Sziasztok! Igaz nem ma van Karácsony első napja, de gondoltam Szent Este és Karácsony Első napján mindenki mással lesz elfoglalva, nem az olvasással. Így csekély kis karácsonyi ajándékomat , Karácsony Utolsó napjára hagytam! Elmondom én milyen ajándékra vágyom:Egy kis véleményezés jól esne attól akinek persze van kedve, semmi sem "Erőszak!":):):):)
Jó Olvasát és Kellemes Karácsonyt!
Jud
A kocsmában beszélgetéssel töltjük az időt. Simon nagyon kedves fiatalember. A szakmai tudása meg példás. Egyszerűen lenyűgöz az éles látása, a hozzáállása. Kiváló és nagyszerű ötleteivel szinte azonnal kivívja az elismerésemet.
Egészen sokáig beszélgetünk, majd mikor már úgy érzem teljesen eltompította a vodka az agyamat, hazafelé indulnék. Persze Simon tiltakozik, hogy nem kéne ismeretlen terepen ilyen csúszós úttal vezetnem, de nem hagyom magam lebeszélni. Indulok és kész.
A hazavezető út valóban imbolygósra sikerül, de azért épségben hazavergődök. A házból kiszűrődő fények azt sejtetik, hogy Bret még ébren van. Valószínű engem vár. Nagy lebegőt veszek és bevetem magam az oroszlán barlangjába. Olyan részeg vagyok, hogy most nincs kedvem vitatkozni, egyszerűen fogom magam, felvonulok az emeletre és bezárkózom a fürdőbe. Éhes vagyok, érzem ahogy a zuhany alatt ázva ellazulnak az izmaim. Próbálok küzdeni az éhség ellen, de csak nem akar múlni. Gyorsan megtörölközöm, majd a köntösömbe bújva a konyhába ütök össze magamnak némi harapni valót.
-Hol voltál?.-jön egy hang a nappali felől. -Bret! Sóhajtok fel. Nincs kedvem veszekedni. Illetve, most nincs hozzá erőm.-Hol voltál?-jön a kérdés közelebbről és immár lágyabb hangon.
-A kocsmában!-sóhajtok fel.
-Aggódtam.-lép mögém és megpróbál átölelni, de én kitérek az ölelése elöl.
-Bret, most ehhez nincs kedvem. Reggel beszélünk, de most álmos vagyok és részeg is egy kicsit. Semmi jó nem sülne ki belőle, ha most neki állnánk szócsatát vívni.
-Jó, oké.-emeli fel megadóan a kezét.-gyere, akkor menjünk aludni! Elindul és várakozva pillant felém. Ismét kifújom a levegőt és megadóan indulok el vele az emeletre. Befészkelem magam a meleg ágyba és mint akit fejbe vertek alszom is pillanatokon belül.
A nap sugarai , ahogy megtörnek kint a havon tündértáncot lejtve csillannak meg idebent a falakon. A szemem lassan képes csak megszokni, a gyönyörű fényjátékot. A fejem hasogat a tegnap elfogyasztott alkoholtól, de mégis valami érdekes borzongás fut végig rajtam. Nem tudom mitől, de elönti a béke a lelkemet. Melegség járja át a testem. Fura illatok kúsznak az orromba. Szagolgatok a levegőbe, hogy megfejtsem a lakásban terjengő illat forrását.Érződik a fahéj, a narancs és talán a levendula keveréke. Talán egy kis gyömbér.
A megvilágosodás meghökkent. Karácsony van! Mint valami izgatott gyerek szaladok lefelé a lépcsőn épp csak el nem esve a köntösöm madzagjában.
-Bret, karácsony van!-vigyorgok magamnak mint a vadalma és kiabálva rohangálok végig a házon.
Bret a nappaliban épp a fenyőfát díszíti. A konyha felől forralt bor illata lengi be a nappalit! Érzem, hogy a sütemény illatával keveredik.
-Jó reggelt.-mosolyog rám. Nyoma sincs a tegnapi vitánknak. Ölelő karjaiba von és gyengéd puszit hint a fejemre.
-Szia.-súgom én is teljesen hozzá simulva-Boldog Karácsonyt!
-Neked is!
Olyan jó és békés minden. A konyhában megreggelizünk, majd együtt folytatjuk a karácsonyfa díszítését. Nevetgélünk és nagyon jókat beszélgetünk. Szóba kerül a tegnap is. Bret elmondja, hogy nagyon fáj neki, hogy nem bízok benne, és , hogy nagyon rosszul esett neki, hogy elutasítottam. Megértem, de ismertetem vele a saját nézőpontomat is. Miszerint meg kell értenie, hogy az elmúlt hónapokban történtek igencsak megviselték az idegrendszeremet.
Elmondom azt is, hogy a kocsmában volt alkalmam megismerkedni Simonnal és, hogy roppantul kedves és intelligens fickónak gondolom, de másrészt sajnálom, hogy beteg apja beárnyékolja a fiatalságát.
