11. fejezet

 Kicsit késve, de megérkezett. Jó olvasást. Csók

Jud

A következő órák várakozása már lassan kezd megőrjíteni. Mindenki körülöttem telefonál, információkat gyűjt, majd rohangál, hogy hogyan is tovább. Elegem van, Fáradt vagyok és semmi kedvem nincs tovább bujkálni. 

Sajnos muszáj! Feltettem az életemet valami mellé, ezért ezt végig is fogom vinni. Hiszek abban, ha kitartok és küzdök, akkor elérem amit akarok. Tudom, néha nem a megfelelő eszközöket használom.

Elnézem magam körül ezt a pár embert és rájövök. Tényleg más vagyok mint ők. Eddig próbáltam elvegyülni a por nép között, ellenben be kell valljam most már magamnak is, hogy nem mehet ez így tovább. Fel kell végre vállaljam önmagam és azt amiért harcolok. Különben a semmibe vész majd minden. be kell, hogy mutassam az igazi Reát a világnak és természetesen magamnak is. Nincs senki, aki végre meggátoljon benne, hogy az legyek aki vagyok, vagy aki lenni szeretnék.

A pénzem meg van, a tudásom meg van és nem függők már egy állami szervezettől sem. Azt tehetek amit akarok. Amit a szívem diktál.És én már tudom mit akarok. Meg akarom csinálni a gyógyszert. Még ha bele pusztulok is és meg akarom gyógyítani a beteg embereket. Meg akarom menteni az életüket. Az övékét és családjaikét is! Jól akarok cselekedni. Erős akarok lenni,de élni is akarok.

Egy utolsó gondolatmenetet végig pörgetek az agyamon. Majd hirtelen ötlettől vezérelve, felpattanok! Miért is ne kezdhetném én el az új életemet most azonnal? Így van, most azonnal nekilátok a dolgomnak. Dolgozni akarok, nem pedig itt nyaldosni a sebeimet elzárva a külvilágtól.

-Steve, Mr. Hardy!Kérem jöjjenek be!.-szólok ki a nappaliban telefonálgató tömegbe. 

-Igen.-lépnek be mindketten és meglepődve tapasztalják, hogy nyoma sincs az összetört Reának, aki még órákkal ezelőtt is csak magába roskadva ült az ágy szélén és ennek hangot is adnak. 

-Mi történt veled?.-kérdezi Steve-Olyan más vagy!

-Nincs semmi baj! Döntöttem.-nézek hol egyikre, hol másikra.-Dolgozni akarok, most azonnal! Vagy szereznek nekem egy labort még a mai nap folyamán, vagy megoldom én. Nem érdekel Bret és a CIA sem. A védelmem a maguk feladata lesz Mr. Hardy és természetesen nem kérem ingyen. Ideje lenne leülnünk üzletről beszélni. Mert gondolom maga sem a két szép szememért őriz ennyire. Steve, te is találd ki mennyi az ára, annak, hogy itt vagy és ne gyere nekem a barátok vagyunk szöveggel. Már nem veszem be. Mindennek és mindenkinek meg van a maga ára.

-Rea, akkor hívom az ügyvédeimet és tárgyalunk, én csak azért nem hoztam..-szabadkozna Mr. Hardy

-Ne! Kérem, ne szabadkozzon! Intézkedjen. És szeretnék részletes jelentést kérni, a telefonálgatásokkal kapcsolatban , illetve minden információról. Abban a pillanatban , amint megtudom, kihagytak valamiből mindenki repül!

-Rendben! Akkor én most magatokra is hagylak titeket.-Mr. Hardy el is vonult , hogy tegye a dolgát.

-A telefonod tiszta, Bretet sikerült kiiktatnia az FBI-nak, de sajnos Sam még mindig rád vadászik, bár nem biztos , hogy munkaköri kötelezettségből.-Steven most először látok átfutni olyan érzelmeket, amiket eddig nem láttam. Úgy húzza a száját, mintha féltékeny lenne. Hangot is adok a kételyeimek, de bár ne tenném.

-Féltékeny vagy?

-Igen!-a fejét lehajtva a szőnyeget pásztázza a lába előtt. Nem értem, hát itt mindenki csak egy két lábon járó pinabubus.

-Steve, már annak idején megbeszéltük, hogy én nem akarok egy újabb trófeád lenni. Ezért nem mentem bele már akkor sem a dologba.-sóhajtok fel. Nem akarom megbántani, de nincs szükségem több csalódásra.

-Nem olyan vagyok, de olyannak kellett mutatnom magam, ahhoz, hogy be tudjak épülni. Ki adták milyennek kell lennem. Rea, be kell valljam sajnos nem ismersz. Én csak egy esélyt kérek!-A szemei könyörögnek, mint valami ijedt kisgyerek, de én most nem futhatok bele semmi olyanba, ami eltéríthetne az utamról! A munkáról!

-Steve, én most nem tudok erre mit mondani, döntöttem az imént , hogy milyen úton akarok haladni, és sajnos abba csak mint barát férsz bele. Sőt, nem akarok magamhoz engedni senkit. Csak azt tudom most nyújtani, amit te kínáltál eddig. Nem állítom, hogy nem vagy vonzó, de érzelmet nem tudok most vinni semmibe, csak a munkámba.

Steve szó nélkül kullog el a szobámból. Én elintézek a pénzügyeimmel kapcsolatban pár telefont, majd úgy döntök ideje ennem és fürödnöm, majd végül végre embert faragnom magamból.Így is teszek, némi ételrendelés után egyenesen a fürdőbe veszem az irányt és gondosan megmosakszom, megcsinálom a hajam, dobok fel egy laza sminket, felveszek egy egyszerű farmert egy trikóval, majd az irataimmal és alaptopommal az asztalhoz telepedve fogyasztom el a pincér által felhozott ételt és közben dolgozom. 

A képleteimből a telefonom csörömpölése zökkent ki, a kijelzőre nézve veszem csak észre, hogy elment az idő, már éjszaka van, nem baj, nagyon sokat haladtam.

-Halló.-szólok bele kissé félve, majd ahogy Steveék mondták, elindítom a felvételt, mivel sose tudni ki akar zaklatni. A készülékben van egy jelzavaró is, hogy ne tudják bemérni a tartózkodási helyemet.

-Szia gyönyörűm!

Amint meghallom a negédes hangot a harag ,a düh keveredik az ereimben az új Reával. Legszívesebben lecsapnám mint a taxiórát, de rájöttem, mi a legnagyobb fegyverem velük szemben. Egyetlen egy dolognak nem tudnak ellen állni, illetve kettőnek. A gyógyszeremnek, ami még ugye nincs kész és Nekem!