10. fejezet/teljes/

A szoba forogni kezdett velem, Emma látványa letaglózott, az oké, hogy Bretnek azt mondtam, hogy az előrébb jutás lehetősége csábított abba a kapcsolatba, de azért több évi együttlét után akaratlanul is kialakult köztünk a szerelem. Sőt amikor végre én voltam szerelmes akkor hagyott el. Ezek szerint Brettért. Hát mit ne mondjak jól döntött én már csak tudom.

-Szia Rea!.-úgy jön felém mint egy díva. A szívem hevesebben dobog, na nem a szerelem miatt, a düh ami az ereimben fortyog, kifolyni készül. Basszus, most légy okos Rea és hagyd a picsába, menj el innen A hangok a fejemben, folyton csak azt ismétlik, Menj fuss és vissza se nézz, De most nem hátrálhatok meg. Már csak azért sem , mert kint egy egész világ esküdött ellenem.

-Szia Emm.-hangom fagyos és magabiztos.

-Látom nem lepődtél meg.

-Nem, miért kellene? Tegnap még azt sem gondoltam volna, hogy a fél világ ki akar nyírni! Akkor azon miért lepődjek meg, hogy Bret, aki a testőröm elhozza a bulijára a feleségét? Inkább azon kéne meglepődnöm, hogy buli van, miközben rám vagy féltucat őrült vadászik odakint!

-Feleségét.-hangosan kacag fel, mintha valami nagyon jó viccet mondtam volna, majd Brethez fordul.-Hazug disznó, az egyszeri alkalom volt, akció közben, muszáj volt! Azóta ezzel hencegsz?-néz rám mosolyogva, nekem meg elönti a szar az agyamat. Az elmúlt két nap mást se csináltak velem, mint ide oda cipeltek, piszkáltak és aláztak. Két nap alatt felfordult az életem. A legjobb haverom majdnem kinyírt, , Bret meg holmi tréfából még a lelkemet is összetépi. Elég volt. Kihasználva az alkalmat , amíg ők jól mulatnak rajtam észrevétlenül kisurranok. A liftben megnyomom a földszint gombot és már ott sem vagyok!

Az utcára kiérve kicsit meglepődőm. Az épület nincs megjelölve, hogy mondjuk FBI , vagy valami és hát kifele se nagyon kérdezték meg tőlem, hova készülök. Megrántom a vállam és taxiba ülök. A reptér felé ráérek kitalálni, hogy mit is csináljak. Eszembe jut Mr Hardy így már tárcsázom is.

-Itt Rea. Lehet még?-kérdezem a telefonba sürgetően.

-Igen, lehet. Szia Rea.

-Mr. Hardy, őszinte leszek, marha nagy szarban vagyok, de gondolom sejti miért ezért ezt nem ecsetelném, valaki, aki FBI ügynöknek adta ki magát ide hozott Washingtonba , de én bizonyos okok miatt megléptem. Szeretném tudni, hogy ki, illetve kik is ők. Illetve most a reptérre tartok, de nem biztos, hogy jó ötlet egyedül császkálnom. Mit tegyek?-mire a mondandóm végére értek ráz a zokogás, de egyszerűen a kétségbeeséstől, már nem tudok normálisan gondolkodni.

-Rea, nyugodjon meg, azonnal menjen egy szállodába, de még véletlenül se valami kis lepukkant motelbe. Hívjon fel ha bejelentkezett, oda megyek a csapattal!

-Köszönöm-hüppögöm

Mr. Hardy az egyetemen a professzorom volt, gyakorlatilag ő fedezte fel a bennem rejlő tehetséget és nem mellesleg ő annak a bizonyos gyógyszercégnek a valódi tulajdonosa. Amiről szerintem senki nem is tud. Ő javasolta a NASA-s csoporttársamnak, hogy engem keressen meg és ő volt az aki megszervezte, hogy kikerülve a NASA-val a közvetlen kapcsolatot végre jelentősebb vagyonra tegyek szert. Én is és ő is. Ezért gyakorlatilag úgy tekintek rá mint az apámra!Mindig a gondomat viselte és most már igazából üzleti kapcsolatban is vagyunk ugyebár egymással. Nagyon diszkrét kapcsolatban. A személyes találkozásokat mellőztük is, mindig valamilyen alkalmazottal egyeztettük a megbeszélni valóinkat illetve telefonon.

