5. fejezet

Köszönöm a sok hozzá szólást. Tina Judit, Kesha ,Dicta! Íme a folytatás! Képet nem kaptok, a fantáziátokra bízom, kinek a bőrébe bújtatjátok a szereplőket.
Jud

 A kanapén ülve Bret ölében kedvenc könyvem egy részlete jut az eszembe:

"Az emberek tudják, hogy a reklámokban gyakran hazudnak nekik. Az emberek tudják, hogy a politikában gyakran hazudnak nekik. Az emberek tudják, hogy a világban tengernyi hazugság van. Ám az emberek gondolkodás nélkül , vakon elhisznek mindent, amit úgy adnak elő, hogy" tudományos tény". A régi időkben, ha egy állítást Istentől vagy a szellemektől eredeztettek, az emberek vakon elhitték. Ma a "tudományos tény" a mindenek felet álló tekintélyérv. Az emberek nem tudják, hogy néha az is hazugság amihez hozzáteszik, hogy "tudományos tény". Itt az ideje, hogy megtudják!"/Duncan Shelly-Az elme gyilkosai/

Az éjszakától már előre rettegek. Bret nagy nehezen belém erőltet egy szendvicset, majd az asztalhoz ültet.Látom a tekintetén, hogy most kérdez feleleket kell játszanunk. A gondolattól, hogy beszélnem kell, máris eluralkodik rajtam a pánik, a szememet ellepik a fátyolkönnyek és látni se látok már.

-Muszáj, hogy beszéljünk! Nem tudlak megvédeni, ha nem mondasz el nekem dolgokat.-hangja határozott, kicsit parancsoló, de mégis kedves. Hálás vagyok , hogy most nem piszkál.Istenem, hogy mondjam el neki ki vagyok és honnan jöttem, én magam is szégyellem, ha tudni fogja, honnan indultam még inkább senkinek fog tartani.

Csak egy bólintással jelzem, hogy igaza van, beszélnünk kell. Várom, hogy kérdezzen, közben őt nézem. Deres halántéka és borostája csak még férfiasabbá teszi. Magas kidolgozott alakja viszont könnyed léptekkel mozog a konyhámban. Charme-os! Igen, ez a leghelyesebb kifejezés rá. Barna szemei megállapodnak doboló ujjaimon, melyekre ráhelyezi sajátjait, amik kicsit érdesek , gondolom valamikor kétkezi munkát végzett. Ahogy nézem arcán a mély barázdákat, meglepődöm, eddig nem is vettem őket észre. Hány éves lehet?

-45.-jön a határozott válasz. Jesszusom, basszus, ezt hangosan is kimondtam? Vajon mit mondtam még ki, remélem az előtte lévő kis monológomat, amit magammal folytattam nem hallotta!

-Hol születtél?-jön az első kérdés.


Jézusom, most komolyan, milyen bugyi van rajtam az is érdekelni fogja? Bár azt mondjuk nem bánnám. A tegnapi adrenalinom, valahogy nem múlt el a sírással, és a kiabálással. Valahogy le kéne vezetnem. Rea, az anyádat, már megint hol jár az eszed! Koncentrálj!

-Magyarországon születtem .  A szüleimet elvesztettem és magamnak kellett eltartanom magamat.Rengeteget dolgoztam, de nem nagyon tudtam kijönni a pénzemből. Főiskolára nem nagyon tellett Jaj, Rea, csak a nagyját amit nagyon muszáj! A lényeg, hogy mindig is orvos akartam lenni , mindig érdekelt más problémája. Egy hétvégi buliban összeismerkedtem egy lánnyal, elkezdtünk bulizni, fizette az italomat, beszélgettünk. Először nem nagyon értettem mit akar tőlem, de az este végére kiderült. Tetszem neki. Mivel elég részegek voltunk nem nagyon kellett engem sem az asztal körül kergetni. Soha előtte nem volt ilyen kapcsolatom , mármint, hogy azonos neművel, megjegyzem azóta sem. A lényeg, hogy ő amerikai volt, nála töltöttem az éjszakát. Másnap felajánlotta, hogy menjek vele, állja a költségeimet. Először megrémültem, de aztán úgy voltam vele, lesz ami lesz. Az angolommal nem volt gond, hiszen azért a középiskolában megszereztem egy középfokú nyelvvizsgát ezért igent mondtam. Így kerültem az államokba. Hihetetlen, de Emma apja a sajátjaként kezelt, fizette a tanulmányaimat, a lakásomat. Mindent. Aztán Emma egyszer csak szerelmes lett valaki másba. Én akkor voltam utolsó éves az egyetemen. Akkor már tagja voltam a kutatólabor csapatának, akkor fedeztem fel az első lépését annak a szernek amit, még ma is próbálok tökéletesíteni. Elhagyott és az utcára kerültem. Illetve nem, mert  a lakás amit az apjától kaptam az enyém maradhatott.Onnantól fogva soha többet nem bíztam a nőkben, kerültem is őket. Bár hozzá teszem Emma alatt is inkább a pasikhoz vonzódtam, de a megélhetésem és az álmaim fontosabbak voltak a nemi identitásomnál.