-Az apja, egy nagyon drága szanatóriumban van. Eladta mindenét, hogy gyógyíttatni tudja. Szerencsétlen kölyök.-mondja Bret.
-Hívjuk meg karácsonyra!Ne ma estére, de holnap ebédre meghívhatnád!-közlöm nemes egyszerűséggel.
-Biztos a barátnőjénél lesz. A falu legnagyobb kis cafkájával van együtt, mert a lány apja segíti a gyógykezelések kifizetését. Azért kell neki a munka, hogy ott tudja végre hagyni a lányt és az apját egy amerikai kórházba vinné. Ott ő is megélhetne a szakmájából.
-Akkor hívd meg a cafkát is.-rántok vállat és egy újabb adag forralt bórt töltök magamnak.
A napunk kellemesen tellik. Miután feldíszítjük a fát, neki állunk az ünnepi ebédnek. Fogalmam se volt róla, hogy Bret bevásárolt hozzá a héten. Azért még tud meglepetéseket okozni nekem.
A töltött káposzta és a halászlé már a tűzhelyen földögél. Mi pedig a konyhában ücsörgünk és beszélgetünk. Mindenről. Gyerekkorokról, barátokról, azok hiányáról. Munkánkról. A borocskánk egyre fogy a kedvünk viszont egyre jobb. Vacsora után a nappaliba telepszünk és régi filmeket nézünk összebújva. A fenyőfán lévő izzók és a kandalló fénye mesés hangulatot teremt. Kint hófehér minden.
Az utolsó film alatt Bret keze folyamatosan simogat, jól eső érzésekkel eltöltve engem. Aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy én is vele vagyok elfoglalva nem pedig a filmmel.
Nyelvünk érzéki tánca olyan mint reggel a falon játszó fények. Kezünk vándorol egymás testén, hogy közben hangos nyögéseket csaljunk ki a másikból. Szeretkezünk! Ez most nem vad, vagy romantikus , ez most inkább lágy és szenvedélyes együtt lét. Élvezem. Élvezem, ahogy a hosszú erős ujjai feszítenek bennem, élvezem amikor felváltja őket, merev férfiassága. Tetszik, hogy lassan de mélyen hatol belém. Remegek érte. Közelebb vonom magamhoz, hogy még jobban érezzem az illatát, miközben elönt minket majd a vég.
A kandalló előtt ébredek, úgy bebugyolálva , mint valami pólyásbaba. Patakokba folyik rólam a víz. Hallom, hogy a reggelink készül a konyhában. Azon se lepődök meg kifele menet, hogy a nappali ajtó be van húzva. Gondolom, kedvesem nem akarta, hogy felébredjek a csörömpölésre, amit a reggeli készítéssel okozna.Nem törődöm vele, hogy mesztelen vagyok, egyszerűen fogom magam és a konyhába igyekszek. Egyrészt mert kávé nélkül még a nevem se tudom megmondani, másrészt meghalok már egy cigiért!
A konyhába érve viszont érdekes jelenet zajlik le. Bret épp kávét tölt a konyha pultnak támaszkodva, Simon viszont a meztelen testemet pásztázza döbbenten. Igazából a meglepettségtől fel se fogom, hogy meztelen vagyok. Bret amint észrevesz kiejti a bögrét a kezéből és elém pattan. Simon kicsit oldalra hajtott fejjel próbál Breten átnézni, de kedvesem egy szúrós nézéssel, kényszeríti arra, hogy ideje elfordulni.
-Bocsánat.-nyögöm ki végre és sarkon fordulva az emeletre rohanok valami ruhát keresni.
Istenem az a nézés! Simon tekintete beleégett a bőrömbe. Végig perzselve testem minden porcikáját! Még soha egyetlen egy férfi sem nézett rám ennyire vágyakozva, ilyen őszinte kívánattal.
Igaz, hogy csak a testemet láthatta, és a lelkemből csak egy darabot ismert meg tegnap előtt éjjel, mégis érzem, hogy talán nem kéne vele dolgoznom. Valami van a levegőben amikor ő megjelenik. Egyrészt vonzó, okos és érelmes, de másrészt a szemeiben lévő tűz megrémiszt. Valamiért félek is egyben tőle. Ám a félelem, erősen vágyakat is ébreszt bennem, olyan vágyakat, amiket nem volna szabad éreznem. Hiszen egyrészt itt van Bret, másrészt a munkára kéne koncentrálni. Lassan kész leszek a gyógyszerrel, és el kell kezdeni a gyártását. Ami valljuk be, nem kis feladat. Hiszen több millió embernek legyártani egy vakcinát, három emberrel, elég merész mutatvány.
A fejemben lévő , ambivalens érzések már -már kiborítóak, de muszáj erőt venni magamon és vissza menni a konyhába. Gondolom nincs sok választásom megbízható munkaerő hiányában, Így kénytelen leszek, ismét démont engedni magam mellé. Remélem az elhatározásom, miszerint most nem engedek a kísértésnek erősnek bizonyul.