A hotelba érve azonnal bejelentkezem, megkérem a recepciós lányt, hogy ha jönnének hozzám jelezze telefonon, majd a szobába vonulva értesítem a professzort, hogy hol is vagyok. Amíg várakozom eszembe jut milyen kis ügyes vagyok és még gondolatban hátba is veregetem magam, hogy a válltáskám és a kézitáskámat felkapva rohantam ki az épületből, így most a jegyzeteim is és a ruháim is nálam vannak. gyorsan letusolok és várok.Nem sok idő telik el mire megszólal a szobában a telefon.

-Hölgyem, van itt négy úr akik önhöz jöttek, felengedhetem őket. Mr. Hardy az egyikük.

-Természetesen köszönöm.

Mire a telefont a helyére teszem és kikászálódok az ágyból hallom is, hogy kopognak. Szélesre tárom az ajtót és beinvitálom az urakat. Mr. Hardytól nem sokat látok a többi pasasból, de ha vele vannak csak nincs baj. Ám mikor az ajtó bezárul nem várt személy néz velem szembe. A rémülettől a testem felmondja a szolgálatot és valami támaszt keresve magamnak hátrálni kezdek. Rettegek, a félelem a szemembe könnyeket szül és csak halkan tudok suttogni.

-Steve?!......erőtlenül rogyok le a földre, a rettegés ami a testemben villámként cikázik légszomjat okoz, a kezeim meg-megremegnek. Ahogy Steve fölém hajol, próbálnék hátrahökkenni, de nem tudok. Nincs erőm.


-Rea, ne félj, nem akarlak bántani. Soha nem tudnálak bántani.-nyugtatólag simogatja meg a karomat. Az érintésétől kiráz a hideg. Csak némán hallgatom, ahogy beszél hozzám.

-Rea, Bret kiderült kettős ügynök. A CIA-nak dolgozik, ők építették be az FBI-hoz, akár csak Emmát. Nem véletlenül botlottál belém miután Szakítottatok a csajjal. Hallod Rea, nem én vagyok az ellenség.


Nem tudom miért, de éreztem , hogy ez így van. Nem akartam elhinni, hogy Steve képes lenne bántani, egyszerűen csak azt tudom, hogy kell nekem, szükségem van most egy barátra mert már végképp össze vagyok zavarodva. Emma, Bret, Sam és mindenki ellenem van. Kiderül, hogy több éve a nyomomba vannak, irányítják az életemet. Mindazon által sajnos már benne se merek bízni. Vajon kiben bízhatnék? Szükségem lenne egy emberre akinek a vállán kisírhatnám magam. Szükségem lenne egy támaszra, de rá kell, hogy jöjjek. Egyedül vagyok!!


Hallom, ahogy Steve és Mr. Hardy beszélnek hozzám. Érzem, hogy a két másik fickó megemel és vinni kezdenek. Már nem hadakozok, már nem érdekel, hogy hova visznek. Egyedül vagyok és nem érdekel senki és semmi.





Hosszú órák telnek el azzal, hogy rakosgatom magamban össze a darabkákat! És összegzek!


Emma Magyarországon azért került a képbe, mert már a középiskolában is kitűnő eredményeket végeztem, ezek szerint gyakorlatilag levadásztak és felhizlalták a tudásomat, mint valami haszonállatot, majd mikor látszólagosan csődöt mondtam Emma kiszeretett belőlem. Én viszont pont akkor hoztam az áttörést, ezért gyorsan kellett valaki, személy szerint Bert, az életembe,  hogy nyomon tudjanak követni. Stevet viszont a professzorom állította rám, hogy vigyázzon az életemre és mellettem legyen. Képtelenség az egész, de sajnos igaz!


-Jobban vagy? Bejöhetek?-lépep be Steve az ajtón.
Most veszem csak észre, hogy a szobámba vagyok.

-Gyere!-sóhajtom lemondóan. -Nekem már úgy is mindegy!

-Ne mond ezt! Hidd el tudom, hogy most nehéz, és senkibe nem mersz bízni, de bíznod kell bennem. Szeretlek, az első pillanattól fogva te kis lökött.


-Steve én már semmit nem tudok, de megpróbálok bízni benned! Mr. Hardy tudom, hogy jót akar. Benne bízom. Te viszont szerezd vissza a bizalmamat.Annyit adhatok, hogy hagyom hogy bizonyíts!