8.fejezet

 Egy elég szomorú ünnepi hétvége vette kezdetét a mai nappal és mivel a számomra legfontosabb ember a világon nem olvashatja az írásomat, így úgy döntöttem megleplek titeket és már most felteszem a következő fejezetet. Tudom, és hiszem, hogy oda fentről büszkén olvassa, és azt is tudom, hogy ő ad nekem erőt ahhoz, hogy átvészeljem a hullámvölgyeket! Büszke vagyok , hogy az ő lánya lehettem és lehetek! Engedjétek meg,hogy a következő sorokkal hajtsak fejet Édesapám és elhunyt szeretteink előtt. 

Jud Rider

Mese életről, Fáról

"Az erdő szélén egy fiatal tölgyfa állt. Talán kevese tudták róla, de vágyai voltak, célja volt az életének. Sokat töprengett azon, hogy mivé lesz, ha majd megnő. Hálát adott a teremtőnek, hogy tölggyé tette őt, hiszen nem mindenkinek adatik meg ez a szerencse. Ismert olyan akácokat, akik már kiskoruktól fogva tudták, hogy tűzifa lesz belőlük. Persze ez az eshetőség nála is fennállt, de tudta, hogyha kitartóan dolgozik és jól fejlődik, rá szebb sors is várhat.Szolgálhatja az embereket. Lehet a házuk, az asztaluk, a székük. A szíve mélyén azonban mindig bölcső szeretett volna lenni, hogy vigyázhasson arra, aki később talán a fiaira fog vigyázni. Mindig ez a vágy járt át a gondolatait. A fagyos, hideg télben és a lombperzselő forróságban. Ha szomorú volt azért jutott eszébe, ha vidám volt azért. Így volt képes a fiatal tölgy elviselni az időjárás viszontagságait és növekedni, gyarapodni, élni a nemes cél érdekében.
Az évek múltak és az idős tölgy tudta, közel van az a nap, amire oly régóta várt. Úgy gondolta, talán nem volt hiába sok év, a rengeteg munka, végre bölcső lehet és ringathatja, felnevelheti a jövő nemzedékét.
Egy nap azután eljött a fűrészes ember és egy új, ismeretlen helyre szállították az idős tölgyet. Sokan vártak ott a végzetükre, vele együtt és mindenkinek csak a a remény maradt, amikor jött a cédulás ember és osztotta:
-Te gerenda. Te asztal. Te szék.
Az öreg tölgy reménykedett. A cédulás ember hozzálépett:
-Te koporsó......"

Írta Horváth László
1994

 A hálóba érve meglepődve tapasztalom, hogy Sam cseppet sem viccelt. Elterül a hatalmas repülő ágyon, és megpaskolja maga mellett.Hát itt mindenki hülye! Eszembe sincs oda feküdni mellé. Na jó de van, de az mégis, hogy néz már ki , hogy minden előjel nélkül egymásnak esünk?Hál istennek megszólal.

-Gyere már, nem harapok! Igyunk!- Az ágy melletti szekrényből elővesz egy üveg pezsgőt és valami rövidet. Gyilkos párosítás az holt szentség.

-Neked szabad innod?-kérdezem meglepve.

-Nem, de neked igen.-Ah kis pajtás abból nem eszel! Nem fogsz leitatni aztán meg megfektetni, hogy utána jól kibeszéljétek Brettel, hogy mi is a helyzet.Nem Nem!

-Szeretnék, most egyedül lenni, sok minden történt rövid idő alatt!-A hangom határozottan cseng, Sam kicsit csalódott, de távozik is rövid időn belül. Épp , hogy elhelyezkedem kopognak.

Ahhj, azt hittem felfogta, hogy most semmi kedvem ismerkedni, de úgy látszik semmit nem tud arról, hogy mi történt Bret és köztem, különben nem hinném, hogy próbálkozna.

-Gyere.-szólok ki kelletlenül, miután csak nem hagy fel az ajtó túl oldalán a zavaróm.

Viszont meglepődök, mert Bret jön be egy vastag pléddel a kezében.A szemében gyengédség és féltés tükröződik. Bennem meg felötlik, hogy valóban, félek és rohadt egyedül érzem magam. A plédet hangtalanul rakja le a picinyke fülkében, már épp kifordulna, amikor nagy nehezen és kissé szégyellősen megszólalok.

-Nem maradnál, félek!- A hangom most egész kislányosan cseng,  levetett fejjel dünnyögöm a szavakat. Szégyellem, hogy ilyen gyengévé és sebezhetővé váltam szinte órák alatt. De egyszerűen már én magam sem értem az életemet.

-De,maradok.-Leveszi a cipőjét , miközben én az ágyon ülök és nézem, majd viccesen hanyatt dönt az és magához von.-Van másfél órád , hogy aludjál.-suttogja a fülembe és apró puszikkal halmozza egy nyakamat. Simogatja a fejemet.

-Látom, Sam bepróbálkozott.-sóhajt egyet a pezsgős üveg láttán.

-Zavar?.-kérdezem teljesen higgadtan és még én is hallom a saját hangomon, hogy igenis örülnék neki , ha zavarná.

-Kicsit.-feleli őszintén.

-Köszönöm.-csak ennyit mondok, hiszen ezzel mindent elmondott. Igenis, kezd jelenteni valamit, ha mást nem is, de tényleg biztonságban érzem magam mellette, és egyszerűen a férfiassága , az egész lénye elvarázsol, még a nyeresége is!Az első szeretkezésünk jut eszembe és ezekkel az emlékképekkel szenderedem el.

Álmomban meztelenen fekszek egy ágyban, teljes világosságba  kitárulkozva a gyönyörre, miközben Bret a lábam között nőiességem nedveit nyalogatja.Aztán egyszer csak érzem, hogy ez nem álom, hiszen már görcsösen tépem a tarkóján a haját, óvatos és halk nyögések hagyják el a számat. Nyelve folyamatosan kering bennem, ujjaival úgy játszik rajtam , mint valami profi zongorista. Néha-Néha eltüntetve bennem egyet kettőt. Élvezem, de nem tudom átadni magam. Csak a testem élvezi, a lelkem fél az újabb fájdalomtól ezért bezárul.

-Lazulj el!.-nyögi mikor kezembe veszem férfiasságát.

-Jó.-nyögöm két csók között. A testünk szinte eggyé olvad. Kínzóan lassan mozog bennem, simogat ahol csak ér, keze nyomát csókok követik. Testem végre elernyed és hagyom, hogy kényeztessen, a szívemet is elkezdik a csókjai melengetni. A könnyek észrevétlenül utat szabnak maguknak. Bret óvatosan a nyelve hegyével nyalja le arcomról a sós lét. Ölel, miközben folyamatosan mozog bennem. Az én kezem is vándorútra tér, bebarangolom izmos teste minden porcikáját. Szorosan kapaszkodom belé, mikor már érzem közel a vég, a könnyeim még mindig folynak, de arcomon már a diadalittas mosoly. Kinyíltam!

Az ágyon pihegve teljesen elmerülök a gondolataimban. Hogy helyesen cselekedtem-e? Nem tudom! Azt az egyet tudom csak, hogy van valami Bretben, ami miatt nem tudok nélküle meglenni. Érezni akarom, hozzá akarok tartozni, de nem akarok tőle függeni. Ő pedig birtokolni akar. Tehát már megint lehet hibát követek el, de nem számít. Akarom! Gondolatomból érces de derűs hangja visszarángat!

-Bocsánat, hogy bunkó voltam veled. De azt hittem, hogy más vagy. Azt hittem csak egy nagyképű cicababa, akibe véletlenül szorult ész is és apuci pénzéből jutott előbbre. Ne haragudj.

-Nem haragszom, csak nem értelek, de mindegy. Most mi lesz?-kérdezem hozzá simulva.

-Nem tudom, nehéz esetek vagyunk mi ketten!-nevet fel

-Az biztos.

