15.fejezet

A sötétség a világon a legnyugtatóbb dolog. Hogy miért? Két okból is! Van aki akkor tud igazán szembe nézni a félelmeivel. Illetve van aki akkor tudja a félelmet elrejteni, akár Önmaga elöl is. Hogy melyik a jobb? Nem tudom! Talán az, aki szembe tud nézni vele.

Nem tudom meddig lebegek a sötétség jótékony kezei között, de egyszer csak érzékelni kezdem magam körül, a fényeket, a hangokat! Hallom , hogy rólam beszélnek, csak azt nem tudom kicsodák! Nem akarok felkelni, ezért szemeimet még jobban összeszorítva koncentrálok, hogy újból, ne tudjak semmit! Érezni akarom, azt a határtalanságot, mint az előbb.Az agyam viszont nem így gondolja, folyamatosan pörög és megoldások ezrének képeit vetíti le a szemem elé, hogy hogyan tudnék megszabadulni ettől az egész bagázstól akik az én életembe másztak bele. A sokadik képtelenebb ötletem után beugrik számomra egy nagyon is használható terv, bár szappanoperákba való, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak.Természetesen ki kell várnom a megfelelő pillanatot, hogy akcióba lendüljek. Na és persze minimum Oscar-díjas színészi tehetséget kell villantanom, de szerintem evvel nem lesz baj.

A nyugalom, hogy végre megtaláltam a megoldást ismét álomba ringat. Most viszont éberen álmodom.Illetve nem is álmodom, simán csak kipihenem az elmúlt hetek borzalmát, hogy majd mikor megemelem a szemem, új életet kezdhessek!

Gyönyörű napsütéses reggelt választok az új életem első napjára.Hallom ahogy körülöttem ismét motoszkálnak. Tegnap mikor végre ki mertem nyitni a szeme tudatosodott bennem, hogy kórházban vagyok!Így még nehezebb lesz a tervem megvalósítása, de nem számít. Ma neki is kezdek.

Az orvos és a nővér szorgosan sündörködik körülöttem, mikor egy szintén ismerős hang is megüti a fülemet. Bret!

-Hogy van doki?.-a hangja valóban aggódást mutat, de pont leszarom, ezért inkább fülelek. Megmondom a frankót már nagyon unom, hogy csukva van a szemem, erősen kell koncentrálnom, hogy a megfelelő pillanatban nyissam ki.

-A kisasszony állapota kielégítő, ám a sokk és a trauma, okozhat még váratlan dolgokat, majd csak akkor tudok biztosat mondani.....

Nem hagyom, hogy a doki befejezze a mondatot, a szemeim kipattannak és nyöszörögni kezdek. Persze nem fáj semmim, de valahogy csak jeleznem kell, hogy ébren vagyok. Nem is kell sokat várni, hogy mindenki hozzám rohanjon.Rögtön kérdezik, hogy hogy érzem magam, én viszont próbálok értetlenül a semmibe bámulni. Majd mikor az orvos a nevemen szólít végre megszólalok.

-Én nem ismerek semmi Reát! Maga kicsoda, és Ő?-mutatok a fehér ruhás orvos mellett nézelődő Bretre.

-Hölgyem, ön kórházban van, súlyos érzelmi stressz érte! Meg tudja mondani hogy hívják.

Úgy csinálok mint aki kapásból rá akarná vágni és ledöbbenek, hogy nem tudom! Bevették!!! Egész álló nap  vagy az agyam fényképezik, vagy a hülye pszichológusok faggatnak! Persze mindet sikerül átvernem. Még két napig gyötörnek! Köztük Bret is! Ő sem lát át rajtam. De nem tágít mellőlem.

-Rea, kérlek emlékezz! Az orvos megtiltotta, hogy meséljek, de emlékezned kell rá ki vagy! Nagyon fontos!.-mondja kétségbe esetten.

-Miért fontos?-kérdezem ártatlanul.

-Azt nem mondhatom meg!-roskad le a székbe, majd hirtelen felugrik és megcsókol!

Iszonyatos erőfeszítésembe kerül, hogy ne reagáljam túl. Fekszem tovább mint egy darab fa, csak a csókot viszonozom. A kezeimet szinte magam mellé szorítom, nehogy beletúrjak a hajába. Kár is tagadnom, még mindig kivált belőlem valamit. Úgy látszik az a perverzióm, hogy azokra a pasikra gerjedek akik megkeserítik az életemet, de most nem adom meg magam. Nyelve édesen becézgeti az enyémet, én éppen hogy csak hagyom, hogy csinálja!

Mikor végre feladja vissza ül az ágyam melletti székbe és a tekintetét az enyémbe fúrja, mintha abban megtalálná a választ.

-Semmi?.-kérdezi.

-Miért csókoltál meg?-kérdezek vissza naiv hangon.

-Mert már csókoltalak így, sőt ennél hevesebben is és az neked jó volt! Sajnálom, nem akartalak felzaklatni.

-Nem zaklattál fel, csak nem emlékszek rá. Ne haragudj! A feleséged vagyok?-kérdezem, de majdnem belőlem is kipukkan a nevetés. Főleg mikor meglátom Bret kétségbe esett arcát.

-Nem.-vágja rá azonnal.-Mi csak, hogy is fogalmazzak? Hát szóval, volt egy megbízatásom, mikor találkoztunk, és hát közelebbről is megismerkedtünk, de semmi komoly.

-Jézusom.-zokogok fel tettetve-én ilyen vagyok?

Látom Breten, hogy már bánja, hogy egyáltalán megszólalt, főleg, hogy a dokim kifejezetten megtiltotta.

Őg-móg magában egy kicsit, majd bejelenti elmegy kávéért!

Mivel már esteledik elszunnyadok. Ismét hangok ébresztenek fel. Bret és még valakinek a hangja, mivel rólam beszélnek suttogva úgy döntök, nem fedem fel, hogy ébren vagyok.

-Nem! Bret itt véget ért a küldetésünk. Gondolod, hogy a nevére se emlékszik, de majd befejez neked egy gyógyszert. Ezt te sem gondolhatod komolyan!

-Akkor mi lesz vele? Miattunk, illetve  a rohadt piszkos kapzsi világ miatt van itt. Felforgattuk az egész életét, már én se tudtam követni ki kivel van, nem , hogy ő. Erre most hagyjuk itt azt se tudva merre induljon? Azt mondta a doki, hogy elvileg már hazamehetne, de mivel nincsenek hozzátartozói, fél elengedni a nagyvilágba.

-Bret, nem győzöm hangsúlyozni, ez már nem a mi dolgunk! Én elhiszem, hogy belehabarodtál, de el kell engedned, különben a munkád, az életed a tét. Tudod, hogy nem engednének csak úgy kilépni?

-Tudom.

-Akkor, mehetünk?

-Adj pár percet és mehetünk!

-Jól van Bret! Kint várlak, de siess, indulunk haza!

A másik fickó kimegy, nagyon ismerős  a hangja, de nem tudom beazonosítani, mivel félig suttog. Hallom, hogy Bret leül az ágyam mellé. Érzem, hogy szaggatottan veszi a levegőt. A szemem nem merem kinyitni, félek akkor nem megy el. Akarom, hogy elmenjen, bár sajnálom is, de soha nem tudhatom, hogy ki is ő valójában. Érzem hogy elsuttog egy Ég veledet és már a cipője kopogása jelzi is, hogy kilép a szobából. Várok még egy kicsit, mert érzem a jelenlétét. Nem tévedek, mert pillanatokkal késöbb hallom csak az ajtó csapódását!

