18. fejezet

A napok sebesen telnek körülöttünk. Brettel mást se csinálunk mint szervezkedünk. Az elmúlt egy hét alatt, lettek hamis papírjaink és ismét költözködtem, de immár nem egyedül. Bret orosz kapcsolatait használva oldott meg mindent.A desnaiak nagyon kedvesen fogadnak minket mikor megérkezünk, az idős néni akitől a ház kulcsot átvesszük sejtelmesen mosolyog meg minket.Magyaráz valamit Bretnek, majd utunkra bocsát! Most pedig itt ülök és befagy a seggel, de megérte. Oroszország eldugott kis falujában egy kisebbféle tanyán dekkolok. A laborom, atom biztosan elásva alattam. Igen, a labor a pincében kapott helyet, a lakás meg semmi másról nem árulkodik, mint egy szerelmi fészekről.

Bret épp a bevásárlást rendezi, én pedig épp egy kis vacsorát ütök össze. Egész éjjel dolgoztam hulla fáradtnak kéne lennem, de valahogy amióta itt vagyunk tele vagyok energiával, pedig még kedvesem, akit mellesleg csak simán nagypöcsnek hívok, eléggé lefáraszt, ugyanis azt a kevéske időt amit pihenésre szánnék, ő férfias igényeinek a kielégítésére veszi igénybe. 


A kaja a sütőben, én pedig azon gondolkodom mit kéne ma csinálni. Ugyebár éjjel berendeztük a házat és a labort, majd neki álltam a főzésnek, míg Breetet elküldtem , hogy még vegye meg a maradék, de roppant szükséges holminkat. Kicsit húzta a száját, de végül elment.


A sült csirke illata belengi az egész házat, a forralt bor a kandalló peremén gőzölög és Mr. Nagypöcs épp most gurul be a ház elé. Felkapom a mellényemet, belebújok a hótaposómba és már rohanok is ki, hogy segítsem behordani a csomagokat.


-Szia HP!-ja ő meg a hülye picsa rövidítéseként HP-nek szólít, kedves mi?


-Szia. Kaptál mindent?


-Aha, de tampont legközelebb nem veszek, sem ilyen repülős izét!-duzzog.


-Milyen repülős izét?-kérdezem értetlenül


-Hát azt a lapocskát amit be kell ragasztani, hallod repülős nem volt!- Teljes beleéléssel magyaráz, mint aki tényleg tiszta ideg, engem meg utolér a felismerés és rájövök a repülős dolog jelentésére. A térdem csapkodom a röhögéstől.


-Te hülye! Az nem repülős hanem szárnyas.-röhögök tovább!




-Ah, nagyon vicces, akkor szárnyas! Nem ugyan az? Kapcsolódik a repülőhöz!-puffogja.




-Férfiak.-forgatom meg a szemem és indulnék befelé, de alig, hogy megmozdulok a földön találom magam. Meglepetten pislogok körbe, de nem jövök rá, hogy min csúszhattam meg! Nem találok semmit, amibe elbotolhattam, csak egy barnás, zöld szempárt huncutul csillogni. A galád! Ellökött a hóba! Duzzogva tápászkodok fel a földről, de mire felállnék, már megint a földön vagyok! Ez már bosszúért kiállt címszóval hatalmas hócsatába kezdünk! nevetésünk visszhangzik a kietlen tájon. A nap sugarai tündértáncot lejtenek a havon. Rólunk meg patakokba folyik az olvadt latyak! Nevetve megyünk be és állunk a forró zuhany alá.


Most kivételesen,nem vesztjük el a fejünket, tényleg az átmelegedésünk a cél. A fürdés után, végre leülünk az idő közben elkészült ételhez. Lassan komótosan esszük meg az ebédünket. A sült csirke és a vaníliás csiga hatására, na meg persze, az éjszakázásnak is köszönhetően, laposakat pislogunk. Letelepszünk a nappaliba a hatalmas kanapéra, de alig telik el pár perc más alszunk is....


Sörű, hömpölygő ködben rohanok a fák között, a hó ropogása ijesztően hangos a sötét éjszakában, de nem állhatok meg. Alig látok valamicskét. Bretnek hiába kiabálok, lemaradt, én meg csak futok és futok tovább. Nem tudom merre haladok. A ház körüli kiserdő még ismeretlen a számomra, így fogalmam sincs honnan kérhetnék segítséget. Az üldözőim hangja, egyre közelebbről hallatszik. Félek! A rettegés és a félelem szaga csak úgy terjeng a levegőben, ami viszont az én tüdőmből egyre inkább fogy. Zihálok már, hiszen ki tudja mióta, de kitartóan futok. Egy pillanatra hátra nézek, hogy hátha megpillantom Üldözőimet, de kár. Ugyanis mire visszafordulok előttem áll.