Hosszú ideig csak nézzük egymást miután felöltöztünk, lassan ereszkedni kezd a gép.Össze szedjük a cuccomat, rendet teszünk. A tükörbe nézve megdöbbenek. Úgy nézek ki mint aki két órán keresztül itatta az egereket. Bret észrevéve, hogy mit nézek halkan kuncogni kezd.

-Majd Samnek azt mondom sírtál és nem akartál egyedül maradni.

-Oké.-adok egy utolsó csókot a szájára. Meglepődöm, mert megölel. Istenem ez a faszi kikészít, már most rángatnám magammal vissza az ágyba és addig kínoznám magunkat míg meg nem halunk.

Persze elérkezik az idő amikor mind a ketten felvesszük az álarcunkat és  profi módon vonulunk le  gépről. A sötétített üvegű golyóálló autó már vár ránk. Beülve kicsit úgy érzem magam mintha valami titkos társaság vezetője lennék és épp valami nagyon törvénybe ütközőre készülnék. Jót röhögök magamon. Az életem már már filmbe illő. 

A mosolyom pillanatok alatt fagy az arcomra , mikor egy hatalmas autó fordul előttünk is és mögöttünk is keresztbe az úttesten. Sam kitűnő reflexének köszönhető csak , hogy nem ütközünk az előttünk állónak, hanem egy merész kanyarral kikerüljük őket. Bret a fejemet lenyomja és száguldunk az utakon, dülöngélek a kanyarokban, és hallgatom a kocsiról leverődő golyókat. Csak akkor tűnik fel, hogy sikoltozom , mikor Bret rám szól, hogy higgadjak le nem lesz semmi baj. Köszi baszki, lehet, hogy neked minden napos, hogy fegyveresek üldöznek, de nekem ez még új.

Fél szemmel felsandítok, félig az útesten fél pedig egy zsúfolt járdán hajtunk, az emberek kiabálva ugrálnak előlünk. Jobban járok ha becsukom a szemem. Még jobban előrehajolok és várom, hogy ez csak egy rossz álom legyen. Fogalmam sincs mennyi ideje ralizunk az utakon, mikor végre halkulni kezd körülöttem minden. A golyók már nem pattognak, Bret szorítása is enyhül. A kocsi kellemes hangon ciripel alattunk.

-Semmi baj, vége.-testőreim hangja határozottan megkönnyebbült.

A testemet rázza a zokogás, elegem van, nem akarok meghalni, hagyjanak békén, utálok mindenkit. Elegem van ebből a kibaszott zsidó világból. A pénzéhes parazitákból, amik ellepték a világot. Unom, hogy folyton  más kénye kedve szerint kell cselekednem.

Miért van az, hogy a világban minden pozitív dolgot kiforgatnak csak, hogy pénzt csináljanak belőle, miért van az, hogy összeesküvés elméletek sokasága nehezíti az életünket? Miért kódolták belénk a rosszindulatot ,a hatalomra vágyást? De a legfőbb kérdés az, hogy miért nem értjük már meg végre, hogy annál nagyobb hatalom nincs a kezünkben, hogy élünk! Mindenkinek a birtokában van a legnagyobb hatalom: a gondolatai! Ezt kéne végre értékelnünk. És azt, hogy a pénz, az nem az az eszköz , amin az ételünket megvesszük, hanem a pénz az az a gondolat mely megfogalmazódik bennünk, vagyis mi önmagunk! Az az igazi pénz amikor én azt mondom tévét akarok nézni kell egy tv! A gondolatom hozza létre a tévét és nem pedig a pénz!

Szerintem az emberiség 98%-át csak a pénz és a szerelem érdekli, a maradék 2% gondol csak olyan dolgokra, mint például én. Ki dönti el, mennyibe kerüljön egy liter tej, ki dönti el, hogy vannak e földönkívüliek. Mire alapoznak olyan kijelentéseket, mint például  hogy a föld , hogyan forog! Láttuk? Nem! Egyszerűen csak mondták nekünk, tanították! Honnan tudjuk, hogy az egy perc 60 másodperc, ki volt az aki kitalálta és miért? Milyen jogon inkább úgy kérdezem!

Ennyi erővel én holnaptól kitalálhatok egy teljesen más szemlélet módot, és ha sok pénzem van a marketingre, akkor lehet két év múlva mondjuk az lesz az irányadó mások életében?! De nekem attól miért jobb?


Milyen jogon hagyjuk , hogy államfők döntsenek helyettünk. A demokrácia pont arról kéne, hogy szóljon, hogy azt is közösen kéne megszavaznunk, hogy a fogpiszkáló milyen fából legyen! De nem. Mi bizalmat adunk hosszútávra olyan embereknek, akiket nem is ismerünk, csak a kampány időszak alatt elmondott hazugságait. Mire alapozva mondjuk magunkról, hogy milyen politikai páttal szimpatizálunk.  Hát csak is az ő kis elméleteik alapján. Magyarán szólva, követjük egy másik ember fejében megszületett gondolatot, amit úgy adnak nekünk elő mintha a miénk lenne! Én ebből nem kérek!


Az agyamban átfutott gondolatoknak köszönhetően, immár nem a sírástól rázkódom, hanem a dühtől, ami az elmémbe költözött. Sikeresen felhergeltem magamat. Az autóval félre állva a fiuk ellenőrizni szeretnék, hogy minden a legnagyobb rendben van e. Bret közli velem maradjak a fenekemen. Nem maradok, szembe akarok végre nézni a valósággal, űzött vad lettem. Dúvadként robbanok ki a kocsiból, elkapom Bret grabancát és nyomatékosan közlöm vele, hogy szükségem van egy fegyverre és meg akarok tanulni lőni. Illetve a mai naptól kerítsen nekem egy oktatót, ki megtanít megvédeni magamat. A kezem remeg, mikor elengedem és a cigimért nyúlok. Persze miért is menne simán minden. Bret épp, hogy csak elengedem már nekem is esik.


-Kerítek neked oktatót, ígérem a fegyvert is megoldom, de most kurva gyorsan rakd vissza a formás kis picsádat a kocsiba , mert esküszöm én magam pofozlak most már fel! Hát nem érted, hogy meghallhatsz?

Kihívás, mindig is szerettem a kihívásokat. Na barátom, akkor most majd megtudjuk meddig mersz elmenni, hogy vissza tegyél a kocsiba. Mert, hogy én be nem szállok, az is biztos. Cigizek és mozgok fel alá járkálva, mert a düh ami bennem van arra késztet, hogy meg ne álljak egy pillanatra se. Hanyagul oda szólok csak.

-Ahogy gondolod, de én most be nem szállok!


Haragosan közelít felém, a szeme szikrákat szór, a keze ökölbe szorulva megfeszülve a teste mellett. Megállok és mélyen a szemeibe fúrom a tekintetem. Állom a sarat, nem mozdulok. Milliméterek választanak el minket egymástól. Farkas szemet nézünk, próbál szuggerálni, hogy mozduljak , de nem teszem. Veszélyes páros? Az tuti, kedvem lenne felnevetni, de nem teszem. Sikítok, ugyanis hatalmas keze váratlanul csattan az arcomon. Köpni nyelni nem tudok. A fejem bal fele szinte lángol, de csak azért sem nyúlok oda. Még mindig tartom a szemkontaktust. A fejem felszegem és türelmesen várom a következőt, de nem jön, helyette a karomnál fogva lök be az autóba. Nem ül mellém, ő vezet. Sam is elöl ül, aki csak a fejét rázva vigyorog. Nem is olyan jó fej! Meg se szólalt mikor megütött ez az őstulok!lehet ő is taj paraszt csak jobb egy kicsit a modora.Simulékonyabb.
Persze rögtön elönti a fos az agyamat, ahogy vigyorogva rázza a fejét.


-Te meg, mi a picsát vigyorogsz?Irigykedsz, te is szeretnél megütni?