Vége! Most talán nyugtom lesz. A szemeimet végre kinyitom, és szép lassan  kivánszorgok zuhanyozni.

A meleg víz alatt van időm végig gondolni, hogy hogyan is tovább! mert eszembe sincs feladni! Nem-nem! Új élet, de régi kereszt! Nem akarok változtatni az elhatározásaimon, de magamra maradtam! Mivel már senkiben sem bízhatok meg kell tanulnom egyedül megvédenem magam és egyedül felépítenem a birodalmam. A mai nappal el is kezdem!

14. fejezet 2/2

A döbbenettől először mozdulni sem tudok, de végül az agyam kapcsol. Roham léptekkel szedem össze a jegyzeteimet és a laptopomat. A ruháimat már zúdítom is a zsákomba válogatás nélkül. Az ajtóban egy pillanatra megtorpanok.Vajon jó ötlet kimennem, mikor azt sem tudom mi folyik odakint? Nem valószínű, de már unom, hogy mindig én tudok meg mindent utoljára.
Be kell valljam Steve miatt is ideges vagyok! Egy határozott mozdulattal feltépem az ajtót, de a döbbenet nem is a megfelelő szó arra amit érzek. Mr. Hardy egy pisztolyt tart a kezében, mindenki döbbenten néz hol rá, hol a földre. Engem mégis a mellette álló személy kiléte zavar meg. Bret! Követem a tekinteteket és megpillantom Stevet a földön, holtan összeesve.

Ismét összezavarodom, már fogalmam sincs ki kivel van. Steve mellé térdelve zokogok! Nem, nem azért mert megpróbáltam szeretni! Nem, ennyi idő alatt nem alakulhatott ki semmi, csak az esély az esetleges boldogságra. Sajnos most már az sincs!

A félelem és a düh veszélyes párosként kering az ereimben. Az a bizonyos pohár most kezd el nálam betelni. Az agyamra valami burok telepszik és már nem vagyok képes kontrollálni magamat. A pakkom hangos koppanással a földön végzi a jobb öklöm, pedig Mr. Hardy arcában, Bret próbálna elugrani előlem, de őt pedig a bal lábammal kényszerítem térdre, nemesebb szervére mért pontos ütéssel.

A fiúk hangosan szisszenek fel. A tekintetemmel szinte ölni tudnék, úgy nézek körbe a szobában. A szívem a lelkem egy csapásra vált át. Nem tudok parancsolni magamnak. A nőiességet és a józan észt félretéve vonom kérdőre a jelenlévőket.

-Mi folyik itt már megint?-kérdezem a halott Stevet nézve. Nem érzek semmit, se gyászt , se csalódást. Már semmit.


- Kiderült, hogy nem az akinek mondja magát!-Mr. Hardy hangja fagyos, de hogy őszinte e, azt már nem tudom.


-Na jó. Mindenki kifelé!-kiabálom.


-Rea nem lehet-szólal meg Bret.


-Nekem, te ne nem lehetezz, mert még ki is heréllek. Takarodj innen, látni sem bírlak! Azt sem tudom ki vagy. Állandóan jössz a higgy nekem dumáddal, de azon kívül, hogy jó vagy az ágyban még nem bizonyítottál semmit. Bizonyíts, és majd akkor hiszek neked, de ne úgy, hogy folyamatosan baszogatsz és cipelsz egyik városból a másikba. Védj meg ha akarsz, de az ajtón kívül! Holnaptól  dolgozom, hat ökrös fogattal nem tudsz eltántorítani tőle, se te, se a slepped.-mutatok körbe. Remélem mindenki számára világos. Ha annyira segíteni akarsz, szerezz nekem engedélyt fegyverre, adj a pisztolyt és taníts meg lőni, de gyorsan. Most pedig hívjátok a rendőröket, vagy tudom is én kiket, hogy Stevet elvigyék innen. Illetve kérek a recepción egy másik szobát. Ja, és eszetekbe se jusson eltüntetni a holttestet. Hivatalosan intézünk mától mindent!


Kész, elég volt, most jött ki rajtam minden. Hát komolyan mondom, itt mindenki úgy viselkedik, mintha valami gengszter lenne. Mindent fű alatt intéznek, nekem ez egy cseppet sem tetszik. Úgy tűnik végre felfogják mit akarok, mert  amíg én idegesen körbe körbe járkálok és pufogok, mint valami vipera, megérkezik a rendőrség. Bár ne  javasoltam volna , hogy hívjuk őket. Akkor talán megkíméltem volna magam több óra felesleges faggatózástól. Már végre kezdenék fellélegezni, mikor egyszer csak nem várt ismerős jelenik meg.

-Emma.-nyögöm. Mára , sőt egy életre elegem van a meglepetésekből. Tényleg lassan azt se fogom tudni, hogy én ki vagyok, nem hogy azt , hogy ők kik. Istenemre mondom , fáradok, elég már ebből az egészből. Valószínű a szervezetem is épp így gondolja és hiába a kemény elhatározás, a világ elsötétül a szemem előtt, a talajt már nem érzékelem a lábammal. Lebegek.

Semmi mást nem érzek, csak nyugalmat és békét! Mintha a gondolatok kimásztak volna a fejemből és a helyére boldogság sugarak költöztek volna! Csönd van, és sötét. Annyira, jó, hogy nem is akarok változtatni ezen az állapoton!

14. fejezet 2/1

 Bocsi, muszáj volt megvágnom! Nem utálni érte! Jud Rider

A taxiban sem tudok az eszemre hallgatni, a testemen eluralkodik a vágy és már nincs az a józan ész ami visszafogjon. Akarom! Kell! Úgy pattanok ki a hotel előtt az autóból mint akit üldöznek. Na ez roppant vicces és még csak nem is áll messze a valóságtól.Stevet a kezénél fogva húzom magam után a liftbe, ahol ismét az egész testemet neki préselem és a nyakát csókolgatom.

-Biztos ezt akarod.-suttogja vágytól rekedt hangon.

-Igen!.-nyögöm, ahogy belemarkol a fenekembe.

Az ajtóhoz érve picit visszafogjuk magunkat, de mint akit puskából ,lőnek ki vonulunk be a hálóba. A félhomályban ismét egymással vagyunk elfoglalva. Édes nyelve tapogatózik bennem, lábaimat szélesre tárva hagyom, hogy még mélyebbre furakodjon. A torkomat szinte kaparja a szárasság, mivel csak nyögök és nyögök. Eszméletlen ahogy a nyelvéhez az ujjait is beveti. Nem fúrja belém, egyszerűen csak masszírozza duzzadó szervemet. Néha fel nyög ő is a kéjtől amint erősebbet markolok férfiasságán. Lassan fut végig a mámor a testemen. Remegek mint a nyárfalevél. 

