1. fejezet

Itt roskadozok egy szórakozóhely WC-je fölé görnyedve és épp kiadom magamból az este folyamán elfogyasztott alkohol mennyiségem és a gyomor tartalmam. Fogalmam sincs mit keresek itt és igazából azt se tudom, hogy, hogy kerültem ide.A kinti zajtól lüktet az agyam , fáj.
Nagy nehezen összeszedelődzködök, hogy legalább a kibaszott mosdóig el tudjak vergődni. Kár, volt!Basszus, hogy nézek ki? Hihetetlen, hogy így sikerült kiütni magamat. A tükörbe nézve megrémülök magamtól. Mit tud tenni egy pasi az emberrel, mosolygom el magam. Igazából szánalmasan festek. Ez nem én vagyok. Fel is teszem a nagy költői kérdést magamnak.Így néz ki egy nő aki a világ legnagyobb dolgát birtokolja. A tükörbe nézve nem azt az embert láttam mint aki most 33 évesen vagyok. Hanem egy szakadt csajt, aki éppen hogy csak  nem fest úgy mint egy lecsúszott csöves. Azon gondolkodtam, hogy a paranoiám vezetett- e el erre az útra. Minden bizonnyal.

Kivergődve a drágalátos iszákos haverokhoz közöltem, hazamegyek. Ha most tovább maradok tuti megint azt kezdem el figyelni, ki akar elrabolni a fejemben lévő információk miatt. Vagy biztos félrészegen bűzlő szájjal állítanék be az exemhez és térden állva könyörögnék, hogy bocsásson meg, mert nem vagyok elég jó neki. Szerintem még átszabatni is képes lennék magamat, csak hogy megfeleljek neki. Gondolom most ezt pityókásan. Reggel tuti utálni fogom és mindenért őt fogom hibáztatni. Már az is megfordult a fejemben, lehet hogy skizofrén vagyok, mert egyszerűen vannak dolgok, olyanok amiket teszek, ami nem is rám jellemző.

Steve, a haverom, mert hogy rohadtul imádom a kis hülye fejét, azt szokta mondani, azért érzem magam skizónak, mert kettős életet élek. Ebben azért van igazság , hiszen rajta kívül a közvetlen környezetemnek fingja sincs miből keresem a kenyerem. Nem azért mert titok, csak azért mert én nem akarom, hogy egy okoskodó tudósnak és egy rohadt kis strébernek higgyenek. Meg hát veszélyes is lenne ha tudnák amit én.Elég volt nekem ez kamaszkoromban és az egyetem alatt. Ezért is ugrottam hatalmasat. Itt élek Washington szívében, én a kis senki aki a világ legeldugottabb helyéről érkezett, mert véletlenül feltalált valami olyat amit nem kellett volna. Nem szabad erre még gondolnom sem, Rea hagyd abba. A taxiból sikerült végre kivergődnöm, borzasztó büdös volt a pasas és egész végig hallgathattam a sok sok hülyeséget a kormányról. Pont nekem akarja ezt elmagyarázni. Három éve azért fizetnek, hogy ne csináljak semmit, egyszerűen csak éljek.
A lakásom kész káosz, de most az sem érdekel, le akarok feküdni az ágyamba, majd holnap összepakolok, úgy sincs más dolgom. Illetve van, de arról még legszívesebben magamnak se beszélek.

Előre rettegek, hogy vajon milyen lavinát indítok el a birtokomban lévő tudással, aminek  hála rájöttem a világ legértékesebb dolgára.

Részegen forgolódok az ágyamban, az alkohol mennyisége szerintem nem is volt sok, inkább mondhatni változatosnak, talán a bajom oka is ez. Hangosan felnyögök az üres lakásban. Kötözze már le valaki a szoba négy sarkát. Émelygek, a hányinger nem akar múlni, ezért nem engedi, hogy mély álomba szenderedjek. Még a gyomrom is a saját ellenségem. Kénytelen vagyok feltápászkodni és elkúszni a WC-ig. Soha többet nem iszok, fogadom meg abban a pillanatban, amint ismét távozik belőlem több liternyi folyadék.