Kibaszott ideges leszek, egy pillanat alatt elfelejtem, hogy elindultunk már ezért kinyitom az ajtót. Az autó hirtelen fékez én meg kipattanok. Gyorsan megkerülöm a kocsit, kinyitom az ajtót és olyat húzok be Samnek, hogy elered az óra vére, és mint aki jól végezte dolgát mosolyogva visszaülök.


-Menjünk, mert így sosem érünk oda!-közlöm Brettel.

7.fejezet

-Mikorra?-kérdezi a hang a vonal végén.

- A héten,még jelentkezem.


Bret a kanapémon ülve érdekesen méreget, amint kilépek a szobából, semmi kedvem nincs vele vitatkozni, így szó nélkül kiviharzok a lakásból, persze alig telik bele pár pillanat bár hallom, hogy mögöttem, duzzog. Pont leszarom. A friss levegőre érve, nagyot szippantok a lágy szellőből, ami a bőrömet cirógatja.Nem gondoltam , hogy ennyire hiányzik a szabad levegő. Egyenesen a kisbolthoz sietek, Bret az ajtónál megállít.

-Bemész, megveszed ami kell és kijövünk! Nem nézelődsz, nem beszélgetsz. Ha kijöttél, taxit fogunk és megyünk a központba. Elintéztem-hangja most hivatalos, nyoma sincs benne a köztünk történtek. Egyrészt örülök neki, másrészt a női hiúságomat sérti, de ezt majd később. Most már nagyon kíváncsi vagyok mi is folyik itt valójában, bár úgy is közlöm , hogy mától a saját utamat járom.

Az üzletben nem időzök sokat, kivételesen szót fogadok és a vásárlás után távozom is. Még mielőtt Bret taxiiért intene szólok, hogy előbb elszívnék egy cigit. Látom rajta, hogy nem helyesli, de nem nagyon érdekel. Élvezettel szívom magamba a nikotint , ami már most nyugtatólag hat rám. Kortyolok egyet a jegeskávémból, a táskámat keresztbe teszem magamon, hogy a kezeim könnyebben használhassam, mert közben a mobilom is csörögni kezd. Bretre nézek aki bólint, jelezve, hogy felőle felvehetem, na nem mintha meg tudna benne akadályozni.

-Igen, Rea Adams.

-A pénz egy órán belül a számládon van. Köszönjük a segítségedet, gondolom, akkor most van itt a búcsú ideje?

- Igen, most, de van egy kis probléma, gondolom tud róla!

-Igen, majd megoldjuk, hogy tudjunk találkozni,egyenlőre a mobilja tiszta, de órák kérdése és arra is ráállnak. A szokásos helyen lesz egy csomag! Abban mindent megtalál.


-Oké köszönöm, hogy értesített doktor úr, igen akkor a rendelőben!-a terelő szöveg.


Bretnek egy valamit kihagytam a meséből, három éve, amikor az Állam eldugott egy kis laborba, segítettem egy egyetemtársamnak is egy kutatásban. Ő  a NASA-nál dogozott akkor, és ki kellett fejleszteni egy olyan amfetamin tartalmú szert, amit az űrhajósoknál alkalmaznának, kimerültség ellen, de nem olyan káros a szervezetre mint mondjuk a drog. Hát én megcsináltam, de nem nekik. Kerestem egy befektetőt akinek eladhattam, és így még több pénzt söpörhettem be, mert így nem csak a NASA használja a szereimet, hanem az emberek is. Mint kedélyjavítót. Gyakorlatilag létrehoztam a legális Extazy tablettát. A kereskedelmi forgalomban lévő szer összetétele nyilván nem olyan erős , mint a NASAé, de hatékony, és az Amerikai Egyesült Államok legjobban fogyott gyógyszere. Így a bevételem úgy állt össze, hogy  megkaptam a találmányért egy összeget, aztán megkaptam a NASA-tól kapott bevétel 36%-át, majd megkaptam a kereskedelmi forgalom után is a bevételek 56%-át. Viszont a pénzemet, egy rejtett bankszámlán tárolta a gyógyszercég, akinek eladtam a gyógyszert.Na erre a pénzre van most nekem szükségem.Bár ugye folyamatosan minden évben gyarapodik, mert részesedésem van a forgalom után.


-Ki volt az-testőröm hangja zökkent ki a matekozásból.




-Az nőgyógyászom!-az arca kicsit meglepett és eltorzult, de pillanatok alatt rendezi a vonásait.




Időközben megiszom a jeges kávémat és a cigimmel is végzek, így végre beülhetünk a taxiba és elindulhatunk. Meg kell mondjam, hogy a mikor a repülőtér felé vesszük az irányt meglepődőm, aminek hangot is adok.

-Hova megyünk.-a hangom kicsit kétségbe esettebb a kelleténél. Basszus, honnan tudjam nem e sorozatgyilkos, semmit nem tudok. Tele a tököm. Félek! be kell valljam a beszartlámpám ezerrel villog, hogy miért kell nekem repülőre ülnöm! Idegen alakokkal és azt sem tudva mi a lószar is folyik itt. Arról nem is beszélve, hogy rettegek a magasban. Bár jó apám mindig azt mondta. Nem kell beszarni, egy sem maradt fent. Azért én tartok tőle! Nem mindegy hogyan jut le onnan az a masina.

-Washingtonba, az FBI központba.Nyugi nem foglak elrabolni, ha akarod megmutatom a papírokat, magángéppel megyünk!-gondolom látja az arcomon a kétségbe esést.

-Jó.-tömör és velős válsz után, az ablakon kifelé bámulást választom inkább.


A reptérre érve, gyorsan ellenőrzik a csomagjaimat, most veszem csak észre, hogy Bret utánam hozta a kézitáskámat is, amibe pár ruhát pakoltam magamnak. A laptopom és az irattáskám még mindig magamon átvezetve viszem, a jegyzeteim egy számsoros mappában pihennek. A gépre felszállva elakad a lélegzetem. A luxus, az nem is biztos, hogy helyes és kielégítő kifejezés. Van minden kanapé, fotel, étel ital és még egy háló fülke is. Ami viszont feltűnik az egy nagyon jóképű öltönyös alak. Fura, hogy öltönyben van. Bret, ügynök létére farmerban és pólóban rohangál. Kedvesen mosolyogva indul meg felém. Na végre nem egy ősbunkó, hogy miért nem őt küldték nekem.

-Kisasszony.-nyújt kezet- Sam Florik különleges ügynök vagyok, Bret társa. Nevetnem kell. El sem tudom képzelni, hogy két ennyire különböző ember, hogy bír egymás mellett dolgozni.


-Üdvözlöm, Rea Adams, de tegeződjünk, ha kérhetem.


-Szia Rea, köszönöm. Mától felváltva vigyázunk majd rád. Illetve én majd egy picit többet, mert Bretnek meg kell szerveznie az életedet. Valószínű értetlenül nézek, mert azonnal folytatja. Mármint az útvonalaid biztosítását, illetve a lakásod és a munkahelyed biztonsági rendszerének kiépítését.

-Az szuper, de egyenlőre a munkahelyemmel ne foglalkozzatok, ugyanis ha odaértünk és gondolom ott lesz a főnököm is, akkor eszközölök bizonyos változtatásokat.


-Rendben, a lakásodra akkor küldhetjük a biztonságtechnikusokat?-Istenem, még mindig ámulok és bámulok, hogy tud egy pasi így vigyorogni, de azon még mindig ki vagyok akadva, hogy bírja ez a szépség a nyers, és bunkó Bretet elviselni. Sam sokkal kedvesebb, és be kell valljam szépfiúsabb is.


-Hogyne, csak nyugodtan! Köszönöm Sam a kedvességed!

Bret hirtelen pattan fel, a szemében mintha féltékenységet vélnék felfedezni, de elhessegetem, hiszen csak kétszer szexeltünk, majd jó hogy nem beszabályoz, hogy kivel és hogyan beszélek.


