom, ők is egymást.
Kéjesen nyaldossuk le egymásról a ruhákat, a meztelen részeket csókokkal borítjuk. Kezeink szorgossan ingerlik a másikat.

A két fiú a kanapéra térdeltet, rossz kislány voltam, nem kell kimondani a játékhoz tartozó szavakat. Egyértelmű mit játszunk. tudjuk mi a dolgunk. Megadóan térdelek fel  Bret alám mászik Simon a fenekem fölé tornyosul. Bret csókol miközben ujjaival belém hatol. Simon a fenekem ingerli. Alig érnek hozzám már robbanok. Hosszú hosszú óra telik el úgy hogy isten se tudja hányszor égek el a pokolban. miközben ők engem kergetnek az őrületbe én hol az egyikükből, hol a másikukból szopogatom ki a kielégülés léét! Végül, mikor már remegünk egymás teste után egy nagy kupacban forr össze a testünk. Azt hinné az ember, hogy nem tudunk egyszerre mozogni. Hát nem így van! Mit valami precízen megírt szimfónia egyszerre nyöszörögve és tömködve jutunk el a beteljesülés felé. izzadtan csapzottan boldogan, hogy aztán egy kis sör után mindent kezdjünk előröl.