4. fejezet

Először is szeretném a két kommentelőmnek megköszönni a hozzászólást. Kértétek a folytatást, hát Tina, Judit  íme a folytatás!

Reggel, nagyon korán ébredtem.Ügyeletes testőröm, a konyhában áll egy szál alsónadrágban és épp próbálja nem tönkretenni a kávéfőzőmet.Muszáj nevetnem rajta, ahogy szerencsétlenkedik, persze látom a szeme sarkából engem figyel, így még véletlenül sem lepem meg kuncogásommal.Valamiért nagyon jó kedvű vagyok.  Na vajon miért te hülye, ilyen kefélés után, még a frigidek egyesületének elnöke is vigyorogna.

-Jó reggelt.-köszönt morcosan. Nekem viszont nevethetnékem támad az arcát látva.-Nem röhög , együtt érez, és segít kávét főzni, csap rá a fenekemre. Hohó, ez nekem sok, a piros lámpa ezerrel villog az agyamban.Azért mert tegnap szexeltünk , nem kell a fenekemet fogdosni.

-Menj a picsába, mit fogdosol?-Jókedvem pillanatok alatt párolog el. Mint a frissen főtt kávé illata, haragom is betölti a lakás minden pontját.

-Most mi van?-azt a kérdő tekintetet.-Tegnap nem ellenkeztél!

-Az tegnap volt, ma meg ma van.-Határozottságommal nem tud mit kezdeni, és hiába töri a szép kis buksiját valami megfelelő visszaszóláson, csak nem jön.-Na azért!Ha megittuk a kávét én futni megyek, majd utána összekészülődöm és munkába megyek.Ha tetszik, jössz, ha nem tetszik az sem baj, de a lakásomban nélkülem nem tartózkodhatsz!

-Megyek. tíz perc és itt vagyok , ne menj ki nélkülem, és ne nyiss ajtót senkinek!-Hangjában most érezni a profizmust, a keménységet és még valami megfogalmazhatatlant is, amire jelen pillanatban képtelen lennék válaszolni. Meglepődöm, hogy előkap egy kulcscsomót és kinyitja az ajtót. Csak hápogok és mire a számat nyitnám ott sincs. Ennek kulcsa van a lakásomhoz?Hogy a büdös picsába! A dühöm nem ismer határokat a véremben elkezd száguldani az adrenalin. Megölöm, esküszöm megölöm, de azt a senkiházit is aki az utamba küldte ezt a kretént.

Készülődés közben kicsit lehiggadok,felveszek egy feszülős pamutgatyát, hozzá egy nagyon vékony anyagú trikót amiből szinte mindenem kint van, futócipő, iPod és már menetre készen is vagyok. Tudom, hogy korán van és még elég hűvös, de húzni akarom Bret agyát és különben is  futásban úgy is kimelegszem. 

Automatikusan nyitom az ajtót, az agyam már el is felejtette az utasításokat. Kilépve viszont nem várt látvány fogad. Egy pisztoly csövével nézek farkasszemet, és amint a pisztoly tulajdonosára nézek a szívem is kihagy egy ütemet. Nem az nem lehet, kattog az agyam, fel sem fogom a halálos fegyver fenyegetését, egyre csak a tulajdonosa foglalkoztat. Istenem, hogy lehettem ekkora egy barom. 

Nincs több időm a támadómmal foglalkozni, mert hirtelen egy erős kezet érzek magamon, majd valaki kiüti a szemem előtt lévő fegyvert a látóteremből. Iszonyatos felfordulás lesz a folyosón, pillanatok alatt, kommandósok hadszínterévé válik. Semmit nem tudok, ülök a saját küszöbömön, összegömbölyödve, mint valami kiscica és remegek a félelemtől, a golyók csak úgy cikáznak a fejem fölött. Egyszer csak valaki nekem csapódik és a saját testével védelmez engem. Fogalmam sincs mennyi idő telik el azóta, hogy kiléptem az ajtón. A lövések már elhalkultak mikor a fejem felemelem, mindenhonnan a puskákból áradó füst szaga terjeng, négy vagy öt ember fekszik a földön mozdulatlanul. Halottak! Miattam? Kétségbe vagyok esve, a pofámat se merem kinyitni, nem hogy Brettel ellenkezni mikor a térdem alá nyúlva vesz az ölébe és indul be velem a lakásba. Kiborulok amint letesz a kanapéra és eltávolodik tőlem. A könnyek vulkánként törnek ki belőlem, a kiabálással együtt. Csak zokogok és mondom a magamét.

-Hogy a jó büdös picsába...és cifrábbnál cifrább káromkodások hagyják el a számat. Bár be kell valljam szerintem összefüggéstelenül. Török zúzok, ami a kezem ügyébe kerül azt már töröm is össze. Lesöprök mindent a polcokról. Mikor kitombolom magam, csak simán magamba roskadva zokogok tovább.

