3.fejezet

Még mindig fogalmam sincs, mi a bánatot akar tőlem ez a szemtelen kis pöcs, de hogy őszinte legyek már nem is nagyon érdekel. Erőt veszek magamon és eltotyogok a konyhába egy-egy sörért, hátha az majd javít a kinyírom de most azonnal kedélyállapotomon. Már épp szóra nyitom a számat, amikor  Mr. Faszkalap megint bekóstol.

-Mit is találtál fel, amiért ilyen kurva fontosnak hisznek téged?- Hogy a jó édes anyádat! Mit képzel ez magáról? Nyugi, csak higgadtan, mosolygással az ördögöt is meg lehet győzni. Gondolom én.

-Hát, igazából csak annyit, hogy megőrizheted a farkad aktivitását életed végéig, már ha neked van még ilyen, ugyanis nem fogsz öregedni.

-Tényleg? És mégis ezt , hogy képzelted? Túlnépesítjük a földet és mindenki önkényesen eldönti hány éves akar maradni? Vagy most komolyan, ezt hogy gondoltad?

A hangja tiszta meglepettség, és most először érzem, hogy őszintén kíváncsi.

-Nem, nem gondolom, hogy túlnépesednénk, és azt sem gondolom, hogy meg kéne , hogy állítsam minden ember öregedését, azt gondolom, hogy a betegségek megállítására használhatnánk ezt a fajta genetikai kezelést. Mivel , még csak egy részén vagyunk túl a teszteléseknek, de már így is ki lehet mutatni, hogy a sejtek regenerálódnak, van esély arra, hogy megtaláljuk, a legrosszabb betegségeknek is az ellenszerét. De akár amit te mondasz is meg lehetne valósítani, csak sajnos az agy stimulálása nem az én szakterületem és az ilyen hatalomvágyó fráterek gondolkozását nem tudom megváltoztatni. Egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne kössek bele a fickóba. Szívem szerint neki esnék és addig verném amíg mozog. Viszont be kell ismernem, nagyon is vonzó fickó, eszméletlen charme-mal és kisugárzással.

Egy legyintéssel elintéztem a monológom végét, nem vagyok kíváncsi a válaszára, egyszerűen csak arra vágyom , menjen már el innen. Tényleg vajon miért van még itt. Drága haveromat elnézve, ő se nagyon akaródzik távozni, pedig engem már roppantul frusztrál a két ipsének a jelenléte egyszerre.Elegem van, mindenből és mindenkiből.

Valahogy jeleznem kéne Stevenek, hogy lépjen le, hátha akkor Mr. FBI is veszi a lapot, de aztán úgy döntök , nem kell ide fondorlat, egyszerűen megkérem , hogy távozzon.

-Steve, menj, aludni akarok!-minden nemű köntörfalazás nélkül kérem, mivel ismer nem is sértődik meg. Kiissza a sörét és már távozásra készen is van. Bret nem veszi a lapot, teljes nyugalommal ül a kanapémon. Na barátom, csak menjen el Steve, lesz itt ne mulass azt hiszem! Tuti , hogy a farkánál fogva dobom ki!

-Nem lesz gond? Akarod, hogy kidobjam?

-Nem , köszi, megoldom!-nevetek fel az ajtóban pusmusolva.-Maximum, fájni fog neki!

-Hát ha valami van csörögj bátram.

-Köszönöm.


Fenék riszálva megyek vissza a nappaliba, majd egyenesen a szemeibe nézve szólítom fel a távozásra kedvenc ügynökömet.

-Most te jössz, menj el!

-Jó! Van valami a hangjában, ami arra késztet, hogy azt higgyem, nem egy azon dologra gondolunk, de nem törődöm vele. A kikísérésévél sem bajlódom. Egyszerűen otthagyom, és elmegyek még egy sörért. Alig, hogy felegyenesedem a hűtő előtt, érzem ahogy ágyéka a fenekemnek feszül és lehelete csiklandozza a tarkómat. Érdes, vágytól feszült hangja karcolja a lakásban uralkodó csendet.

-Nem mehetek el, vigyáznom kell rád!

Istenem, akár mennyire utálom, de a testem hónapok óta vágyik a kielégülésre. Egyszerűen, már a falat vakarom, ahogy egyre egyre nekem tolja meredező férfiasságát.Jobb kezével kisöpri a nyakamból a hajamat és nyelvét végig húzza a  nyakamon lüktető ereken .Felmordul belőlem egy hangos sóhaj.