Steve valahogy egészen kifinomult módon kényezteti a testemet és a lelkemet is. Nem szégyell piszkos szavakat suttogni a fülembe, ahogy belém rakja kemény farkát. Ő is visszafogottan nyögdécsel, akár csak én. Nem szeretnénk, hogy a kintiek tudják mit csinálunk, de van egy pont ahol már egyikünk sem tud uralkodni a belőle felszabaduló állaton. Szabályosan morgunk egymásra, az izzadság csak úgy patakzik rólunk. Harapjuk és karmoljuk a másikat és erős lökéssekkel toljuk a kielégülés felé a testünket.

A nap sugara kíméletlenül adja a tudtomra, hogy reggel van. Emlékeim szerint nem egyedül aludtam el, de hiába tapogatózom. Az ágyon rajtam kívül nincs senki. Először átfut rajtam a düh, de mikor megérzem a selymes papírt mellettem akaratlanul is elmosolyodom.

" Gondoltam maradjon köztünk....... egy szavadba kerül és itt vagyok. Az érzéseim nem változtak! Te döntesz"

Na baszki, erre most mi a picsát lehet mondani. Őszintén volt valami  éjszaka az együttlétünkbe. Furcsa volt úgy szeretkezni szenvedélyesen, hogy minden egyes mozdulatból süt a szeretet és a féltés. Na és még a vadság ellenére a gyengédség is. Én hülye, nem akartam belemerülni most semmilyen érzelmi labilitásba de mégis sikerült. Talán ő lenne az akit nekem küldött az ég? Ő védene meg? Ő lenne a lelki társam? Ő vele élhetnék végre boldogan? Ha most elhalasztom és falat húzok sose tudom meg, de ha magamhoz engedem és csalódók? Akkor bassza meg, még senki nem hallt bele. Mit veszíthetek? Egyetlen egy valamit! A koncentrálást a jelenlegi feladatomra. Ami most még a saját életemnél is fontosabb. Mert ez lett az én karmám! 

Miért ilyen bonyolult az élet? Ki mondja meg, hogy a zöld az zöld, a piros az piros! Fogalmuk sincs az embereknek, hogy például fizikailag képtelenség, hogy a kezünkbe fogjunk egy bögrét, ugyanis a két anyag, a bőrünk és a kerámia, elvileg taszítja egymást. Mi mégis fogjuk! Lehet elég csak , hogy azt hisszük, hogy fogjuk? Lehet! Az is lehet, hogy csak képzeljük az életünket és valami burokban növekszünk? Több Hollywoodi kasszasiker is taglalta már ezt a témát, és hát ugyebár szokták volt mondani nem zörög a haraszt ha a szél nem fújja! 

Ismét képes vagyok egy eldöntendő kérdésből komplett filozófiát és elméletet gyártani. Hihetetlen vagyok. Nevetek saját magamon. Idióta. Kell vagy nem? Ennyi! Ahhj, nem tudom mit akarok már megint. Már el is tűnt az általam felépített Rea. Ilyen könnyen borulhat az elméletem. Össze kell szedjem magam!

Nem is késlekedek a fürdőbe vonulok, rendbe szedem magam és döntök. Aki mer az nyer! Én én nyerni akarok. Én nem veszíthetek. És mivel valamit vagy csinálok vagy sem, így azonnal kiszólok Stevenek, hogy jöjjön be. Persze igyekszek hivatalos hangnemet megütni, ne hogy feltűnjünk valakinek. Amint belép a szobába rögtön hozzá simulok!

-Ezek szerint nem utálsz?.-kérdezi kuncogva a fejét a nyakamba temetve.

-Nem.-súgom a tarkóját simogatva-próba szerencse.

Tekinteté az enyémbe fúrja úgy vizslat, hogy vajon komolyan gondolom -e, de a szememben nem lát mást, mint gyengédséget. Meg talán egy kis félelmet.

-Komolyan beszélek.-nyögöm a fölébe, ugyanis keze felfedező útra indul a testemen. Fogalmam sincs mit csinál! Épp , hogy hozzám ér, de libabőr fut végig rajtam a keze nyomán.

-Akkor jó!Most viszont hagylak dolgozni. Hozattam kávét! - egy gyors csókot nyom a számra és már ott sincs. Csak azt veszem észre, hogy a kávé az asztalon gőzölög.

Azért be kell valljam jó pont , hogy hagy dolgozni, de most még jól esett volna egy kis kényeztetés. Mivel nincs mit tennem, neki állok a jegyzeteimnek. Az agyam csak úgy önti a képleteket. Ám egyszer csak pisztoly durranást hallok kintről. A vér is meghűl az ereimben.

Új fejezet!

Kedveskéim, mint tudjátok van nekem egy másik befejezetlen blogom is! Az Erőszak! Kicsit megakadtam vele az első fejezet után, de most megcsapott az alkotás szele és végre tudom , honnan hova akarok eljutni ott is! Szóval és tettel Tádám, ott is van fent két fejezet. Hozzá teszem Robos blog! És Rob a harmadik fejezetben végre elő is kerül majd. Jó olvasást.


Itt a link:Az Erőszak

Jud Rider

13 . fejezet

Az sms elküldése után ismét elgondolkodok egy kicsit. Fogalmam sincs hol kezdődött ez az egész Őrület.  Sajnos időm nincs végig gondolni, hiszen mindjárt itt vannak az ügyvédek és Mr. Hardy. Neki kell állnom készülődni, de előtte azért még eszembe jut valami. Kirongyolok a szobámból, hogy szóljak Stevenek mielőtt elfelejtem.

-Steve, ha elmentek akkor beszélni szeretnék veled!

-Rendben.-kiabálja vissza és teszi a dolgát tovább.

A irataimat kikészítem ,felveszek egy kicsit elegánsabb blúzt  és egy sötét farmert, majd csendben várom az érkezőket. Hál istennek mindenki pontos ,így pontban hétkor el is kezdhetünk tárgyalni.

Meg kell mondjam mindig is utáltam a hivatalos dolgaimat intézni.  

Most is úgy érzem magam, mint valami termék akit áruba bocsátanak. Sajnos a világ elkurvásodott. Mindenki és minden pénzbe kerül! Gyakorlatilag képesek vagyunk eladni a lelkünket is és én is pont erre készülök. 

Próbálom a költségeket lefaragni, hogy a később piacra kerülő gyógyszerem elérhető legyen mindenki számára. Kisebb nagyobb sikerrel ki is alkudok egy megfelelő árat a labor bérlésére. Miután a labor kérdéssel végzünk, az ügyvédek közül páran távoznak. Most már csak Mr. Hardyval kell megegyeznem. 

Hosszú óráknak tűnik mire végre megállapodunk ki milyen arányban részesül. Persze az öregnek sok minden nem tetszik. Még több pénzt akarna kicsikarni belőlem, de én igyekszem tartani magam az elképzelésemhez, miszerint egy mindenki számára elérhető csodaszert varázsoljak majd az emberiségnek.  Mikor elmennek, már a hócipőm ki van az egésszel, ezért rábeszélem Stevet, hogy a beszélgetésünket  egy kis alkohol társaságában tegyük meg. Nem kell sokáig győzködnöm. Ismer egy jó kis helyet, így gyorsan átöltözöm. Akaratlanul is szexire veszem a figurát, egy nagyon rövid kis fekete nadrágot és egy fehér trikót kapok magamra, majd belebújok a kedvenc magassarkúmba. Mikor a nappaliba lépek Steve vágyakozó tekintettel mér végig rajtam. Látszik rajta, hogy nehezére esik nem a fenekem és a melleimet bámulnia. 