Órák telnek el, az agyam folyamatosan csak egy képet vetít a szemem elé, ahogy Steve barátom fogja a puskát és rám emeli. Hihetetlen, hogy három éve az életem része és semmit nem tudtam róla. Hihetetlen, hogy hazugság volt minden. Ő volt az egyetlen barátom, lelki társam , a mindenem. Anyám, apám, nővérem és a bátyám is egyben. Elvesztettem. Képletesen, ugyanis az agyam végre felfogja a külső zajokat, hallom , hogy Bret kétségbe esve telefonál, hogy meglépett az a szemétláda.

Nem térek magamhoz, szerintem sokkos állapotban vagyok. A hangokat hallom, az agyam fel is fogja a szavak értelmét, de a testem képtelen vagyok megmozdítani. Fel kéne állnom, kéne egy cigi. Nem is tudom mikor cigiztem utoljára. Talán tegnap futás után. Jézusom, az előbb majdnem kinyírtak, ráadásul az állítólagos legjobb barátom én meg azon filózok mikor gyújtottam rá utoljára? Tuti zakkant vagyok!

Bret ismét a karjaiban cipelve jutat el A-ból B-be.A bé most a fürdőt jelenti, elkezdi engedni a kádba a forró vizet. Tiltakozom, de lebeszél. Zavar, hogy vetkőztet, most valahogy sokkal meztelenebbnek érzem magam lőtte, mint például az éjjel. Az más volt. Most a lelkem is pucér és láthatja nem vagyok én olyan erős és határozott. Kendőzetlenül és szemérmetlenül méreget, óvatosan emel be a kádba, majd a jóleső meleg vízzel kezd el mosdatni. Jól esik. Annyira jól esik, hogy itt van velem, hogy a könnyeim megint utat törnek maguknak és csak folynak, szakadatlanul.

Nem tudom, mikor és , hogyan kerültem ki az Kádból. Még arra sem emlékszem, hogy mikor feküdtem le aludni, de az az egy biztos a szobámban kelek, odakint már sötétedik. A bal felem ami az ablak felé néz már teljesen elzsibbadt, megfordulnék de nem tudok. Bret az ágyon fekszik éberen.

-Szia-suttogom, szégyellem magam, hogy ennyire kiborultam, de még most is zihálva veszem a levegőt ha belegondolok a történtekbe.-Sajnálom, hogy így kiborultam.

-Semmi baj,gyere-húz közelebb magához. Először érdekesen méregetem, de aztán úgy döntök, most minden szükségem meg van arra, hogy érezzem a biztonságot, és ha azt pont az ő karjaiban érzem, hát legyen. ismét hosszú órákat töltök az ágyban, de immár Bret ölelő karjaiban. 

-Steve, miért akart megölni?-kérdezem a sötétségbe suttogva, inkább magamtól, mint Brettől.

-A képletekért! Azzal el tudnának indulni!Rea bármit megadnának a drogbárók érted4 Az a tudás ami a birtokodban van egyszerűen életveszélyes. Tudom, hogy te csak a jó oldalát látod a dolognak, de képzeld el, mennyi mindenre lehetne alkalmazni majd a génmanipulációt.A világon hány olyan tudományos illetve illegális szakterület van, ahol azokkal az információkkal, amiknek te a birtokában vagy lehetne milliárdokat termelni. Szerinted a kormány miért süllyesztett el három éve?

-De...-megszólalnék, de nem tudok, igaza van. Egy két lábon járó pénzgép lett belőlem. Beszippantott magába a gépezet, melynek semmi más nem lebeg a szeme előtt, pénz gyártani, csinálni, termelni. Bármi áron!

Az Amerikai Egyesült Államok, Összeesküvés-elmélet  központja szerint a világ 63%-át manipulálják tisztességesnek nem mondható eszközökkel. Háborúkat szítanak, hogy pénzt termeljenek. Gazdasági válságot kreálnak, hogy az emberek felhalmozott tőkéjéhez büntetlenül nyúljanak hozzá, semmi másra sem fogva, mint vállat huzogtva közölve:Válság van! Ki mondja? Honnan tudunk bármit is ebben a világban? Sehonnan, egyszerűen elhisszük a médiának.

Álhíreket kreálva befolyásolják az életünket. Semmi mások nem vagyunk mint egy kötélen egyensúlyozó kis bábú, amit bármikor lelökhetnek. Hogy miért hagyjuk? Na vajon miért, hát mert elhitetik velünk, hogy mi is manipulálhatunk, mi is kaphatunk milliárdokat, mi is utazhatunk a világ körül! Egyszerűen beleégetik a fejünkbe a fogyasztói magatartást és a nagyravágyást, többre vágyást! Az ember hajlamos hajtani a hatalomra, ha csak a hatalom szagát megérzi,vérengző vadállatként tapos el mindenkit, hogy övé legyen a hatalom.