6.fejezet

 Köszönöm a hozzászólásokat. Kesha Judit, igazán örülök, hogy elégedettek vagytok! Íme a folytatás!






A finomkodás most sem jellemző ránk. A csókunk vad és intenzív. Egy picit talán dühös is, de én nem bánom. Tetszik ahogy a hajamba markol, tetszik, hogy barangol a testemen. Élvezem, hogy kendőzetlenül, adja a tudtomra mire vágyik. A fülemhez hajolva suttogja bele, hogy élvezni akar a számba, mert, hogy fantasztikusan csinálom. Először kicsit pironkodok, de végül én is kérés nélkül adom a tudtára saját vágyaimat.A kérés hasonló, egyszerűen eszméletlen amit a kezével és a nyelvével művel rajtam. Bennem!

Összesimulva egymással ellentétesen ténykedünk az ágyon, hangos kéjes nyögések hagyják el a számat, de ami meglep, ő sem rest kiereszteni a hangját. Teljesen feltüzel vele, ahogy nyög, illetve inkább morog.Az a nemű férfiasság ami belőle árad már elegendő lenne egy orgazmushoz, ami amúgy sem várat már magára. Hirtelen önt el a forróság mindkettőnket.

Ismét nem hagyja , hogy megnyugodjon a testem, vad és erőszakos mozdulatokkal feszíti szét a lábaimat, hogy közéjük furakodjon.Fogalmam sincs mikor és hogyan, de a vibrátorom a kezében van. A francba, most ezt miért kell neki, olyan piros vagyok mint a paprika szégyenemben, bár én magam sem tudom, hogy mit szégyenlek rajta. Egyedül álló fiatal nő vagyok és igen van vibrátorom és nem félek használni. Hát ez most kurva viccesen hangzik!Fel is nevetek, amit ő csak az öröm jelének vesz. Nem érzi rajtam a pillanatnyi feszültséget és szégyent. Mozgásba is lendíti, kedvenc kis pajtásomat és miközben ő furakodik belém, csiklómat izgatja vele.



Az adrenalint sikeresen kivezettem a testemből, de úgy látszik Bretbe , mert amint a  fürdőből kijövök belém köt.

-Mindenkivel ilyen hamar összebarátkozol?- rajzol idézőjeleket a levegőbe.

Mi? Ezt most , hogy érti? Először értetlenül bámulok rá! Ő viszont elég haragosan rám, amit végképp nem értek! Most mi a jó élet baja van ennek a faszkalapnak, Mert, hogy én már nem tudom követni az tuti! Egyszer csak leesik mire és hogyan értette. Hát anyukád, ezt megszívod! Tudok én szerelmes kislányt is játszani, de jéghercegnőt is. Sőt! Mától én leszek a megtestesült gonosz. Átkozni fogja azt a napot mikor csicskának állt!


-Ja.-ennyi, egy mosoly és egy vállrándítás, majd fenékrisza és már seperc alatt ott sem vagyok.


-Magyarán szólva semmit nem tanultál az életedből. Kurválkodsz. Csak most nem ételél és megélhetésért, hanem unalomból!


Hogy az a jó édes..... 




-Tessék?-kérdezem higgadtan. Higgadtan a nagy ló pikulát, belül üvöltök. Tudtam, hogy nem szabadott volna elmondanom neki az életemet, tudtam,,hogy vissza fog élni vele. Hihetetlen,és még ő akar vigyázni rám, amikor minden percben azt várja mikor lökhet rajtam egyet a szakadék felé. Eszméletlen.


-Rea, most is megjátszod a nyugodt kislányt! Add ki magadból!- Csak tudnám ő mitől ilyen biztos magában.

Óvatosan és lassan közelítek felé, nem akarom, hogy elhúzódjon különben, nem fog sikerülni a visszavágóm. Igaz, hogy nagyon magabiztos, de a gyenge pontját már tudom. Mint minden férfinak neki is a farka az! Nem is csalódóm. Hozzásimulok, a kezemet óvatosan húzom végig a mellkasán egészen az ágyékáig. Ott aztán őrjítően lassú simogatásba kezdek. Nemesebb része azonnal a tudtomra adja, hogy kíván és akkor én megadom a kegyelemdöfést.


-Már kiadtam magamból mindent.-mosolygok-mostantól, pedig hálás lennék ha a munkádra koncentrálnál, ugyanis nekem dolgoznom kell. Szeretnék beszélni valakivel, aki el tudja mondani, mi is most az ábra. Ugyanis, honnan tudjam, hogy te ki vagy? Honnan tudjam, hogy te nem Stevevel vagy?Honnan tudjam Steve nem e csak engem akart megvédeni? Nem sokra emlékszek, de még az is lehet nem rám fogta a fegyvert hanem rád, hiszen valahol mögöttem lehettél, mert elütötted előlem a puskát. Semmit nem tudok, de tudni akarom! Most! Van fél órád, addig én összepakolom a jegyzeteimet, iszok egy kávét és indulhatunk is. Nem érdekel hova , de labor legyen! Ja és szükségem van a főnöködre és az enyémre is! Intézkedj!

A szobám felé indulok, büszkén és kecsesen, tudom, hogy másodpercek töredéke alatt robbanni fog, és a dühe őrült erővel fog rám vetődni, de nem érdekel. Elegem van abból, hogy hülyének néz.

-Gyere ide!-kiállt utánam fenyegetve.