Baszki Rea, de idióta vagy, még kínzod is szegényt. Bár a vallomása óta szóba se hozta a mit érez irántam monológot.

-Indulhatunk szép hölgy?

-Természetesen.-hajlok meg előtte.

A  hely roppant hangulatos ahova Steve hozott, nem nagy szám, de pont ettől tökéletes. Nem volt kedvem most flancolni. Inkább egy kis csöndes kocsmáéra vágytam. Ő tudta, hiszen a hely eszméletlenül barátságos. A félhomály ami a teremben uralkodik, pont kedvezően hat az érzékeimre, a halk muzsika kifejezetten jól esik a lelkemnek. Gyorsan rendelünk. És mivel éhesek is vagyunk böngésszük az étlapot!

-Te mit ennél?-kérdezi Steve.

-Őszintén? Valami jó kis  kaja kéne, ha már ír sört rendeltünk.  Mondjuk csülök, vagy valami. Steve ugyanis egy ír kocsmába hozott. Tudja mennyire imádom az ír kajákat és söröket.

-Oké, nézd , van itt sült csülök, burgonyával meg salátával, ír barna mártással.

-Szuper!

Amint megjött a pincérünk le is adtuk a rendelésünk másik felét is, majd végre mind a ketten jóízűen belekortyoltunk a sörünkbe.

-Miről akartál beszélni?

-Ja, igen! Figyú, szeretném hogy elmeséld nekem ezt az egész őrületet, ami körülöttem zajlik, a kezdetektől, egészen mostanáig.

-Hosszú lesz!

-Nem baj, amíg van sör meg csülök, hallgatlak.

-Rendben.

Steve belekezdett az életem mesélésébe, azokba a dolgokra, amelyekből én csak töredék infórmációt kaptam eddig. Ahogy mesélt úgy estem ámulatból ámulatba.

-Minden azzal a középiskolai házi dolgozatoddal kezdődött. Emlékszel miről írtál? A gének stimulálásáról. Egyetlen egy hibát követtél el amikor megírtad. Feltetted az internetre, vagyis onnan gyűjtöttél hozzá anyagot. A CIA-nak viszont volt, illetve van egy olyan csoportja, akik szintén a genetikai stimulációra szakosodtak. Na már most ennek a bizottságnak van egy felügyelő bizottsága, ők viszont azt kutatják, hogy a világon, hol és ki,  mikor alkot valami olyat ami az ő birtokukban nincs még meg. Ekkor vetett rád szemet a CIA. Akkor vesztetted el a szüleidet és ők küldték oda az isten háta mögé Emmát, hogy nézze meg ki is vagy te valójában. Emma azt a feladatok kapta miután téged felkutatott, hogy szedjen össze a kutatásaidról illetve rólad minél több információt. Megtette, majd kicsábított ide, hogy a tudásodat kamatoztassák. Ezért volt az, hogy Emma apja, aki mellesleg nem az apja, és Emma különben tíz évvel idősebb nálad, fizesse a tanulmányaidat. Majd mikor az évek során folyamatosan kutattál, nem mellesleg a CIA-nak, akikről fogalmad sem volt, megkerülted őket Mr. Hardyval, amikor kifejlesztetted a NASA-nak a dopping szert. Ugyebár a gyógyszerrel meg nem nagyon haladtál. Ezért Emma szakított veled, és te magadra maradtál. A titkosszolgálat, a CIA úgy döntött nem adnak több pénzt a kutatásaidra, de akkor mi az FBI már egy ideje figyeltünk téged, Mr. Hardynak köszönhetően. Így botlottál belém. Én afféle testőr illetve informátor voltam. Majd hirtelen megtörtént az áttörés a kutatásodban, aminek a költségeit nem Mr. Hardy hanem az FBI finanszírozta. Ekkor  a CIA ismét kivetette hálóit! Mivel tudták, hogy csalódtál Emmában ezért küldték Bretet és a csapatát, csakhogy az az idióta bemászott az ágyadba és elvesztette az eszét. Ugye a buliján találkoztál Emmával ami végül oda vezetett, hogy megszöktél. Mellesleg jól is tetted, mi is próbáltunk megszöktetni tőlük. Mi voltunk a reptértől hazafelé az idézőjeles támadóid. Sőt még otthon amikor kijöttél, és rád fogtam a fegyvert is Brettől akartunk csak megmenteni. Soha nem akartunk bántani, mindig is a te biztonságod volt fontos, de azt se akartam, hogy ezekről a dolgokról tudj. Belátom már hiba volt, hiszen ha az elején elmondjuk kiben bízhatsz nem kerülsz ilyen helyzetbe. Hogy őszinte legyek senki nem hitte , hogy képes vagy befejezni a gyógyszert, nem is sejtettük, hogy már ilyen stádiumban van a dolog. Alulbecsültünk, mikor azt hittük nem védeted le a tanulmányi jegyzeteidet, illetve a kutatási eredményeket.De megtetted!

Csak hallgatom amit Steve mond és csodálkozom. Végre nagyjából tudom az egész történetet, bár egy valami még mindig foglalkoztat.

-Steve! És hol van most Bret?

-Meghalt! Én lőttem le! Sam viszont még él és nagyon veszélyes, szóval lécci ne játszd majd az erős vagyok csajt és ne találkozz vele.

-Nem fogok!

Szomorú , hogy az ember életéről mások döntenek. Mások mondják meg mikor alszunk. Mások mondják meg mikor eszünk. Másoktól függ, hogy fűtünk, illetve hogyan élünk. Vajon miért? Mert hagyjuk! Ezt a mocskos kurva világot mi teremtettük ilyenné. Azt is megmondom , hogyan. Amikor mi azt mondtuk évszázadokkal ezelőtt, hogy kit érdekel, hogy be kell gyújtani fával minden helységben, akkor volt egy nagyravágyó ember aki azt mondta csináljunk egy rendszert és csak egy helyen kelljen begyújtani fával. Na ő meggazdagodott abból, hogy mi megvettük az ő ötletét. Tehát, a világ arról szól, hogy mered e vállalni a gondolataidat és tenni értük, vagy nem. Csak annak van eldöntve a sorsa, aki hagyja. Aki hagyja , hogy megmondják neki, dél van ebédelni kell.Ki mondta? Ki állítja hogy azért mert dél van ebédelni kell! Azért mert valaki kitalálta azért nem kell ebédelni. Én szeretnék akkor enni mikor éhes vagyok. Akkor fürödni mikor koszos vagyok. És akkor aludni amikor fáradt vagyok! Én akarom irányítani a testem , a lelkem, az életem.Elárulok egy titkot, semmibe nem kerül, ha tudod ki is vagy és hova tartasz, illetve miért! Ok és okozat cél és eredmény!

Steve valószínű hülyének néz ahogy elmerengve kortyolgatom a sörömet, mert erősen kalimpál a fejem előtt.

-Bocs, elgondolkodtam, igyunk valami töményet!- most akarok inni, hiszen kicsit lezsibbadtam, egyrészt Stevetől, másrészt a saját kitekert agyszüleményemtől is.