-Én most a pilóta fülkébe megyek, ha kellek szólj!-a hangja hivatalos és távolságtartó én meg nem bírom ki , hogy ne piszkálódjak vele.

-Menj, én meg megcélzom az a hálókabint, majd ha unatkozom szólok, hogy szórakoztass, de ha neked nincs kedved hívhatom Samet is!-Óvatosan, érzékien nyalom meg a számat. Bret arca elvörösödik zavarában, majd se szó se beszéd sarkon fordul és ott hagy. már épp kuncognék magamban amikor Sam váratlan kijelentés tesz.

-Gyere megmutatom a hálót, hidd el nem kell oda nekünk Bret! Beszarok, hát az összes FBI-os egy szex őrült? Mert akkor tuti , hogy átigazolok! Az állam valahol a padlón hever, de követem, kíváncsi vagyok ebből mi fog kisülni.

6.fejezet

 Köszönöm a hozzászólásokat. Kesha Judit, igazán örülök, hogy elégedettek vagytok! Íme a folytatás!






A finomkodás most sem jellemző ránk. A csókunk vad és intenzív. Egy picit talán dühös is, de én nem bánom. Tetszik ahogy a hajamba markol, tetszik, hogy barangol a testemen. Élvezem, hogy kendőzetlenül, adja a tudtomra mire vágyik. A fülemhez hajolva suttogja bele, hogy élvezni akar a számba, mert, hogy fantasztikusan csinálom. Először kicsit pironkodok, de végül én is kérés nélkül adom a tudtára saját vágyaimat.A kérés hasonló, egyszerűen eszméletlen amit a kezével és a nyelvével művel rajtam. Bennem!

Összesimulva egymással ellentétesen ténykedünk az ágyon, hangos kéjes nyögések hagyják el a számat, de ami meglep, ő sem rest kiereszteni a hangját. Teljesen feltüzel vele, ahogy nyög, illetve inkább morog.Az a nemű férfiasság ami belőle árad már elegendő lenne egy orgazmushoz, ami amúgy sem várat már magára. Hirtelen önt el a forróság mindkettőnket.

Ismét nem hagyja , hogy megnyugodjon a testem, vad és erőszakos mozdulatokkal feszíti szét a lábaimat, hogy közéjük furakodjon.Fogalmam sincs mikor és hogyan, de a vibrátorom a kezében van. A francba, most ezt miért kell neki, olyan piros vagyok mint a paprika szégyenemben, bár én magam sem tudom, hogy mit szégyenlek rajta. Egyedül álló fiatal nő vagyok és igen van vibrátorom és nem félek használni. Hát ez most kurva viccesen hangzik!Fel is nevetek, amit ő csak az öröm jelének vesz. Nem érzi rajtam a pillanatnyi feszültséget és szégyent. Mozgásba is lendíti, kedvenc kis pajtásomat és miközben ő furakodik belém, csiklómat izgatja vele.



Az adrenalint sikeresen kivezettem a testemből, de úgy látszik Bretbe , mert amint a  fürdőből kijövök belém köt.

-Mindenkivel ilyen hamar összebarátkozol?- rajzol idézőjeleket a levegőbe.

Mi? Ezt most , hogy érti? Először értetlenül bámulok rá! Ő viszont elég haragosan rám, amit végképp nem értek! Most mi a jó élet baja van ennek a faszkalapnak, Mert, hogy én már nem tudom követni az tuti! Egyszer csak leesik mire és hogyan értette. Hát anyukád, ezt megszívod! Tudok én szerelmes kislányt is játszani, de jéghercegnőt is. Sőt! Mától én leszek a megtestesült gonosz. Átkozni fogja azt a napot mikor csicskának állt!


-Ja.-ennyi, egy mosoly és egy vállrándítás, majd fenékrisza és már seperc alatt ott sem vagyok.


-Magyarán szólva semmit nem tanultál az életedből. Kurválkodsz. Csak most nem ételél és megélhetésért, hanem unalomból!


Hogy az a jó édes..... 




-Tessék?-kérdezem higgadtan. Higgadtan a nagy ló pikulát, belül üvöltök. Tudtam, hogy nem szabadott volna elmondanom neki az életemet, tudtam,,hogy vissza fog élni vele. Hihetetlen,és még ő akar vigyázni rám, amikor minden percben azt várja mikor lökhet rajtam egyet a szakadék felé. Eszméletlen.


-Rea, most is megjátszod a nyugodt kislányt! Add ki magadból!- Csak tudnám ő mitől ilyen biztos magában.

Óvatosan és lassan közelítek felé, nem akarom, hogy elhúzódjon különben, nem fog sikerülni a visszavágóm. Igaz, hogy nagyon magabiztos, de a gyenge pontját már tudom. Mint minden férfinak neki is a farka az! Nem is csalódóm. Hozzásimulok, a kezemet óvatosan húzom végig a mellkasán egészen az ágyékáig. Ott aztán őrjítően lassú simogatásba kezdek. Nemesebb része azonnal a tudtomra adja, hogy kíván és akkor én megadom a kegyelemdöfést.


-Már kiadtam magamból mindent.-mosolygok-mostantól, pedig hálás lennék ha a munkádra koncentrálnál, ugyanis nekem dolgoznom kell. Szeretnék beszélni valakivel, aki el tudja mondani, mi is most az ábra. Ugyanis, honnan tudjam, hogy te ki vagy? Honnan tudjam, hogy te nem Stevevel vagy?Honnan tudjam Steve nem e csak engem akart megvédeni? Nem sokra emlékszek, de még az is lehet nem rám fogta a fegyvert hanem rád, hiszen valahol mögöttem lehettél, mert elütötted előlem a puskát. Semmit nem tudok, de tudni akarom! Most! Van fél órád, addig én összepakolom a jegyzeteimet, iszok egy kávét és indulhatunk is. Nem érdekel hova , de labor legyen! Ja és szükségem van a főnöködre és az enyémre is! Intézkedj!

A szobám felé indulok, büszkén és kecsesen, tudom, hogy másodpercek töredéke alatt robbanni fog, és a dühe őrült erővel fog rám vetődni, de nem érdekel. Elegem van abból, hogy hülyének néz.

-Gyere ide!-kiállt utánam fenyegetve.

Pont leszarom, hogy ő mit akar. Most az a lényeg, hogy végre magyarázza már el nekem valaki , mi a fészkes fene folyik itt mert menten eldobom a maradék agyam , azt meg remélem a tudásom miatt már tán csak nem akarja senki. Így bízva abban, hogy érek valamit és nem bánthat ismét dacolok vele. Összepakolok magamnak egy táskába pár ruhát, fehérnemű és egy két kényelmes cucc, na meg persze egy pár merészebb darab is. Soha nem tudhatom, hogy milyen helyzetbe kerülők. Vannak bizonyos helyzetek, amik megkövetelik a szexi rucit.

-Azt, mondtam Állj meg!-üvölt az arcomba. A feje tiszta vörös az idegtől. De nem érdekel, kirántom magam a szorításából és szó nélkül folytatom amit eddig. Pakolok! Dúl -fúl, jön -megy, közben szitkokat szór rám.

-Te, egy hülye picsa vagy, aki világ életében másokon élősködött. Semmit nem érsz!-köpi felém a szavakat.
Őszintén kezd felmenni bennem a pumpa, de ha el akarok érni valamit is nála, most higgadtnak kell maradnom.

-Nem érdekel, mit gondolsz rólam, és tudtommal a munkaköri leírásod sem az, hogy engem elemez és jellemezz! Szóval, szeretnélek megkérni, hogy vegyél vissza, nem vagy a pasim, nem vagy még csak a szeretőm sem. Végezd a munkád és tedd ami a dolgod! Én is azt teszem. Úgyhogy most telt le a fél óra, indulnék. Veled vagy nélküled, de megyek! Nem érdekel ha lelőnek, nem érdekel ha megkínoznak. Úgy is téged hibáztatnának ha velem történne valami. Nekem meg az untig elég, hogy még a halálommal, vagy akárcsak az eltűnésemmel is, de bosszanthatlak!