Ide költöztem az egyetem elvégzése után, miután ott kiderült , hogy mit is találtam fel. Bedugtak egy állami laborba és hagyták, hogy kutassak tovább. Három évig ezért kaptam a fizetésem! Nem csináltam semmit, Nem jutottam egyről a kettőre, mert a felszereléseket viszont megvonták tőlem. Valószínű nem akarták, hogy előrébb jussak. Aztán, pár hónapja, sikerült egy kis előrelépést tennem. Illetve nem kicsit hanem nagyot, mert rájöttem, ha keresztbe párosítom a kromoszómákat, és még azokat is duplázom....


-Állj, Rea ne haragudj, de ezt úgy sem értem, és amúgy sem beszélhetsz róla, ezt hagyd ki, és úgy folytasd kérlek.

-Jó, bocsánat!Szóval, Pár hónapja végre sikerült. Megalkottam egy gyógyszert, ami még nem tökéletes, de már most meg képes állítani bármilyen negatív folyamatot a testedben. Most már csak a redukálása folyik, ami azt jelenti. .....Jaj, azok a boci szemek, igen tudom nem mondhatom, de ha egyszer olyan édesen néz, mint akit tényleg érdekel a munkám. Az első pasi, aki legalább úgy csinál mintha értené.
Elnézést. Szóval még pontosítani kell, hogy mindig csak az adott problémát kezelje.

-És mikor ismerted meg Stevet?

-Stevebe szó szerint belebotlottam, Nagyon magam alatt voltam ezért a beköltözésem estéjén elmentem inni egy bárba. Ott ismertem meg. Le se szállt rólam egész este, minden áron meg akart dönteni, de nem hagytam magam, aztán egyszer csak barátok lettünk. Jött magától. -A végére már a torkomat szorongatja a sírás, a legjobb barátom egy gyilkos! És nem mellesleg rám pályázik.- Utólag visszagondolva értem minden egyes mozdulatának és tettének a jelentőségét. Naiv voltam, fogalmam sem volt, hogy ekkora dolog birtokába fogok jutni. nem is hittem önmagamban. Az az ironikus, hogy én három éve még nem gondoltam volna, hogy valaha is befejezem ezt a kutatást, vagy, hogy ilyen szintig eljutok vele. Mégis idegenek, drogbárók, orvosok, gyógyászati cégek, már akkor kémeket állítottak rám. Pusztán az egyetemen elért eredményem alapján. És még én hittem hogy van önbizalmam.

-Rea, nem lesz könnyű, de ismét új életet kell kezdened. Eddig nem voltál olyan állapotban, hogy megbeszéljük, de el kell mondjak neked bizonyos információkat és utasításokat. Először is. Az FBI laborjában fogsz tovább dolgozni. A Nevadaiban!

Most komolyan, kezd olyan érzésem lenni, mintha az X-aktákba lennék. Nevada? Ötvenegyes körzet. Akaratlanul is, de felnevetek!

-Mit nevetsz?-értetlenül néz rám.


-Hát, szerinted! Nevada! Ötvenegyes körzet, X-Akták? Dereng már?


-Lökött vagy! Hogy vagy képes nevetni?

-Tegnap óta túlteng bennem az adrenalin. Nem futottam és még sokkot is kaptam. Sehogy sem tudom levezetni. Illetve tudnám, de az most nem lenne helyes, bár ha jobban belegondolok, akkor nem hiszem , hogy gondot okozna estőrömnek egy kis ágytorna, így célzatos szempilla rebegtetésbe kezdek hátha veszi a lapot! Veszi!!

-Hogy tudsz most erre gondolni? Idegesen felpattan, elkezdi sorolni, hogy mit mikor kell elrendeznünk, hova kell mennünk, ki fogja őt váltani. Őszintén ki nem szarja le. Olyan férfias a hangja, semmi másra nem tudok gondolni, csak arra hogy a testem , hogyan is reagál az ő kis játékaira.
Szép lassan állok fel, a sok sírástól és a sokktól nem sok erőm van, de majd ő feltölt. Óvatosan érintem meg a vállánál, nehogy megijesszem , mivel háttal áll nekem. A konyhapultba kapaszkodik és mélyeket lélegzik. Gondolom nyugtatja magát.


Hirtelen szembe fordul velem, ajakammal vadul kapok az övé után, hogy végre levezethessem a bennem rejlő adrenalin löketet.