Az este folyamán a sokadik tömény és sör is lecsúszik a torkomon. Jókedvűen énekelgetünk és táncolunk a kocsmába egészen addig míg egy lassú számot kezdenek el játszani. Steve ösztönösen simul hozzám. A fejemben egy kis hang folyamatosan mondogatja: nem szabad Rea ne engedj a csábításnak. Persze hiába. A testem elárul és ösztönösen simulok a karjaiba. Érzem az arcszeszének kesernyés illatát. A fejem a mellkasán pihen, a szíve dobogása nyugtatólag hat rám. Csak csendben ölelkezünk, simogatjuk egymást. Steve egyszer csak az államnál fogva kényszerít, hogy a szemébe nézzek, majd lágyan és gyengéden kezdi el becézgetni az ajkaimat. Furcsa bizsergés fut át a testemen. Csókja egyszerre gyengéd és erős, szenvedélyes és magabiztos, ellenben oltalmazó. Érzem, ahogy nyelve kutakodni kezd a számban. Megadom magam! Hosszú percekig csak csókol, majd a fülembe súgja:-Menjünk, akarlak!

12. fejezet

-Sam!.-próbálok úgy csinálni, mint aki meglepődik azon,hogy ő hív.

-Nem mondták neked, hogy udvariatlanság köszönés nélkül távozni!-kérdezi azon a bárgyú hangján.

-Elnézését kérem felség, de sürgős tennivalóm akadt.-úgy döntötök adom alá a lovat és eljátszom a tudatlan kis naiv, megmentésre szoruló libát.

-Sajnálom, hogy Bret kiakasztott. Ugye tudod, hogy mindenki téged keres! Áruld el nekem kivel és hol vagy, majd én megmentelek Stevetől!

Ezek szerint tudja kivel vagyok, csak azt nem , hogy hol!

-Sam, nem áll módomban, most találkozni veled, de örülök, hogy hívtál és hogy meg akarsz menteni. Sajnálom, de elutaztam.- a hangomban ott bujkál a közöny, de azért elég jól alakítom a szerepemet.

- Drága, hát kihagynál egy jó kis hancurt velem, muszáj bizonyítanom. Bret nem volt neked elég hidd el!

-Sam.-nevetek fel-amint a közeledben leszek hívlak!

Részemről lezártnak tekintem a témát, Sam még próbál meggyőzni, de nem sok esély van rá. Így hamarosan bontom a vonalat. Az órára pillantok, már majdnem reggel van. Ideje letusolni és kávézni, majd megkérdezni a fejleményekről a kintieket. Röpke húsz perc alatt embert varázsolok magamból és már intézem is a mai napi feladataimat.

Steve beszámol róla, hogy Sam és az FBI visszautazott Chicagóba mert azt hiszik ott vagyok, úgyhogy egyenlőre biztonságban vagyok. Halkan megjegyzem , hogy az FBI még itt van, mire megforgatja a szemét és nevetve közli, hogy ő úgy értette, hogy a csapat utazott, természetesen az FBI még mindig itt is van, de nincsenek rám állítva. Próbálnám megjegyezni, hogy akkor akár ki is mehetnék egy kicsit a levegőre, de  leint, hogy had mondja végig mit is intézett. Mr. Hardy este hétre jön az ügyvédekkel és a labor hétfőre készen is van, dolgozhatok!

Elégedetten nyugtázom, hogy nem tétlenkedtek az éjjel, vagyis nem csak én dolgoztam. Végre sikerül abban is megegyeznünk, hogy elmenjek futni, természetesen csak is kizárólag kísérettel, de nem bánom. Élvezem, ahogy a testemet elöntik az izzadságcseppek és a szívem a torkomban dobog, a pulzusom az egekben. A fülemben pörgős dallamok zenélnek, nem foglalkozok senkivel és semmivel, csak futok és futok. Az agyam teljesen kikapcsolom.

Hosszú órát töltök a parkban és kellemesen elfáradva esek be a hotelszoba ajtaján. Beszélgetek egy kicsit a srácokkal. Megtudom, hogy George nős és épp két hetes a kicsi lánya. Lucas pedig most készül megkérni a barátnője kezét. Öröm a srácokkal társalogni, de a gyomrom közbe szól, ők mivel már ettek nem csatlakoznak hozzám, így csak én rendelek magamnak kaját! Amíg az ételre várok letusolok és az íncsiklandozó illatok csalogatnak ki a fürdőből végre. A tatárbifsztek íze mámorítóan járja át az egész gyomromat. Szinte kipukkadok úgy jól lakok és végre érzem, hogy képes vagyok egy kicsit kikapcsolni.

Felvigyázóimnak szólok, hogy ne zavarjanak , mert pihenek és már be is fészkelem magamat a kis szobámba. Mondjuk kicsinek nem mondható, mert egy  kis iroda és egy abból nyíló hálószoba, na meg persze a fürdő  minden csak nem picike. A plazma tv a falra szerelve szinte hívogat. El is kezdek keresni egy jobb filmet, hogy végre kialudjam magamat. Bekapcsolok valami harcos baszós filmet és a hatalmas francia ágyba vetem magamat. Szerintem már a Columbia pictures feliratnál alszom is!

A szempilláim meg megremegnek és a takaró melege miatt a tarkómon csurom vizes a hajam. Érzékelem a körülöttem lévő zajokat, de nincs kedvem kinyitni a szememet. Jól esik egy kicsit még magam lenni. A lelkem kezd egy kicsit magára találni. Érzem, hogy jó útra léptem és ezen el is mosolygok. Az erő szinte átjárja a lényem minden porcikáját. Bár a filozófiám nem változott, ahogy lassan kinyitom a szemem és  ránézek a telefonomra rá kell jöjjek piszkosul mocskos világban élünk. 

Miért éheznek emberek a világban, amikor valahol több tonna ételt dobnak ki? Miért nincs víz több ezer ember otthonában, miért nincs sok embernek hajléka, amikor a városokban üresen tátongó épületek sokasága roskadozik az idő fog alatt! Miért nincsenek a javak egyenlően felosztva?Ki találta ki, hogy az irodában ülő, körmét lakozó titkárnő többet keressen, mint az aki mondjuk a fagyos télben mások szemetét hordja a telepekre, hogy ne egyen meg minket a kosz és a piszok? Persze, mondhatnánk azért kap többet az értelmiségi, mert többet költ tanulmányokra a diákévei alatt. Hát szerintem ez baromság. Eleve már csak azért lesz értelmiségi mert megteheti.

Ahogy a szemem visszasiklik az imént érkezett üzenetre rögtön válaszolok is. Egy régi egyetemista társam üzent, a lánya beteg és nincs pénzük műtétre, kérte tudok e segíteni. Igen, azt hiszem tudok! Egy remek lehetőség, hogy lassan kipróbáljuk végre azt amit megalkottam!

11. fejezet

 Kicsit késve, de megérkezett. Jó olvasást. Csók

Jud

A következő órák várakozása már lassan kezd megőrjíteni. Mindenki körülöttem telefonál, információkat gyűjt, majd rohangál, hogy hogyan is tovább. Elegem van, Fáradt vagyok és semmi kedvem nincs tovább bujkálni. 

Sajnos muszáj! Feltettem az életemet valami mellé, ezért ezt végig is fogom vinni. Hiszek abban, ha kitartok és küzdök, akkor elérem amit akarok. Tudom, néha nem a megfelelő eszközöket használom.