Gyors tisztálkodás után végre visszafekszem, de az álom csak nem jön a szememre. A szoba fényében nézek végig a lakáson. Kupi van! Rea csak neked tűnik annak, hiszen mániákus vagy!Szól a belső hang. Jobban körülnézve tényleg nem vészes, tisztaság van, csak a ruhám lóg a széken amit levetettem mielőtt elindultam Stevehez. A mosogatóban is egy darab bögre, egyetlen egy dolog miatt érzek kupit, és már rá is jöttem. Horkanok fel hangosan.Azok a rohadt reklám újságok, egyszerűen kicsinálnak.Meg tudnám ölni azt aki kitalálta! Vajon ha nyilvánosságra hozom az én szuper kis találmányom, engem is meg akarnak majd ölni? Minden bizonnyal! Hagyd abba Rea , szólok magamra!
Hogy eltereljem a gondolataimat elkezdem kapcsolgatni a tv-t, így hajnal tájt sincs benne semmi érdekes, pont úgy mint máskor.
Aztán valamiért leragadok a pornó csatornán.Valamiért? Hülye. Két hónapja pasit se láttam, és hát valljuk be nem csak nekik vannak bizonyos szükségleteik.Nekünk nőknek is kell az élvezet. Ezért szívbaj nélkül nyúlok az éjjeli szekrényem fiókjába, az én hű társamért. Lehalkítom a TV-t, hogy bekapcsolhassak valami jó kis zenét, végül az éjjeli lámpát lekapcsolom és a képernyőre nézek. Épp egy nagyon jóképű hapsi tolja a nyelvét egy nagyon egzotikus kinézetű lány klitoriszára , nyelvével körkörös mozdulatokat ír le így elégítve ki a lány vonagló vágyait.Behunyom a szemem, elfordítom a picike gombot és fel is berreg élvezetem okozója.Óvatosan érintem én is a képen látott ponthoz, az izmaim azonnal megfeszülnek amint megérzem a bizsergető érzést. Próbálom magam lazítani, tudatosan, hiszen tudom, ha nem vagyok megfeszülve még jobban élvezhetem a kicsi szerkezet búgását.Tized másodpercek töredéke alatt tudatosodik bennem, hogy hamarosan élvezhetek ezért hangos nyögések hagyják el a számat, melyek hangosan csapódnak vissza a szoba magányos falairól. Mintha így jeleznének a tárgyak, hogy irigykednek rám. Hangosan visszakiabálnak rám.Érzem, hogy lassan a pokol bugyraiban fogok elsorvadni, piszkosabbnál piszkosabb gondolatok futnak át az agyamon, képzeletem tárgya kedvenc főnököm. Aztán mikor már az ő arcát fürkészem elmémben vadul, elér a kéj, mely eddig próbált utat törni magának. Torkomban bennreked a szusz is. Fejem hátravetve remegek. Játékszerem a földre hullik én pedig elterülök a hatalmas ágyon.
Percek múlva alszom, magamra húzott takarómat átkarolva.


Reggel , vagyis inkább délután kipihenten ébredtem, nyoma sincs a tegnapi énemnek. Felkelek megmosakszom, felveszek egy kényelmes trénig ruhát és elindulok futni. Visszafele sétálva jövök és a Starbruksban veszek egy jó erős kávét és rágyújtok. Igen, most lehet röhögni. Bebaszok, futok, megállok, kávézok, cigizek. Hát igen , ez már csak én vagyok. Az az elvem, hogy ne vonjunk meg magunktól semmilyen szenvedélyt ami jól esik a testünknek és a lelkünknek.Hanem inkább azokat ellensúlyozzuk a fizikumunk és a közérzetünk javításával. Sokan hülyének néznek mert a lelki életemre is igaz, csak itt úgy van, hogy menj bele minden hülyeségbe, mert még soha senki nem hallt bele abba, hogy összetörték a szívét.Kedvenc haverom erre azt szokta kérdezni. És aki szerelmi bánatában öngyilkos lesz? Hát az bassza meg, az öngyilkosságba hal bele nem pedig a szerelembe. Bonyolult tudom, én is az vagyok.


