16. fejezet

A kávémat iszogatom, és próbálom az elmúlt két hónapot összegezni magamban. Azóta nyugodtabb az életem valamicskét. Két hónapja engedtek ki a kórházból! Nem engem az biztos, egy teljesen új Reát! Két hónapja nincsenek lövöldözések körülöttem, senki nem akar eltenni láb alól. Egyedül  Mr. Hardyval tartom a kapcsolatot, de azt is csak azért, mert folyamatosan hívogat, emlékszek e már valamire.Mivel nem szeretnék váratlan látogatókat , mindig rendszeresen megjelenek a kötelező vizsgálatokon, és továbbra is megfelelően alakítom az amnéziás , elveszett kislányt.


A kávém elfogyasztása után úgy döntök , ideje kimerészkednem Londonba, hogy bevásároljak. Akkor mikor döntenem kellett, hova is száműzzem magam London mellett egy kis falucskára esett a választásom. Fogalmam sincs miért! Nagy nehezen összeszedem magam, beülök az autómba és elhajtok a legközelebbi bevásárló központig. Sokáig vásárolgatok. Ruhát, élelmiszert háztartási dolgokat. majd úgy döntök megérdemlek egy kis szórakozást beülök egy étterembe , hogy megebédeljek.

Leadom a rendelést, majd valami különös érzés kerít hatalmába. Olyan mintha valaki figyelne. Hiába nézek körbe nem látok senkit aki feltűnő lenne. Biztos csak a paranoiám jött elő megint. Bár bánom, hogy ételt is rendeltem, mert hirtelen menekülhetnékem támad. Érzem, hogy valami nincs rendben. Hatodik érzék! Várom az ételemet és nem történik semmi különös, így egy idő után már feladom és csak a szórakozásomra koncentrálok.

Épp a felséges kacsasültet tüntetem el a számban, mikor a mellettem lévő székre nem más mint Bret vetődik le. A villa is megáll a kezemben, akár csak az ütő is a szívemben. Nem tudom, hogy kéne reagálnom, hiszen bármikor lebuktathatom magamat. A kétségbe esés eluralkodik rajtam,kiül az arcomra a félelem, ami Bret tekintetét se kerüli el.


-Felismertél!-inkább mondja mint kérdezi.


Próbálom menteni a menthetőt, és valami nagyon frappáns válasz után kutakodok az agyamba, de a félelem a lebukástól, és attól, hogy minden kezdődik elölről lebénít. De azért megpróbálok hárítani. Kisebb , nagyobb sikerrel!


-Igen, te vagy az aki a kórházban is ott voltál, aztán csak eltűntél!-a hangom meg-megremeg, amiről nem tehetek.


-Ügyes, de nem jön be! Tudom, hogy félsz, de Rea bízz bennem. Segíthetnék neked!


-Miben?-horkanok fel ironikusan.


-Mindenben! Hamis személyazonosság, laborkellékek, mindenben, érted! Csináljuk végig közösen.


-Nem értem miről beszélsz.-próbálom még mindig tartani magam. közben Fizetek és elindulok az autómhoz. Bret meg mint valami pincsikutya jön utánam. egyszer csak hirtelen a karomnál fogva magához ránt és megcsókol.

A testem elárul. Akár mennyire is utálom Bretet még mindig olyan testi reakciókat vált ki belőlem, amit talán nem kéne. És mivel most nem ágyban fekszem, le is bukok. A testem önkéntelenül simul az övéhez, a nyelvem erősen kapaszkodik az övébe, vad táncot járva. Megőrjít. Ahogy a keze végig szántja a hajamat a tarkómon, még a lábam is belerogy.

-Tudtam, hogy hazudsz!-nyögi bele a csókunkba.


-Tudtam, hogy nem adod fel és utánam jössz!-suttogom én is.


-Menjünk.Amíg csak én tudom biztonságban vagy!

-Jó, menjünk.


Szó nélkül autózok haza vele. Nem állítom, hogy jól döntök, nem állítom, hogy hülyeséget csinálok, de ellenállhatatlan egyrészt ő maga, másrészt az esély, hogy talán tud segíteni!


Hazaérve, közli, hogy akkor elintéz pár telefont és jön, mutatom, hogy a dolgozó szobában tud beszélni, jegyzetelni, de megkérem a vezetékes telefont ne használja. A mobilon zavaró van, tehát azt használhatja!Amíg ő a telefonokat intézi én felteszek egy kávét főni és összedobok egy két szendvicset, majd neki állok a vásárolt dolgok kipakolásának.Épp az újonnan vásárolt fehérneműimet hajtogatom ki a táskából, mikor mögém lép és átölel hátulról.

-Elintéztem mindent! Még a héten kapsz új személyazonosságot! Tanúvédelmet is el tudnám intézni, de gondoltam előbb megbeszélem veled. Nem akarok több vitát.

Istenem, ennek meg átmosták az agyát? Ő nem akar vitát, mikor csak úgy döfte a kardjait oknélkül az emberbe. Sőt megalázott!

-Beteg vagy?.-adok is hangot kételyeimnek!


-Nem, csak rájöttem senki nem az akinek látszik, de te még soha nem hazudtál nekem. Kivéve, hogy nem emlékszel semmire, de azt viszont nagyon is jól és okosan tetted!


-Oh, akkor most a Jó Bret ügynök megdicsér? -incselkedem vele és az ölelésében szembe fordulok vele.


-Igen! Miért jobb ha büntetlek?-kérdezi, de máris rekedtes a hangja a vágytól. Amit nekem nyomuló férfiassága is  a tudtomra adja.



-Az attól függ.-simulok hozzá. Vágyom az érintésére, a vad, állatias ösztöneire, amit én váltok ki belőle. Szeretem benne, hogy nem finomkodik, de mégis szenvedélyes és gyengéd. Nem a romantikusan csöpögős fajta, de nem is durva. Egyik kezével a hátamat tartja , másik kezével a nadrágomba fúrja magát, hogy apró kör körös mozdulatokkal ingereljen.

Pihegve fekszünk egymás mellett a földön. A kielégüléstől teljes kábulatban. Érezem, hogy életem új fejezethez érkezett. Tudom, hogy még sok minden áll előttem, de talán már nem egyedül kell cipelnem a terheket. nem egyedül kell a poros kietlen úton bandukolnom.