-Jézusom, hát te tényleg hülye vagy. Nem mehetsz ki a lakásból. Ide fognak jönni. Egyedül kevés vagyok, hogy kivigyelek! Hát nem érted még mindig?-már megint kiabál. A faszom tele van a kiabálással. Kész eldurran az agyam, az elmémet elborítja a jótékony lila köd és már üvöltök is.


-Leszarom , hogy mihez értesz, old meg, de én most innen kimegyek. Most legyél kemény legény és old meg! Old Meg!-üvöltöm utoljára.


Elindulok az ajtóhoz, már a cipőmet veszem amikor lehajtott fejjel, meghunyászkodva közelít felém. Felegyenesedek, leveszem a kabátom a fogasról, de megfogja a karomat. Óvatosan, gyengéden. Nyoma sincs az előbbi állatias viselkedése. Baszki, és még én gondolom magamról , hogy skizofrén vagyok. Hát akkor Ő micsoda. Klinikai eset az tuti. Miért? Istenem miért büntetsz egy ilyen jóképű elmebeteggel. 


Settenkedve simul hozzám, karjaival védelmezően ölel, persze hiába próbálok zordul nézni, a testem elárul a lábam beleremeg, ahogy a fejét a vállamra teszi. Szó szerint bele bújik az ölelésembe, mert persze önkéntelenül is, de vissza ölelem . Egyetlen egy dologgal viszont nem számol, a háta mögötti tükörrel. Amint meglátom, hogy száját cinikusan elhúzza eldurran az agyam. A térdemet finoman és nőiesen emelem meg, hogy azt higgye izgatom ám egy váratlan pillanatban ismét meglendítem és teljes erőből tökön térdelem. Fájdalomtól eltorzult arccal rogy a földre.

A tökömet, hogy még mindig ebben a szaros lakásban vagyok, most már sík idegesen. Nem hiszem el, hogy egy tetves doboz cigiért sem tudok lemenni, mikor már majd meghalok,hogy rágyújtsak. 

 Toporzékolni van kedvem!  

Elképzelem magam kívülről és hirtelen nem tudom , hogy sírjak vagy nevessek?
Meg akarnak ölni, több milliót ér a fejem, én meg itt hisztizek mint valami, ötéves!De hát, ha egyszer senki nem mond semmit. Nem tudom mi történik körülöttem. Nem én írányítok és ez zavar!

Zavar ez a kurva világ amiben élünk. Zavar, hogy emberek mit sem törödve másokkal, döntenek helyettünk. Zavar, hogy olyanok akarják megmondani ki legyek, aki azt sem tudják Ők kik is valójában. Eszméletlenül felháborít, hogy rendelkeznek feledtem, mintha valami tárgy lennék. Demokrácia? Lószart! Kit érdekel az én véleményem? Az, hogy én ki vagyok és mit akarok az huszadrangú dolog. Egy valami biztos! Ha nem hozol hasznot, nem kellesz senkinek! Hát én most kijelentem. Senkinek ,mától senkinek nem dolgozom. A magam ura leszek.

A mobilomért nyúlok bevonulok a szobámba és magamra zárom az ajtót. Nem érdekel Bret mit csinál, vagy hol van. Intézkedem én.

A vonal túlsó végén harmadik csengésre megszólal a hang.

-Igen Mr. Hardy irodája!

-Kapcsolja, Rea vagyok!


-Máris kisasszony!


-Mondjad!-jön végre az ismerős hang.


-Kell a pénzem!

5. fejezet

Köszönöm a sok hozzá szólást. Tina Judit, Kesha ,Dicta! Íme a folytatás! Képet nem kaptok, a fantáziátokra bízom, kinek a bőrébe bújtatjátok a szereplőket.
Jud

 A kanapén ülve Bret ölében kedvenc könyvem egy részlete jut az eszembe:

"Az emberek tudják, hogy a reklámokban gyakran hazudnak nekik. Az emberek tudják, hogy a politikában gyakran hazudnak nekik. Az emberek tudják, hogy a világban tengernyi hazugság van. Ám az emberek gondolkodás nélkül , vakon elhisznek mindent, amit úgy adnak elő, hogy" tudományos tény". A régi időkben, ha egy állítást Istentől vagy a szellemektől eredeztettek, az emberek vakon elhitték. Ma a "tudományos tény" a mindenek felet álló tekintélyérv. Az emberek nem tudják, hogy néha az is hazugság amihez hozzáteszik, hogy "tudományos tény". Itt az ideje, hogy megtudják!"/Duncan Shelly-Az elme gyilkosai/

Az éjszakától már előre rettegek. Bret nagy nehezen belém erőltet egy szendvicset, majd az asztalhoz ültet.Látom a tekintetén, hogy most kérdez feleleket kell játszanunk. A gondolattól, hogy beszélnem kell, máris eluralkodik rajtam a pánik, a szememet ellepik a fátyolkönnyek és látni se látok már.

-Muszáj, hogy beszéljünk! Nem tudlak megvédeni, ha nem mondasz el nekem dolgokat.-hangja határozott, kicsit parancsoló, de mégis kedves. Hálás vagyok , hogy most nem piszkál.Istenem, hogy mondjam el neki ki vagyok és honnan jöttem, én magam is szégyellem, ha tudni fogja, honnan indultam még inkább senkinek fog tartani.

Csak egy bólintással jelzem, hogy igaza van, beszélnünk kell. Várom, hogy kérdezzen, közben őt nézem. Deres halántéka és borostája csak még férfiasabbá teszi. Magas kidolgozott alakja viszont könnyed léptekkel mozog a konyhámban. Charme-os! Igen, ez a leghelyesebb kifejezés rá. Barna szemei megállapodnak doboló ujjaimon, melyekre ráhelyezi sajátjait, amik kicsit érdesek , gondolom valamikor kétkezi munkát végzett. Ahogy nézem arcán a mély barázdákat, meglepődöm, eddig nem is vettem őket észre. Hány éves lehet?

-45.-jön a határozott válasz. Jesszusom, basszus, ezt hangosan is kimondtam? Vajon mit mondtam még ki, remélem az előtte lévő kis monológomat, amit magammal folytattam nem hallotta!

-Hol születtél?-jön az első kérdés.


Jézusom, most komolyan, milyen bugyi van rajtam az is érdekelni fogja? Bár azt mondjuk nem bánnám. A tegnapi adrenalinom, valahogy nem múlt el a sírással, és a kiabálással. Valahogy le kéne vezetnem. Rea, az anyádat, már megint hol jár az eszed! Koncentrálj!

-Magyarországon születtem .  A szüleimet elvesztettem és magamnak kellett eltartanom magamat.Rengeteget dolgoztam, de nem nagyon tudtam kijönni a pénzemből. Főiskolára nem nagyon tellett Jaj, Rea, csak a nagyját amit nagyon muszáj! A lényeg, hogy mindig is orvos akartam lenni , mindig érdekelt más problémája. Egy hétvégi buliban összeismerkedtem egy lánnyal, elkezdtünk bulizni, fizette az italomat, beszélgettünk. Először nem nagyon értettem mit akar tőlem, de az este végére kiderült. Tetszem neki. Mivel elég részegek voltunk nem nagyon kellett engem sem az asztal körül kergetni. Soha előtte nem volt ilyen kapcsolatom , mármint, hogy azonos neművel, megjegyzem azóta sem. A lényeg, hogy ő amerikai volt, nála töltöttem az éjszakát. Másnap felajánlotta, hogy menjek vele, állja a költségeimet. Először megrémültem, de aztán úgy voltam vele, lesz ami lesz. Az angolommal nem volt gond, hiszen azért a középiskolában megszereztem egy középfokú nyelvvizsgát ezért igent mondtam. Így kerültem az államokba. Hihetetlen, de Emma apja a sajátjaként kezelt, fizette a tanulmányaimat, a lakásomat. Mindent. Aztán Emma egyszer csak szerelmes lett valaki másba. Én akkor voltam utolsó éves az egyetemen. Akkor már tagja voltam a kutatólabor csapatának, akkor fedeztem fel az első lépését annak a szernek amit, még ma is próbálok tökéletesíteni. Elhagyott és az utcára kerültem. Illetve nem, mert  a lakás amit az apjától kaptam az enyém maradhatott.Onnantól fogva soha többet nem bíztam a nőkben, kerültem is őket. Bár hozzá teszem Emma alatt is inkább a pasikhoz vonzódtam, de a megélhetésem és az álmaim fontosabbak voltak a nemi identitásomnál.