Futás után felhívom Stevet, hogy hol ebédeljünk, erre ő közli, menjek a picsába az már vacsora lesz, mivel nyolc óra. Kicsit meglepődök, de csak nevetek magamon, hogy így elkolbászoltam az utcán az embereket nézve és észre se vettem, hogy így el megy az idő.

Egy hangulatos olasz kis étterembe invitálom meg legjobb barátomat. Természetesen kicsit késik. Szokása, nem tudok haragudni rá, amint meglátom közeledni magas szikár alakját mindig elámulok .Nem is tudom miért nem lett belőlünk soha egy pár. Száznyolcvan szenti magas, barna kreol bőr, sötét mélyen ülő szemek, bársonyosan simogató hang. A legtöbb lány azonnal ledobja a bugyiját tőle. Nálam is bepróbálkozott, de én rögtön átláttam rajta, tudtam, hogy csak egy éjszakára megy ki a dolog ezért nem mentem bele a játékba. Illetve az övébe nem, hanem elkezdtem vele a saját játékomat játszani. Így lettünk jó barátok. Ő próbált behálózni én próbáltam lekoptatni élcelődve, közben jókat beszélgettünk egyre jobban megismertük egymást. Végül úgy döntöttünk, nincs értelme egy kis kudarccal elrontani a mi kis titkos szövetségünket.  Ugyanis ő volt az egyetlen egy ember akivel szóba álltam azóta, hogy elbújtam Washingtonban. hogy miért bujkálok? Hát az is ki fog derülni. Holnap a meghallgatáson.

-Szia te zseni!.-mindig így hív, Zseninek vagy Zsenikének. Utálom, de már megszoktam és nincs kedvem vele csatázni ezért.

-Szia Jóképű.Mizu?

-Semmi, hulla vagyok.Nálad?

-Ah, a szokásos, para a holnaptól. A professzor szerint ebből kurva nagy galiba lesz, el kéne felejtenem, de nem tudom, végig akarom csinálni. Tudniuk kell az embereknek. Nem hagyhatom, hogy a süllyesztőbe menjen a munkám még ha véletlenül is jöttem rá a dologra.A másik meg, hogy nem ezért tanultam majd huszonöt évet, hogy egy ilyen volumenű felfedezést lehúzzak a klotyón.

-Igazad is van és a helyedben én messzire kidobnám azokat az eredményeket és a sírba vinném magammal a dolgot.De te más vagy. Vidd véghez, azért mert én gyenge vagyok és inkább feladom, te ne csináld.


-Köszi Steve, igazad van, inkább féljek, mint megalkudjak.

-Helyes, és mi van a tegnap estével, mit tett már megint az a félnótás exed , hogy így kiütötted magad?

-Semmit, csak még nem tettem túl magam rajta, de nem baj, ez is a folyamat része, meg kell halnom ahoz hogy megszülessek. Túl fogom magam tenni rajta, úgy mint máskor. Azt hiszem azért lassan sikerül.-nevetem el magam-este már kedvenc főnökömről ábrándoztam.


-Hát te hülye vagy.-horkan fel Steve- el nem tudom képzelni mit eszel a vén szivaron.Gusztustalan.-röhögi el magát.

-Egyrészt nem vén, 12 évvel idősebb csak nálam, negyven öt éves, sármos ,jóképű , jó módú, na nem mintha én nem lennék az, de egyszerűen , csak simán ő a nagybetűs férfi. és azért mert te a pedofil kategóriába tartozol majdnem csak, ne ítélj el.-röhögök én is.

Steve a nagyon fiatal egyetemista palántákat szereti, én viszont majd meg veszek a főnökömért, immáron két éve amióta idekerültem.Tim egyszerűen az a pasi amire minden nő vágyik. Magas izmos, erős testalkat, de nem pocakos, csak olyan nagy, értitek és egyszerűen olyan tekintete van a villogó fekete szemeivel, hogy a lábadon a kisujjad is beleremeg mikor rád néz. Az őszülő halántéka és a borostája meg egyenesen arra késztet, most azonnal húzd magaddal a WC-re egy gyors numerára.Egyetlen egy baj van vele. Homokos. Szóval kész passz, bukott ügy, gondolnátok, de nem, egyszerűen nem tudod feladni a közelében. Nem is tudom, hogy bírja a kedves kis doktornénik célozgatásait.