Pont leszarom, hogy ő mit akar. Most az a lényeg, hogy végre magyarázza már el nekem valaki , mi a fészkes fene folyik itt mert menten eldobom a maradék agyam , azt meg remélem a tudásom miatt már tán csak nem akarja senki. Így bízva abban, hogy érek valamit és nem bánthat ismét dacolok vele. Összepakolok magamnak egy táskába pár ruhát, fehérnemű és egy két kényelmes cucc, na meg persze egy pár merészebb darab is. Soha nem tudhatom, hogy milyen helyzetbe kerülők. Vannak bizonyos helyzetek, amik megkövetelik a szexi rucit.

-Azt, mondtam Állj meg!-üvölt az arcomba. A feje tiszta vörös az idegtől. De nem érdekel, kirántom magam a szorításából és szó nélkül folytatom amit eddig. Pakolok! Dúl -fúl, jön -megy, közben szitkokat szór rám.

-Te, egy hülye picsa vagy, aki világ életében másokon élősködött. Semmit nem érsz!-köpi felém a szavakat.
Őszintén kezd felmenni bennem a pumpa, de ha el akarok érni valamit is nála, most higgadtnak kell maradnom.

-Nem érdekel, mit gondolsz rólam, és tudtommal a munkaköri leírásod sem az, hogy engem elemez és jellemezz! Szóval, szeretnélek megkérni, hogy vegyél vissza, nem vagy a pasim, nem vagy még csak a szeretőm sem. Végezd a munkád és tedd ami a dolgod! Én is azt teszem. Úgyhogy most telt le a fél óra, indulnék. Veled vagy nélküled, de megyek! Nem érdekel ha lelőnek, nem érdekel ha megkínoznak. Úgy is téged hibáztatnának ha velem történne valami. Nekem meg az untig elég, hogy még a halálommal, vagy akárcsak az eltűnésemmel is, de bosszanthatlak!


-Jézusom, hát te tényleg hülye vagy. Nem mehetsz ki a lakásból. Ide fognak jönni. Egyedül kevés vagyok, hogy kivigyelek! Hát nem érted még mindig?-már megint kiabál. A faszom tele van a kiabálással. Kész eldurran az agyam, az elmémet elborítja a jótékony lila köd és már üvöltök is.


-Leszarom , hogy mihez értesz, old meg, de én most innen kimegyek. Most legyél kemény legény és old meg! Old Meg!-üvöltöm utoljára.


Elindulok az ajtóhoz, már a cipőmet veszem amikor lehajtott fejjel, meghunyászkodva közelít felém. Felegyenesedek, leveszem a kabátom a fogasról, de megfogja a karomat. Óvatosan, gyengéden. Nyoma sincs az előbbi állatias viselkedése. Baszki, és még én gondolom magamról , hogy skizofrén vagyok. Hát akkor Ő micsoda. Klinikai eset az tuti. Miért? Istenem miért büntetsz egy ilyen jóképű elmebeteggel. 


Settenkedve simul hozzám, karjaival védelmezően ölel, persze hiába próbálok zordul nézni, a testem elárul a lábam beleremeg, ahogy a fejét a vállamra teszi. Szó szerint bele bújik az ölelésembe, mert persze önkéntelenül is, de vissza ölelem . Egyetlen egy dologgal viszont nem számol, a háta mögötti tükörrel. Amint meglátom, hogy száját cinikusan elhúzza eldurran az agyam. A térdemet finoman és nőiesen emelem meg, hogy azt higgye izgatom ám egy váratlan pillanatban ismét meglendítem és teljes erőből tökön térdelem. Fájdalomtól eltorzult arccal rogy a földre.

A tökömet, hogy még mindig ebben a szaros lakásban vagyok, most már sík idegesen. Nem hiszem el, hogy egy tetves doboz cigiért sem tudok lemenni, mikor már majd meghalok,hogy rágyújtsak. 

 Toporzékolni van kedvem!  

Elképzelem magam kívülről és hirtelen nem tudom , hogy sírjak vagy nevessek?
Meg akarnak ölni, több milliót ér a fejem, én meg itt hisztizek mint valami, ötéves!De hát, ha egyszer senki nem mond semmit. Nem tudom mi történik körülöttem. Nem én írányítok és ez zavar!

Zavar ez a kurva világ amiben élünk. Zavar, hogy emberek mit sem törödve másokkal, döntenek helyettünk. Zavar, hogy olyanok akarják megmondani ki legyek, aki azt sem tudják Ők kik is valójában. Eszméletlenül felháborít, hogy rendelkeznek feledtem, mintha valami tárgy lennék. Demokrácia? Lószart! Kit érdekel az én véleményem? Az, hogy én ki vagyok és mit akarok az huszadrangú dolog. Egy valami biztos! Ha nem hozol hasznot, nem kellesz senkinek! Hát én most kijelentem. Senkinek ,mától senkinek nem dolgozom. A magam ura leszek.

A mobilomért nyúlok bevonulok a szobámba és magamra zárom az ajtót. Nem érdekel Bret mit csinál, vagy hol van. Intézkedem én.

A vonal túlsó végén harmadik csengésre megszólal a hang.

-Igen Mr. Hardy irodája!

-Kapcsolja, Rea vagyok!


-Máris kisasszony!


-Mondjad!-jön végre az ismerős hang.


-Kell a pénzem!