Ide költöztem az egyetem elvégzése után, miután ott kiderült , hogy mit is találtam fel. Bedugtak egy állami laborba és hagyták, hogy kutassak tovább. Három évig ezért kaptam a fizetésem! Nem csináltam semmit, Nem jutottam egyről a kettőre, mert a felszereléseket viszont megvonták tőlem. Valószínű nem akarták, hogy előrébb jussak. Aztán, pár hónapja, sikerült egy kis előrelépést tennem. Illetve nem kicsit hanem nagyot, mert rájöttem, ha keresztbe párosítom a kromoszómákat, és még azokat is duplázom....


-Állj, Rea ne haragudj, de ezt úgy sem értem, és amúgy sem beszélhetsz róla, ezt hagyd ki, és úgy folytasd kérlek.

-Jó, bocsánat!Szóval, Pár hónapja végre sikerült. Megalkottam egy gyógyszert, ami még nem tökéletes, de már most meg képes állítani bármilyen negatív folyamatot a testedben. Most már csak a redukálása folyik, ami azt jelenti. .....Jaj, azok a boci szemek, igen tudom nem mondhatom, de ha egyszer olyan édesen néz, mint akit tényleg érdekel a munkám. Az első pasi, aki legalább úgy csinál mintha értené.
Elnézést. Szóval még pontosítani kell, hogy mindig csak az adott problémát kezelje.

-És mikor ismerted meg Stevet?

-Stevebe szó szerint belebotlottam, Nagyon magam alatt voltam ezért a beköltözésem estéjén elmentem inni egy bárba. Ott ismertem meg. Le se szállt rólam egész este, minden áron meg akart dönteni, de nem hagytam magam, aztán egyszer csak barátok lettünk. Jött magától. -A végére már a torkomat szorongatja a sírás, a legjobb barátom egy gyilkos! És nem mellesleg rám pályázik.- Utólag visszagondolva értem minden egyes mozdulatának és tettének a jelentőségét. Naiv voltam, fogalmam sem volt, hogy ekkora dolog birtokába fogok jutni. nem is hittem önmagamban. Az az ironikus, hogy én három éve még nem gondoltam volna, hogy valaha is befejezem ezt a kutatást, vagy, hogy ilyen szintig eljutok vele. Mégis idegenek, drogbárók, orvosok, gyógyászati cégek, már akkor kémeket állítottak rám. Pusztán az egyetemen elért eredményem alapján. És még én hittem hogy van önbizalmam.

-Rea, nem lesz könnyű, de ismét új életet kell kezdened. Eddig nem voltál olyan állapotban, hogy megbeszéljük, de el kell mondjak neked bizonyos információkat és utasításokat. Először is. Az FBI laborjában fogsz tovább dolgozni. A Nevadaiban!

Most komolyan, kezd olyan érzésem lenni, mintha az X-aktákba lennék. Nevada? Ötvenegyes körzet. Akaratlanul is, de felnevetek!

-Mit nevetsz?-értetlenül néz rám.


-Hát, szerinted! Nevada! Ötvenegyes körzet, X-Akták? Dereng már?


-Lökött vagy! Hogy vagy képes nevetni?

-Tegnap óta túlteng bennem az adrenalin. Nem futottam és még sokkot is kaptam. Sehogy sem tudom levezetni. Illetve tudnám, de az most nem lenne helyes, bár ha jobban belegondolok, akkor nem hiszem , hogy gondot okozna estőrömnek egy kis ágytorna, így célzatos szempilla rebegtetésbe kezdek hátha veszi a lapot! Veszi!!

-Hogy tudsz most erre gondolni? Idegesen felpattan, elkezdi sorolni, hogy mit mikor kell elrendeznünk, hova kell mennünk, ki fogja őt váltani. Őszintén ki nem szarja le. Olyan férfias a hangja, semmi másra nem tudok gondolni, csak arra hogy a testem , hogyan is reagál az ő kis játékaira.
Szép lassan állok fel, a sok sírástól és a sokktól nem sok erőm van, de majd ő feltölt. Óvatosan érintem meg a vállánál, nehogy megijesszem , mivel háttal áll nekem. A konyhapultba kapaszkodik és mélyeket lélegzik. Gondolom nyugtatja magát.


Hirtelen szembe fordul velem, ajakammal vadul kapok az övé után, hogy végre levezethessem a bennem rejlő adrenalin löketet.

4. fejezet

Először is szeretném a két kommentelőmnek megköszönni a hozzászólást. Kértétek a folytatást, hát Tina, Judit  íme a folytatás!

Reggel, nagyon korán ébredtem.Ügyeletes testőröm, a konyhában áll egy szál alsónadrágban és épp próbálja nem tönkretenni a kávéfőzőmet.Muszáj nevetnem rajta, ahogy szerencsétlenkedik, persze látom a szeme sarkából engem figyel, így még véletlenül sem lepem meg kuncogásommal.Valamiért nagyon jó kedvű vagyok.  Na vajon miért te hülye, ilyen kefélés után, még a frigidek egyesületének elnöke is vigyorogna.

-Jó reggelt.-köszönt morcosan. Nekem viszont nevethetnékem támad az arcát látva.-Nem röhög , együtt érez, és segít kávét főzni, csap rá a fenekemre. Hohó, ez nekem sok, a piros lámpa ezerrel villog az agyamban.Azért mert tegnap szexeltünk , nem kell a fenekemet fogdosni.

-Menj a picsába, mit fogdosol?-Jókedvem pillanatok alatt párolog el. Mint a frissen főtt kávé illata, haragom is betölti a lakás minden pontját.

-Most mi van?-azt a kérdő tekintetet.-Tegnap nem ellenkeztél!

-Az tegnap volt, ma meg ma van.-Határozottságommal nem tud mit kezdeni, és hiába töri a szép kis buksiját valami megfelelő visszaszóláson, csak nem jön.-Na azért!Ha megittuk a kávét én futni megyek, majd utána összekészülődöm és munkába megyek.Ha tetszik, jössz, ha nem tetszik az sem baj, de a lakásomban nélkülem nem tartózkodhatsz!

-Megyek. tíz perc és itt vagyok , ne menj ki nélkülem, és ne nyiss ajtót senkinek!-Hangjában most érezni a profizmust, a keménységet és még valami megfogalmazhatatlant is, amire jelen pillanatban képtelen lennék válaszolni. Meglepődöm, hogy előkap egy kulcscsomót és kinyitja az ajtót. Csak hápogok és mire a számat nyitnám ott sincs. Ennek kulcsa van a lakásomhoz?Hogy a büdös picsába! A dühöm nem ismer határokat a véremben elkezd száguldani az adrenalin. Megölöm, esküszöm megölöm, de azt a senkiházit is aki az utamba küldte ezt a kretént.

Készülődés közben kicsit lehiggadok,felveszek egy feszülős pamutgatyát, hozzá egy nagyon vékony anyagú trikót amiből szinte mindenem kint van, futócipő, iPod és már menetre készen is vagyok. Tudom, hogy korán van és még elég hűvös, de húzni akarom Bret agyát és különben is  futásban úgy is kimelegszem. 

