12. fejezet

-Sam!.-próbálok úgy csinálni, mint aki meglepődik azon,hogy ő hív.

-Nem mondták neked, hogy udvariatlanság köszönés nélkül távozni!-kérdezi azon a bárgyú hangján.

-Elnézését kérem felség, de sürgős tennivalóm akadt.-úgy döntötök adom alá a lovat és eljátszom a tudatlan kis naiv, megmentésre szoruló libát.

-Sajnálom, hogy Bret kiakasztott. Ugye tudod, hogy mindenki téged keres! Áruld el nekem kivel és hol vagy, majd én megmentelek Stevetől!

Ezek szerint tudja kivel vagyok, csak azt nem , hogy hol!

-Sam, nem áll módomban, most találkozni veled, de örülök, hogy hívtál és hogy meg akarsz menteni. Sajnálom, de elutaztam.- a hangomban ott bujkál a közöny, de azért elég jól alakítom a szerepemet.

- Drága, hát kihagynál egy jó kis hancurt velem, muszáj bizonyítanom. Bret nem volt neked elég hidd el!

-Sam.-nevetek fel-amint a közeledben leszek hívlak!

Részemről lezártnak tekintem a témát, Sam még próbál meggyőzni, de nem sok esély van rá. Így hamarosan bontom a vonalat. Az órára pillantok, már majdnem reggel van. Ideje letusolni és kávézni, majd megkérdezni a fejleményekről a kintieket. Röpke húsz perc alatt embert varázsolok magamból és már intézem is a mai napi feladataimat.

Steve beszámol róla, hogy Sam és az FBI visszautazott Chicagóba mert azt hiszik ott vagyok, úgyhogy egyenlőre biztonságban vagyok. Halkan megjegyzem , hogy az FBI még itt van, mire megforgatja a szemét és nevetve közli, hogy ő úgy értette, hogy a csapat utazott, természetesen az FBI még mindig itt is van, de nincsenek rám állítva. Próbálnám megjegyezni, hogy akkor akár ki is mehetnék egy kicsit a levegőre, de  leint, hogy had mondja végig mit is intézett. Mr. Hardy este hétre jön az ügyvédekkel és a labor hétfőre készen is van, dolgozhatok!

Elégedetten nyugtázom, hogy nem tétlenkedtek az éjjel, vagyis nem csak én dolgoztam. Végre sikerül abban is megegyeznünk, hogy elmenjek futni, természetesen csak is kizárólag kísérettel, de nem bánom. Élvezem, ahogy a testemet elöntik az izzadságcseppek és a szívem a torkomban dobog, a pulzusom az egekben. A fülemben pörgős dallamok zenélnek, nem foglalkozok senkivel és semmivel, csak futok és futok. Az agyam teljesen kikapcsolom.

Hosszú órát töltök a parkban és kellemesen elfáradva esek be a hotelszoba ajtaján. Beszélgetek egy kicsit a srácokkal. Megtudom, hogy George nős és épp két hetes a kicsi lánya. Lucas pedig most készül megkérni a barátnője kezét. Öröm a srácokkal társalogni, de a gyomrom közbe szól, ők mivel már ettek nem csatlakoznak hozzám, így csak én rendelek magamnak kaját! Amíg az ételre várok letusolok és az íncsiklandozó illatok csalogatnak ki a fürdőből végre. A tatárbifsztek íze mámorítóan járja át az egész gyomromat. Szinte kipukkadok úgy jól lakok és végre érzem, hogy képes vagyok egy kicsit kikapcsolni.

Felvigyázóimnak szólok, hogy ne zavarjanak , mert pihenek és már be is fészkelem magamat a kis szobámba. Mondjuk kicsinek nem mondható, mert egy  kis iroda és egy abból nyíló hálószoba, na meg persze a fürdő  minden csak nem picike. A plazma tv a falra szerelve szinte hívogat. El is kezdek keresni egy jobb filmet, hogy végre kialudjam magamat. Bekapcsolok valami harcos baszós filmet és a hatalmas francia ágyba vetem magamat. Szerintem már a Columbia pictures feliratnál alszom is!

A szempilláim meg megremegnek és a takaró melege miatt a tarkómon csurom vizes a hajam. Érzékelem a körülöttem lévő zajokat, de nincs kedvem kinyitni a szememet. Jól esik egy kicsit még magam lenni. A lelkem kezd egy kicsit magára találni. Érzem, hogy jó útra léptem és ezen el is mosolygok. Az erő szinte átjárja a lényem minden porcikáját. Bár a filozófiám nem változott, ahogy lassan kinyitom a szemem és  ránézek a telefonomra rá kell jöjjek piszkosul mocskos világban élünk. 

Miért éheznek emberek a világban, amikor valahol több tonna ételt dobnak ki? Miért nincs víz több ezer ember otthonában, miért nincs sok embernek hajléka, amikor a városokban üresen tátongó épületek sokasága roskadozik az idő fog alatt! Miért nincsenek a javak egyenlően felosztva?Ki találta ki, hogy az irodában ülő, körmét lakozó titkárnő többet keressen, mint az aki mondjuk a fagyos télben mások szemetét hordja a telepekre, hogy ne egyen meg minket a kosz és a piszok? Persze, mondhatnánk azért kap többet az értelmiségi, mert többet költ tanulmányokra a diákévei alatt. Hát szerintem ez baromság. Eleve már csak azért lesz értelmiségi mert megteheti.

Ahogy a szemem visszasiklik az imént érkezett üzenetre rögtön válaszolok is. Egy régi egyetemista társam üzent, a lánya beteg és nincs pénzük műtétre, kérte tudok e segíteni. Igen, azt hiszem tudok! Egy remek lehetőség, hogy lassan kipróbáljuk végre azt amit megalkottam!