-Sam.-suttogom, levegő után kapkodva.


-Igen, én vagyok gyönyörűm!Végre meg vagy!-kapja el a torkomat és nyal végig a nyakamon lüktető éren!


-Engedj!-sziszegem. A félelmemet átváltja a dühöm amit iránta érzek. Még egy ilyen gusztustalan embert nem hordott a hátán a föld. 


-Oké, de akkor Bretet ölöm meg. Választhatsz! Mented a nyomorult életed vagy feladod?


A szemem megtelt könnyel, a szívemre és a lelkemre mázsás súlyok nehezedtek pillanatok alatt. Az életem filmként pergett előttem. Féltem? Nem! Dühös voltam!Dühös magamra! Tudtam, hogy én nem engedhetek közel magamhoz senkit, mert veszélybe sodrom csak. Képtelen vagyok felelősséggel bírni. Még talán magam iránt sem. Aztán mintha ezek a gondolatok a ködbe elvesztek volna, helyére bátorság költözött. Egyenesen szembenéztem a támadómmal! Sammel.


-Megölhetsz engem, megölheted Bretet, se így se úgy nem győzhetsz! Én kellek, vedd el ami kell és húz a picsába!


-Nem lehetsz ilyen butuska!-nyalta végig a száját kéjesen.


-De, lehetek, mert veled ellentétben, én magam irányítom az életemet. leküzdöm a félelmeimet, és megküzdök a kudarcaimmal és az ellenségeimmel is!Vedd el ami kell, de a fejemben lévő képletek nélkül nem mentek semmire. Jöhetnek a katonai vallatók is, maga a pentagon vagy a NASA. Nem tudjátok kiszedni belőlem. Ugyanis azt elfelejtitek, hogy kémikus vagyok.., rám nem hatnak a csudaszereitek. Halottam meg még annyit sem érek, mint élve! Meg akarod ölni Bretet? Hát tessék. Stevet megöltétek, már nem számít. Túl leszek rajta. Bret csak egy eszköz az életemben. Ő sem tudja élni a saját életét, ahogy te sem. Mind robotok vagytok, akiket nálatok okosabb irányít! Nagy teljesítmény mondhatom!- a hangom már nem remeg, határozott, és még magam is meglepődök, hogy ijesztő.


Sam nem reagál a monológomra, egyszerűen csak állon vág úgy, hogy a földre zuhanok, mire észhez térek, a ruháim cafatokban lógnak. Erővel szorít a földre. Lépteket hallok. Az idegen a kezeimet nyomja lefelé, Sam a lábam próbálja szétfeszegetni. Fázok, és fáj is, de nem szólok, sőt, hagyom, magam nyitom szét nőiességem kapuit. Csinálja! Hagyd magad hamarabb szabadulsz alapon a szemeimet becsukom, legalább a kielégült pofáját ne lássam. Érzem ahogy a bal kezem szorítása enged picit, majd egy hideg és idegen kéz érinti meg lábam közét, miközben érzem, hogy Sam finomkodás nélkül nyomul belém. A feszítő érzés hamar elmúlik, ám ekkor váratlan dolog történik. Az idegen hangja felkelti a figyelmemet.


-Engedj engem is egy kicsit.-lihegi kéjesen, vágytól rekedt hangon, de még így is ezer közül is megismerném. Bret! 




Érzem, hogy pornó filmbe illő pózba hatolnak belém egyszerre. A testem két részt feszülni készül! Mar, ég , fáj. De még mindig nem adom fel, küzdök. Próbálom a testem ellazítani, de a lelkem összetörve hever valahol a nedves avarban alattam.




-Rea, Rea, kelj már fel, nincs semmi baj! Hallod, Álmodsz kelj fel kicsim.


Érzem, hogy valaki rázogat, de nem merem kinyitni a szemem. Érzem a körülöttem megváltozott illatokat, fényeket. Rázkódom a zokogástól. Csukott szemmel is érzem, hogy valaki ölel és ringat. nem tudom mennyi idő telik el, mire könnyáztatta szemeimet végre kinyitom. Meglepődve tapasztalom, hogy Bret kétségbe esve, ringatja félig ájult testem. Szólongat, simogat. Mikor meglátja, hogy őt nézem. Elereszt egy halvány mosolyt de látszik rajta, hogy aggódik! Őszintén én is. Sosem volt még ilyen szörnyű almom!