Automatikusan nyitom az ajtót, az agyam már el is felejtette az utasításokat. Kilépve viszont nem várt látvány fogad. Egy pisztoly csövével nézek farkasszemet, és amint a pisztoly tulajdonosára nézek a szívem is kihagy egy ütemet. Nem az nem lehet, kattog az agyam, fel sem fogom a halálos fegyver fenyegetését, egyre csak a tulajdonosa foglalkoztat. Istenem, hogy lehettem ekkora egy barom. 

Nincs több időm a támadómmal foglalkozni, mert hirtelen egy erős kezet érzek magamon, majd valaki kiüti a szemem előtt lévő fegyvert a látóteremből. Iszonyatos felfordulás lesz a folyosón, pillanatok alatt, kommandósok hadszínterévé válik. Semmit nem tudok, ülök a saját küszöbömön, összegömbölyödve, mint valami kiscica és remegek a félelemtől, a golyók csak úgy cikáznak a fejem fölött. Egyszer csak valaki nekem csapódik és a saját testével védelmez engem. Fogalmam sincs mennyi idő telik el azóta, hogy kiléptem az ajtón. A lövések már elhalkultak mikor a fejem felemelem, mindenhonnan a puskákból áradó füst szaga terjeng, négy vagy öt ember fekszik a földön mozdulatlanul. Halottak! Miattam? Kétségbe vagyok esve, a pofámat se merem kinyitni, nem hogy Brettel ellenkezni mikor a térdem alá nyúlva vesz az ölébe és indul be velem a lakásba. Kiborulok amint letesz a kanapéra és eltávolodik tőlem. A könnyek vulkánként törnek ki belőlem, a kiabálással együtt. Csak zokogok és mondom a magamét.

-Hogy a jó büdös picsába...és cifrábbnál cifrább káromkodások hagyják el a számat. Bár be kell valljam szerintem összefüggéstelenül. Török zúzok, ami a kezem ügyébe kerül azt már töröm is össze. Lesöprök mindent a polcokról. Mikor kitombolom magam, csak simán magamba roskadva zokogok tovább.

Órák telnek el, az agyam folyamatosan csak egy képet vetít a szemem elé, ahogy Steve barátom fogja a puskát és rám emeli. Hihetetlen, hogy három éve az életem része és semmit nem tudtam róla. Hihetetlen, hogy hazugság volt minden. Ő volt az egyetlen barátom, lelki társam , a mindenem. Anyám, apám, nővérem és a bátyám is egyben. Elvesztettem. Képletesen, ugyanis az agyam végre felfogja a külső zajokat, hallom , hogy Bret kétségbe esve telefonál, hogy meglépett az a szemétláda.

Nem térek magamhoz, szerintem sokkos állapotban vagyok. A hangokat hallom, az agyam fel is fogja a szavak értelmét, de a testem képtelen vagyok megmozdítani. Fel kéne állnom, kéne egy cigi. Nem is tudom mikor cigiztem utoljára. Talán tegnap futás után. Jézusom, az előbb majdnem kinyírtak, ráadásul az állítólagos legjobb barátom én meg azon filózok mikor gyújtottam rá utoljára? Tuti zakkant vagyok!

Bret ismét a karjaiban cipelve jutat el A-ból B-be.A bé most a fürdőt jelenti, elkezdi engedni a kádba a forró vizet. Tiltakozom, de lebeszél. Zavar, hogy vetkőztet, most valahogy sokkal meztelenebbnek érzem magam lőtte, mint például az éjjel. Az más volt. Most a lelkem is pucér és láthatja nem vagyok én olyan erős és határozott. Kendőzetlenül és szemérmetlenül méreget, óvatosan emel be a kádba, majd a jóleső meleg vízzel kezd el mosdatni. Jól esik. Annyira jól esik, hogy itt van velem, hogy a könnyeim megint utat törnek maguknak és csak folynak, szakadatlanul.

Nem tudom, mikor és , hogyan kerültem ki az Kádból. Még arra sem emlékszem, hogy mikor feküdtem le aludni, de az az egy biztos a szobámban kelek, odakint már sötétedik. A bal felem ami az ablak felé néz már teljesen elzsibbadt, megfordulnék de nem tudok. Bret az ágyon fekszik éberen.

-Szia-suttogom, szégyellem magam, hogy ennyire kiborultam, de még most is zihálva veszem a levegőt ha belegondolok a történtekbe.-Sajnálom, hogy így kiborultam.

-Semmi baj,gyere-húz közelebb magához. Először érdekesen méregetem, de aztán úgy döntök, most minden szükségem meg van arra, hogy érezzem a biztonságot, és ha azt pont az ő karjaiban érzem, hát legyen. ismét hosszú órákat töltök az ágyban, de immár Bret ölelő karjaiban. 

-Steve, miért akart megölni?-kérdezem a sötétségbe suttogva, inkább magamtól, mint Brettől.

-A képletekért! Azzal el tudnának indulni!Rea bármit megadnának a drogbárók érted4 Az a tudás ami a birtokodban van egyszerűen életveszélyes. Tudom, hogy te csak a jó oldalát látod a dolognak, de képzeld el, mennyi mindenre lehetne alkalmazni majd a génmanipulációt.A világon hány olyan tudományos illetve illegális szakterület van, ahol azokkal az információkkal, amiknek te a birtokában vagy lehetne milliárdokat termelni. Szerinted a kormány miért süllyesztett el három éve?

-De...-megszólalnék, de nem tudok, igaza van. Egy két lábon járó pénzgép lett belőlem. Beszippantott magába a gépezet, melynek semmi más nem lebeg a szeme előtt, pénz gyártani, csinálni, termelni. Bármi áron!

Az Amerikai Egyesült Államok, Összeesküvés-elmélet  központja szerint a világ 63%-át manipulálják tisztességesnek nem mondható eszközökkel. Háborúkat szítanak, hogy pénzt termeljenek. Gazdasági válságot kreálnak, hogy az emberek felhalmozott tőkéjéhez büntetlenül nyúljanak hozzá, semmi másra sem fogva, mint vállat huzogtva közölve:Válság van! Ki mondja? Honnan tudunk bármit is ebben a világban? Sehonnan, egyszerűen elhisszük a médiának.

Álhíreket kreálva befolyásolják az életünket. Semmi mások nem vagyunk mint egy kötélen egyensúlyozó kis bábú, amit bármikor lelökhetnek. Hogy miért hagyjuk? Na vajon miért, hát mert elhitetik velünk, hogy mi is manipulálhatunk, mi is kaphatunk milliárdokat, mi is utazhatunk a világ körül! Egyszerűen beleégetik a fejünkbe a fogyasztói magatartást és a nagyravágyást, többre vágyást! Az ember hajlamos hajtani a hatalomra, ha csak a hatalom szagát megérzi,vérengző vadállatként tapos el mindenkit, hogy övé legyen a hatalom.

3.fejezet

Még mindig fogalmam sincs, mi a bánatot akar tőlem ez a szemtelen kis pöcs, de hogy őszinte legyek már nem is nagyon érdekel. Erőt veszek magamon és eltotyogok a konyhába egy-egy sörért, hátha az majd javít a kinyírom de most azonnal kedélyállapotomon. Már épp szóra nyitom a számat, amikor  Mr. Faszkalap megint bekóstol.

-Mit is találtál fel, amiért ilyen kurva fontosnak hisznek téged?- Hogy a jó édes anyádat! Mit képzel ez magáról? Nyugi, csak higgadtan, mosolygással az ördögöt is meg lehet győzni. Gondolom én.

-Hát, igazából csak annyit, hogy megőrizheted a farkad aktivitását életed végéig, már ha neked van még ilyen, ugyanis nem fogsz öregedni.

-Tényleg? És mégis ezt , hogy képzelted? Túlnépesítjük a földet és mindenki önkényesen eldönti hány éves akar maradni? Vagy most komolyan, ezt hogy gondoltad?

A hangja tiszta meglepettség, és most először érzem, hogy őszintén kíváncsi.