-Szórakoztathatlak is, kíváncsi lennék, az ágyban is vadmacska vagy e?-Bret hangja  rekedt a vágytól. A hajamba markolva fordít meg, hogy szembe nézhessünk egymással. Semmi mást nem látok a szemében, csak a mit a magaméban is láthatnék a tükörben. Ösztönös vágyat, amit egy nő és egy férfi érezhet egymás iránt.
Nincs érzelem, nincs semmiféle gyengédség, csak a puszta állatias igény egymás teste iránt. Ebből nem lesz sírás, ebből nem lesz fájdalom. Nem lesznek hazugságok és ígéretek.
 
Farkas szemet nézünk egymással, majd bal kezem rámarkol a nadrágján is érezhető, nem kicsi hancurlécre. Most rajta a sor, hogy morogjon, amit készségesen meg is tesz. Ajkai vadul kapnának az enyém után ha hagynám, de nem hagyom, had egye a penész. Ellépek mellőle és indulnék az utamra, de elkap.Mivel nem számítok rá, meglehetősen nagy erővel csapódom a mellkasának.
Ismét a hajamnál fogva kényszerít , ami be kell valljam feltüzel. Nyelvünk vad tánccal talál egymásra. Hosszan és vadul csókolózunk, mikor egyszer csak térdre kényszerít. Nincs ellenemre ezért folytatom, sejtem mire vágyik, Két kezemmel bontogatom az övét, hogy végre szemügyre vegyem, tényleg olyan e a mérete, mint amire én gondolok.Kicsomagolás közben végig az arcát figyelem. Rohadt jól esik az egómnak amit látok rajta. Na majd most megtudod kis apám mi a magyarok istene.
Nem késlekedem hatalmas falloszát egy mozdulattal tüntetem el a számban. Néha- néha nyelvemet is bevetem a játékba és folyamatosan a szemébe nézve hergelem izgalmát.Nem kell sok idő, hogy megérezzem élvezetének jelét a számban. Időm sincs rendbe tenni magam, már is magához ránt egy forró és szenvedélyes csókra. A ruháim cafatokban ,szakadtan hullanak le a földre. Keze vadul, már már fájón masszírozza testem középpontját, de valahogy egyáltalán nem bánom, főleg mikor megérzem magamban, hosszú ujjait is.A lábam már remeg, alig bírom tartani magam, kezeimmel a vállába kapaszkodom, de nem bizonyul erős támasznak.Érzi ő is, hogy remegek, ezért óvatosan magával húzva, de egy percig sem abbahagyva amit csinál araszol el a kanapéig, hogy elfektessen. Vesztemre, mert végre nyelvét is csatába lendíti én pedig szinte már égek az örömtől . Testem robbanását, hangos sikolyok jelzik, még vonaglok a vágytól, mikor belém nyomul, ezzel még nagyobb élvezetet okozva és nem kis meglepetést.
A könnyeim folynak már a mámortól, a hangom már elvesztettem valahol, a szám kiszárad, és egyszerűen csak hátravetett fejjel hagyom, hogy tömködjön. Élvezem! Piszkosul élvezem. Szájszárasságomat édes nyelvének simogatása enyhíti. Ahogy vadul ki be húzódik belőlem ismét rám tör a remegés, érzem, hogy nem bírom tovább, ha még egyszer elélvezem abba belehalok, de a testem mégis vágyik a kielégülésre. Fogalmam sincs honnan de a hangom is megjön, bár rekedtes és szerintem nem is érthető amit mondok, de muszáj beszélnem.
-Nem bírom.-nyögöm, de amint lassít,rászólok.-ne, ne, ne hagy, abba.-Szót fogad, de valamivel finomabban hajszol, a várt beteljesülés felé.

-Ez is hozzá tartozik a munkaköri leírásodhoz?-kérdezem immár felöltözve a kanapén a sörömet szürcsölve.

-Nem!-mondja mosolyogva. Haha, azt hiszi meghat a mosolyával. Hát barátocskám ebből nem eszel.

-Itt kell maradnod velem éjszakára is?-a hangom nem árul el semmit, de én tudom, ha igen lesz a válasz meg fogom keseríteni az életét!

-Igen!holnaptól még Wc-re se mehetsz nélkülem!

Hát ez remek, már előre látom, hogy miféle problémák melegágyát ültettük el az előbbi röpke két órás kefélésünkkel. Hiszen, ha minden percben össze leszek zárva evvel az arrogáns fasszal, aki mellesleg olyat teljesített az ágyban, amit eddigi életem során nagyon kevesen, baj lesz .Nagy baj! Ismerve magamat, ha felcsesz agyilag vagy kinyírom, vagy megint egymáson vezetjük majd le a feszültséget!