Elnézem magam körül ezt a pár embert és rájövök. Tényleg más vagyok mint ők. Eddig próbáltam elvegyülni a por nép között, ellenben be kell valljam most már magamnak is, hogy nem mehet ez így tovább. Fel kell végre vállaljam önmagam és azt amiért harcolok. Különben a semmibe vész majd minden. be kell, hogy mutassam az igazi Reát a világnak és természetesen magamnak is. Nincs senki, aki végre meggátoljon benne, hogy az legyek aki vagyok, vagy aki lenni szeretnék.

A pénzem meg van, a tudásom meg van és nem függők már egy állami szervezettől sem. Azt tehetek amit akarok. Amit a szívem diktál.És én már tudom mit akarok. Meg akarom csinálni a gyógyszert. Még ha bele pusztulok is és meg akarom gyógyítani a beteg embereket. Meg akarom menteni az életüket. Az övékét és családjaikét is! Jól akarok cselekedni. Erős akarok lenni,de élni is akarok.

Egy utolsó gondolatmenetet végig pörgetek az agyamon. Majd hirtelen ötlettől vezérelve, felpattanok! Miért is ne kezdhetném én el az új életemet most azonnal? Így van, most azonnal nekilátok a dolgomnak. Dolgozni akarok, nem pedig itt nyaldosni a sebeimet elzárva a külvilágtól.

-Steve, Mr. Hardy!Kérem jöjjenek be!.-szólok ki a nappaliban telefonálgató tömegbe. 

-Igen.-lépnek be mindketten és meglepődve tapasztalják, hogy nyoma sincs az összetört Reának, aki még órákkal ezelőtt is csak magába roskadva ült az ágy szélén és ennek hangot is adnak. 

-Mi történt veled?.-kérdezi Steve-Olyan más vagy!

-Nincs semmi baj! Döntöttem.-nézek hol egyikre, hol másikra.-Dolgozni akarok, most azonnal! Vagy szereznek nekem egy labort még a mai nap folyamán, vagy megoldom én. Nem érdekel Bret és a CIA sem. A védelmem a maguk feladata lesz Mr. Hardy és természetesen nem kérem ingyen. Ideje lenne leülnünk üzletről beszélni. Mert gondolom maga sem a két szép szememért őriz ennyire. Steve, te is találd ki mennyi az ára, annak, hogy itt vagy és ne gyere nekem a barátok vagyunk szöveggel. Már nem veszem be. Mindennek és mindenkinek meg van a maga ára.

-Rea, akkor hívom az ügyvédeimet és tárgyalunk, én csak azért nem hoztam..-szabadkozna Mr. Hardy

-Ne! Kérem, ne szabadkozzon! Intézkedjen. És szeretnék részletes jelentést kérni, a telefonálgatásokkal kapcsolatban , illetve minden információról. Abban a pillanatban , amint megtudom, kihagytak valamiből mindenki repül!

-Rendben! Akkor én most magatokra is hagylak titeket.-Mr. Hardy el is vonult , hogy tegye a dolgát.

-A telefonod tiszta, Bretet sikerült kiiktatnia az FBI-nak, de sajnos Sam még mindig rád vadászik, bár nem biztos , hogy munkaköri kötelezettségből.-Steven most először látok átfutni olyan érzelmeket, amiket eddig nem láttam. Úgy húzza a száját, mintha féltékeny lenne. Hangot is adok a kételyeimek, de bár ne tenném.

-Féltékeny vagy?

-Igen!-a fejét lehajtva a szőnyeget pásztázza a lába előtt. Nem értem, hát itt mindenki csak egy két lábon járó pinabubus.

-Steve, már annak idején megbeszéltük, hogy én nem akarok egy újabb trófeád lenni. Ezért nem mentem bele már akkor sem a dologba.-sóhajtok fel. Nem akarom megbántani, de nincs szükségem több csalódásra.

-Nem olyan vagyok, de olyannak kellett mutatnom magam, ahhoz, hogy be tudjak épülni. Ki adták milyennek kell lennem. Rea, be kell valljam sajnos nem ismersz. Én csak egy esélyt kérek!-A szemei könyörögnek, mint valami ijedt kisgyerek, de én most nem futhatok bele semmi olyanba, ami eltéríthetne az utamról! A munkáról!

-Steve, én most nem tudok erre mit mondani, döntöttem az imént , hogy milyen úton akarok haladni, és sajnos abba csak mint barát férsz bele. Sőt, nem akarok magamhoz engedni senkit. Csak azt tudom most nyújtani, amit te kínáltál eddig. Nem állítom, hogy nem vagy vonzó, de érzelmet nem tudok most vinni semmibe, csak a munkámba.

Steve szó nélkül kullog el a szobámból. Én elintézek a pénzügyeimmel kapcsolatban pár telefont, majd úgy döntök ideje ennem és fürödnöm, majd végül végre embert faragnom magamból.Így is teszek, némi ételrendelés után egyenesen a fürdőbe veszem az irányt és gondosan megmosakszom, megcsinálom a hajam, dobok fel egy laza sminket, felveszek egy egyszerű farmert egy trikóval, majd az irataimmal és alaptopommal az asztalhoz telepedve fogyasztom el a pincér által felhozott ételt és közben dolgozom. 

A képleteimből a telefonom csörömpölése zökkent ki, a kijelzőre nézve veszem csak észre, hogy elment az idő, már éjszaka van, nem baj, nagyon sokat haladtam.

-Halló.-szólok bele kissé félve, majd ahogy Steveék mondták, elindítom a felvételt, mivel sose tudni ki akar zaklatni. A készülékben van egy jelzavaró is, hogy ne tudják bemérni a tartózkodási helyemet.

-Szia gyönyörűm!

Amint meghallom a negédes hangot a harag ,a düh keveredik az ereimben az új Reával. Legszívesebben lecsapnám mint a taxiórát, de rájöttem, mi a legnagyobb fegyverem velük szemben. Egyetlen egy dolognak nem tudnak ellen állni, illetve kettőnek. A gyógyszeremnek, ami még ugye nincs kész és Nekem!

10. fejezet/teljes/

A szoba forogni kezdett velem, Emma látványa letaglózott, az oké, hogy Bretnek azt mondtam, hogy az előrébb jutás lehetősége csábított abba a kapcsolatba, de azért több évi együttlét után akaratlanul is kialakult köztünk a szerelem. Sőt amikor végre én voltam szerelmes akkor hagyott el. Ezek szerint Brettért. Hát mit ne mondjak jól döntött én már csak tudom.

-Szia Rea!.-úgy jön felém mint egy díva. A szívem hevesebben dobog, na nem a szerelem miatt, a düh ami az ereimben fortyog, kifolyni készül. Basszus, most légy okos Rea és hagyd a picsába, menj el innen A hangok a fejemben, folyton csak azt ismétlik, Menj fuss és vissza se nézz, De most nem hátrálhatok meg. Már csak azért sem , mert kint egy egész világ esküdött ellenem.

-Szia Emm.-hangom fagyos és magabiztos.

-Látom nem lepődtél meg.

-Nem, miért kellene? Tegnap még azt sem gondoltam volna, hogy a fél világ ki akar nyírni! Akkor azon miért lepődjek meg, hogy Bret, aki a testőröm elhozza a bulijára a feleségét? Inkább azon kéne meglepődnöm, hogy buli van, miközben rám vagy féltucat őrült vadászik odakint!