-Nem, nem gondolom, hogy túlnépesednénk, és azt sem gondolom, hogy meg kéne , hogy állítsam minden ember öregedését, azt gondolom, hogy a betegségek megállítására használhatnánk ezt a fajta genetikai kezelést. Mivel , még csak egy részén vagyunk túl a teszteléseknek, de már így is ki lehet mutatni, hogy a sejtek regenerálódnak, van esély arra, hogy megtaláljuk, a legrosszabb betegségeknek is az ellenszerét. De akár amit te mondasz is meg lehetne valósítani, csak sajnos az agy stimulálása nem az én szakterületem és az ilyen hatalomvágyó fráterek gondolkozását nem tudom megváltoztatni. Egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne kössek bele a fickóba. Szívem szerint neki esnék és addig verném amíg mozog. Viszont be kell ismernem, nagyon is vonzó fickó, eszméletlen charme-mal és kisugárzással.

Egy legyintéssel elintéztem a monológom végét, nem vagyok kíváncsi a válaszára, egyszerűen csak arra vágyom , menjen már el innen. Tényleg vajon miért van még itt. Drága haveromat elnézve, ő se nagyon akaródzik távozni, pedig engem már roppantul frusztrál a két ipsének a jelenléte egyszerre.Elegem van, mindenből és mindenkiből.

Valahogy jeleznem kéne Stevenek, hogy lépjen le, hátha akkor Mr. FBI is veszi a lapot, de aztán úgy döntök , nem kell ide fondorlat, egyszerűen megkérem , hogy távozzon.

-Steve, menj, aludni akarok!-minden nemű köntörfalazás nélkül kérem, mivel ismer nem is sértődik meg. Kiissza a sörét és már távozásra készen is van. Bret nem veszi a lapot, teljes nyugalommal ül a kanapémon. Na barátom, csak menjen el Steve, lesz itt ne mulass azt hiszem! Tuti , hogy a farkánál fogva dobom ki!

-Nem lesz gond? Akarod, hogy kidobjam?

-Nem , köszi, megoldom!-nevetek fel az ajtóban pusmusolva.-Maximum, fájni fog neki!

-Hát ha valami van csörögj bátram.

-Köszönöm.


Fenék riszálva megyek vissza a nappaliba, majd egyenesen a szemeibe nézve szólítom fel a távozásra kedvenc ügynökömet.

-Most te jössz, menj el!

-Jó! Van valami a hangjában, ami arra késztet, hogy azt higgyem, nem egy azon dologra gondolunk, de nem törődöm vele. A kikísérésévél sem bajlódom. Egyszerűen otthagyom, és elmegyek még egy sörért. Alig, hogy felegyenesedem a hűtő előtt, érzem ahogy ágyéka a fenekemnek feszül és lehelete csiklandozza a tarkómat. Érdes, vágytól feszült hangja karcolja a lakásban uralkodó csendet.

-Nem mehetek el, vigyáznom kell rád!

Istenem, akár mennyire utálom, de a testem hónapok óta vágyik a kielégülésre. Egyszerűen, már a falat vakarom, ahogy egyre egyre nekem tolja meredező férfiasságát.Jobb kezével kisöpri a nyakamból a hajamat és nyelvét végig húzza a  nyakamon lüktető ereken .Felmordul belőlem egy hangos sóhaj.

-Szórakoztathatlak is, kíváncsi lennék, az ágyban is vadmacska vagy e?-Bret hangja  rekedt a vágytól. A hajamba markolva fordít meg, hogy szembe nézhessünk egymással. Semmi mást nem látok a szemében, csak a mit a magaméban is láthatnék a tükörben. Ösztönös vágyat, amit egy nő és egy férfi érezhet egymás iránt.
Nincs érzelem, nincs semmiféle gyengédség, csak a puszta állatias igény egymás teste iránt. Ebből nem lesz sírás, ebből nem lesz fájdalom. Nem lesznek hazugságok és ígéretek.
 
Farkas szemet nézünk egymással, majd bal kezem rámarkol a nadrágján is érezhető, nem kicsi hancurlécre. Most rajta a sor, hogy morogjon, amit készségesen meg is tesz. Ajkai vadul kapnának az enyém után ha hagynám, de nem hagyom, had egye a penész. Ellépek mellőle és indulnék az utamra, de elkap.Mivel nem számítok rá, meglehetősen nagy erővel csapódom a mellkasának.
Ismét a hajamnál fogva kényszerít , ami be kell valljam feltüzel. Nyelvünk vad tánccal talál egymásra. Hosszan és vadul csókolózunk, mikor egyszer csak térdre kényszerít. Nincs ellenemre ezért folytatom, sejtem mire vágyik, Két kezemmel bontogatom az övét, hogy végre szemügyre vegyem, tényleg olyan e a mérete, mint amire én gondolok.Kicsomagolás közben végig az arcát figyelem. Rohadt jól esik az egómnak amit látok rajta. Na majd most megtudod kis apám mi a magyarok istene.
Nem késlekedem hatalmas falloszát egy mozdulattal tüntetem el a számban. Néha- néha nyelvemet is bevetem a játékba és folyamatosan a szemébe nézve hergelem izgalmát.Nem kell sok idő, hogy megérezzem élvezetének jelét a számban. Időm sincs rendbe tenni magam, már is magához ránt egy forró és szenvedélyes csókra. A ruháim cafatokban ,szakadtan hullanak le a földre. Keze vadul, már már fájón masszírozza testem középpontját, de valahogy egyáltalán nem bánom, főleg mikor megérzem magamban, hosszú ujjait is.A lábam már remeg, alig bírom tartani magam, kezeimmel a vállába kapaszkodom, de nem bizonyul erős támasznak.Érzi ő is, hogy remegek, ezért óvatosan magával húzva, de egy percig sem abbahagyva amit csinál araszol el a kanapéig, hogy elfektessen. Vesztemre, mert végre nyelvét is csatába lendíti én pedig szinte már égek az örömtől . Testem robbanását, hangos sikolyok jelzik, még vonaglok a vágytól, mikor belém nyomul, ezzel még nagyobb élvezetet okozva és nem kis meglepetést.
A könnyeim folynak már a mámortól, a hangom már elvesztettem valahol, a szám kiszárad, és egyszerűen csak hátravetett fejjel hagyom, hogy tömködjön. Élvezem! Piszkosul élvezem. Szájszárasságomat édes nyelvének simogatása enyhíti. Ahogy vadul ki be húzódik belőlem ismét rám tör a remegés, érzem, hogy nem bírom tovább, ha még egyszer elélvezem abba belehalok, de a testem mégis vágyik a kielégülésre. Fogalmam sincs honnan de a hangom is megjön, bár rekedtes és szerintem nem is érthető amit mondok, de muszáj beszélnem.
-Nem bírom.-nyögöm, de amint lassít,rászólok.-ne, ne, ne hagy, abba.-Szót fogad, de valamivel finomabban hajszol, a várt beteljesülés felé.

-Ez is hozzá tartozik a munkaköri leírásodhoz?-kérdezem immár felöltözve a kanapén a sörömet szürcsölve.

-Nem!-mondja mosolyogva. Haha, azt hiszi meghat a mosolyával. Hát barátocskám ebből nem eszel.

-Itt kell maradnod velem éjszakára is?-a hangom nem árul el semmit, de én tudom, ha igen lesz a válasz meg fogom keseríteni az életét!

-Igen!holnaptól még Wc-re se mehetsz nélkülem!

Hát ez remek, már előre látom, hogy miféle problémák melegágyát ültettük el az előbbi röpke két órás kefélésünkkel. Hiszen, ha minden percben össze leszek zárva evvel az arrogáns fasszal, aki mellesleg olyat teljesített az ágyban, amit eddigi életem során nagyon kevesen, baj lesz .Nagy baj! Ismerve magamat, ha felcsesz agyilag vagy kinyírom, vagy megint egymáson vezetjük majd le a feszültséget!