-Feleségét.-hangosan kacag fel, mintha valami nagyon jó viccet mondtam volna, majd Brethez fordul.-Hazug disznó, az egyszeri alkalom volt, akció közben, muszáj volt! Azóta ezzel hencegsz?-néz rám mosolyogva, nekem meg elönti a szar az agyamat. Az elmúlt két nap mást se csináltak velem, mint ide oda cipeltek, piszkáltak és aláztak. Két nap alatt felfordult az életem. A legjobb haverom majdnem kinyírt, , Bret meg holmi tréfából még a lelkemet is összetépi. Elég volt. Kihasználva az alkalmat , amíg ők jól mulatnak rajtam észrevétlenül kisurranok. A liftben megnyomom a földszint gombot és már ott sem vagyok!

Az utcára kiérve kicsit meglepődőm. Az épület nincs megjelölve, hogy mondjuk FBI , vagy valami és hát kifele se nagyon kérdezték meg tőlem, hova készülök. Megrántom a vállam és taxiba ülök. A reptér felé ráérek kitalálni, hogy mit is csináljak. Eszembe jut Mr Hardy így már tárcsázom is.

-Itt Rea. Lehet még?-kérdezem a telefonba sürgetően.

-Igen, lehet. Szia Rea.

-Mr. Hardy, őszinte leszek, marha nagy szarban vagyok, de gondolom sejti miért ezért ezt nem ecsetelném, valaki, aki FBI ügynöknek adta ki magát ide hozott Washingtonba , de én bizonyos okok miatt megléptem. Szeretném tudni, hogy ki, illetve kik is ők. Illetve most a reptérre tartok, de nem biztos, hogy jó ötlet egyedül császkálnom. Mit tegyek?-mire a mondandóm végére értek ráz a zokogás, de egyszerűen a kétségbeeséstől, már nem tudok normálisan gondolkodni.

-Rea, nyugodjon meg, azonnal menjen egy szállodába, de még véletlenül se valami kis lepukkant motelbe. Hívjon fel ha bejelentkezett, oda megyek a csapattal!

-Köszönöm-hüppögöm

Mr. Hardy az egyetemen a professzorom volt, gyakorlatilag ő fedezte fel a bennem rejlő tehetséget és nem mellesleg ő annak a bizonyos gyógyszercégnek a valódi tulajdonosa. Amiről szerintem senki nem is tud. Ő javasolta a NASA-s csoporttársamnak, hogy engem keressen meg és ő volt az aki megszervezte, hogy kikerülve a NASA-val a közvetlen kapcsolatot végre jelentősebb vagyonra tegyek szert. Én is és ő is. Ezért gyakorlatilag úgy tekintek rá mint az apámra!Mindig a gondomat viselte és most már igazából üzleti kapcsolatban is vagyunk ugyebár egymással. Nagyon diszkrét kapcsolatban. A személyes találkozásokat mellőztük is, mindig valamilyen alkalmazottal egyeztettük a megbeszélni valóinkat illetve telefonon.

A hotelba érve azonnal bejelentkezem, megkérem a recepciós lányt, hogy ha jönnének hozzám jelezze telefonon, majd a szobába vonulva értesítem a professzort, hogy hol is vagyok. Amíg várakozom eszembe jut milyen kis ügyes vagyok és még gondolatban hátba is veregetem magam, hogy a válltáskám és a kézitáskámat felkapva rohantam ki az épületből, így most a jegyzeteim is és a ruháim is nálam vannak. gyorsan letusolok és várok.Nem sok idő telik el mire megszólal a szobában a telefon.

-Hölgyem, van itt négy úr akik önhöz jöttek, felengedhetem őket. Mr. Hardy az egyikük.

-Természetesen köszönöm.

Mire a telefont a helyére teszem és kikászálódok az ágyból hallom is, hogy kopognak. Szélesre tárom az ajtót és beinvitálom az urakat. Mr. Hardytól nem sokat látok a többi pasasból, de ha vele vannak csak nincs baj. Ám mikor az ajtó bezárul nem várt személy néz velem szembe. A rémülettől a testem felmondja a szolgálatot és valami támaszt keresve magamnak hátrálni kezdek. Rettegek, a félelem a szemembe könnyeket szül és csak halkan tudok suttogni.

-Steve?!......erőtlenül rogyok le a földre, a rettegés ami a testemben villámként cikázik légszomjat okoz, a kezeim meg-megremegnek. Ahogy Steve fölém hajol, próbálnék hátrahökkenni, de nem tudok. Nincs erőm.


-Rea, ne félj, nem akarlak bántani. Soha nem tudnálak bántani.-nyugtatólag simogatja meg a karomat. Az érintésétől kiráz a hideg. Csak némán hallgatom, ahogy beszél hozzám.

-Rea, Bret kiderült kettős ügynök. A CIA-nak dolgozik, ők építették be az FBI-hoz, akár csak Emmát. Nem véletlenül botlottál belém miután Szakítottatok a csajjal. Hallod Rea, nem én vagyok az ellenség.


Nem tudom miért, de éreztem , hogy ez így van. Nem akartam elhinni, hogy Steve képes lenne bántani, egyszerűen csak azt tudom, hogy kell nekem, szükségem van most egy barátra mert már végképp össze vagyok zavarodva. Emma, Bret, Sam és mindenki ellenem van. Kiderül, hogy több éve a nyomomba vannak, irányítják az életemet. Mindazon által sajnos már benne se merek bízni. Vajon kiben bízhatnék? Szükségem lenne egy emberre akinek a vállán kisírhatnám magam. Szükségem lenne egy támaszra, de rá kell, hogy jöjjek. Egyedül vagyok!!


Hallom, ahogy Steve és Mr. Hardy beszélnek hozzám. Érzem, hogy a két másik fickó megemel és vinni kezdenek. Már nem hadakozok, már nem érdekel, hogy hova visznek. Egyedül vagyok és nem érdekel senki és semmi.





Hosszú órák telnek el azzal, hogy rakosgatom magamban össze a darabkákat! És összegzek!


Emma Magyarországon azért került a képbe, mert már a középiskolában is kitűnő eredményeket végeztem, ezek szerint gyakorlatilag levadásztak és felhizlalták a tudásomat, mint valami haszonállatot, majd mikor látszólagosan csődöt mondtam Emma kiszeretett belőlem. Én viszont pont akkor hoztam az áttörést, ezért gyorsan kellett valaki, személy szerint Bert, az életembe,  hogy nyomon tudjanak követni. Stevet viszont a professzorom állította rám, hogy vigyázzon az életemre és mellettem legyen. Képtelenség az egész, de sajnos igaz!


-Jobban vagy? Bejöhetek?-lépep be Steve az ajtón.
Most veszem csak észre, hogy a szobámba vagyok.

-Gyere!-sóhajtom lemondóan. -Nekem már úgy is mindegy!

-Ne mond ezt! Hidd el tudom, hogy most nehéz, és senkibe nem mersz bízni, de bíznod kell bennem. Szeretlek, az első pillanattól fogva te kis lökött.


-Steve én már semmit nem tudok, de megpróbálok bízni benned! Mr. Hardy tudom, hogy jót akar. Benne bízom. Te viszont szerezd vissza a bizalmamat.Annyit adhatok, hogy hagyom hogy bizonyíts!

Koncert!!!!!!!!

Sziasztok!!!


Ezúttal nem új fejezetet hoztam nektek, hanem egy közérdekű információt! Mivel kiderült, hogy én is és Kesha is imádjuk a finneket és a zenéjüket ,koncertre invitálunk titeket.

2012. március 6-án másodjára is fellép kis hazánkban a finn Sunrise Avenue.
A jegyek elővételben 3900 Ft-ba kerülnek, a helyszínen 4900 Ft-ba.A helyszín és időpont: a Dürer kert koncerttermében este 19 órától.
Ha van kedvetek velünk egy jót tombolni akkor csatlakozzatok! Azt nem ígérem, hogy jól fogunk viselkedni:) Ez az este pont arról szólna, hogy iszogassunk, tomboljunk és lazítsunk. Blogtársaim közül Kesha és Nic na és persze én szinte már biztos , hogy megyünk. Pontos információt később, addig is érdeklődhettek nálam a  rejti82@gmail.com e-mail címen! Illetve Keshánál és Nicnél.


Jól gondoljátok meg, magamat és Keshát ismerve(Nicel még sajnos nem sikerült találkoznom) fergeteges bulira van kilátás! remélem felkeltettük az érdeklődéseteket.

Csók

Jud Rider


ui.: Ha valakit érdekel még egyéb információ a zenekarról és a buliról : http://ahogylatjuk.blogspot.com/  blogon Keshánál is olvashat róla!

9.fejezet

A kocsiban nem néma csend uralkodik. Nem kis döbbenetet okozok az iménti kis akciómmal, de komolyan ez már kikívánkozik belőlem. Jó, arról ne beszéljünk, hogy a pofám ég mint az állat, az öklöm meg sajog, de ki nem szarja most le. Ebben a helyzetben egyenlőre örülök, hogy van luk a fenekemen.

Nagy nehezen, de végre megérkezünk egy hatalmas épület elé, a mélygarázst célozzuk meg, Sam szó nélkül szál ki a kocsiból. Bret meg hátraszól nekem.

-Jó lenne, ha bent maradnál a kocsiban, amíg körülnézünk, hogy minden rendben van!- nem kér, nem utasít, egyszerűen csak közli a tényeket, hogy mi lenne a legjobb. Fáj, hogy ilyen velem, miért kellett megütnie? Simán megfoghatott volna és berakhatott volna abba  kibaszott kocsiba. De nem! Neki muszáj volt megmutatnia , hogy mekkora macsó. Szemétláda!

-Siessetek! Elegem van már, hogy bébiszittert kell játszanotok, amit még élveztek is.

-Rea, ne játszd már meg az erős nőt. Kiborultál nincs ebben semmi baj. Azzal csak hátráltatsz minket hogy folyton akadékoskodsz. Elhiszem , hogy eleged van, de jót akarunk.- a hangja megbánást tükröz, de nem hat meg vele.

 Bassza meg, nem fogok állandóan meghatódni, mikor ezt csinálj! Egyszerűen megint előveszi a bocs csak jót akarok nézését és azt hiszi a karjaiba omlok. Hát nem. Tegye akkor a dolgát , de kérdezzen meg nekem mi a jó. Nem úgy van az, hogy csak folyton oszt, hogy mit hogy csináljak. Beszélje meg velem, hogy nekem is jó legyen .Akarok e pisilni, akarok e enni. Két napja alig ettem és most már éhes is vagyok. Azt hiszik a stressz miatt nem vagyok éhes. Szarni is szoktam attól , hogy nő vagyok. Ráadásul már érzem, hogy lassan a havi bajom is utol fog érni.

Persze fogom magam és kiszállok. Mit tököl itt már a szentbeszéddel! Ha már ennyire kedves velem én se tétlenkedem, dolgozzon meg a pénzéért. A hátamra teszi hatalmas tenyerét és a lift felé kezd el tolni, csak akkor lélegzik fel, mikor a felvonó megindul velünk. Lefelé! Lefelé? Hova a picsába akarnak már eldugni, tuti nem megyek hosszú távra a föld alá. Lehetek még ott eleget!

Nagy sokára végre kiszállunk az átkozott ketrecből, amit amúgy is utálok. Nem tehetek róla, de rettenően félek a liftekben! Igazából nagyon sok mindentől félek, csak a pofám nagy! De az mindig.

Meglepődve tapasztalom, hogy végtelen hangos zene szűrődik ki a nagy vasajtó mögül. Kérdőn nézek Samre és Bretre, akik csak mosolyogva húzogatják a vállukat. Hát én már tényleg semmit nem értek. Főleg mikor bemegyek. Egy tucat férfi, igen férfi, a szó legnemesebb értelmében férfiak táncolnak és szórakoznak. Oké, hogy már elég későre jár az idő de mi a bánatot buliznak ezek itt? Mondanom sem kell a látvány fergeteges, az összes bajomat elfelejtem, ahogy az izmos férfitestek elszórva a nagyobbacska helységben rázzák magukat itallal a kezükben. A röhögés feltör belőlem és nem is akar csillapodni. Bret próbálja elmagyarázni mi a helyzet, és mi miért történik, de két rét görnyedve röhögök és semmit nem értek abból amit mond!

-Rea, hallod-röhög ő is-A szülinapom miatt vannak itt, lassan jönnek a többiek is. Reggel meg eligazítás. Addig is érezd jól magad, de legyél mellettem, ők a kollégáim, de sosem lehet tudni.

-Ühüm.-kortyolok bele egy üveg pezsgőbe és gurítom le a tequilámat, ha már a kezembe nyomták. -Jó!-nézek mélyen a szemébe , jelezve , hogy értettem és ezúttal szót fogadok. Még mindig haragszok a pofonért és a viselkedéséért, de most , hogy kiderült szülinapos, nem akarom tovább hergelni, majd holnap!

-Bret, miért repülünk ide ilyen hamar, ha csak holnap lesz eligazítás:-rajzolok macskakörmöket a levegőbe és kérdezem meg azt ami már percek óta motoszkál a picinyke agyamban.

-Mert mára kaptunk repülési engedélyt, és jön majd valaki akit be szeretnék neked mutatni!

-Kicsoda?-kérdezem meglepődve!

-A feleségem!-ahogy mosolyog, ahogy lenézően néz rám, szívem szerint meg tudnám ölni. A szívemet mintha vasmarkok szorítanák. A könnyek gyűlnek a szememben, de nem engedek nekik utat, hosszas szempilla rebegtetésbe kezdek, nehogy kicsorduljanak. Egy világ omlik bennem össze. Na nem azért mert szerelembe estem, de végre kezdtem volna nyitni felé. Tudtam, hogy hibát követek el, na de ekkorát már megint?

Szokásomhoz híven, az alkoholhoz menekülök és összeismerkedem a Fiukkal. Iszogatunk és táncolunk. Idő közben sok lány is érkezik, de valahogy mindegyik féltékenyen méreget. Hát van is miért kicsikéim. Aztán egyszer csak csönd lesz és mindenki egyfelé összpontosít, én tovább viháncolva fordulok arra, de mikor meglátom az ajtóban álló nőt még lejjebb szeretnék süllyedni a föld alá. Egyszerre leszek szomorú és dühös, talán  féltékeny , na de nem a nőre akit Bret ölel, hanem Bretre.